Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-27
106 XXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. által tervezett 101 átmetszést túlsóknak találta és csak 14-et tervezett, a melyekből hatot a felső Tiszán, a Sajó és a Kőrös torkolatánál, a többi nyolczat pedig Szegeden aló!, Szeged és Titel közt tervezte, számítva arra, hogy a befolyó vizek correcturája el fog éretni, és továbbá, hogy az alsó szakaszokban Szeged és Titel közt a folyó nagyobb sebességet nyerjen, mint a minővel birt a szabályozás előtti időszakban, a mikor is nagyon lassú és lomha volt. Ezen átmetszések nem teszik tervének lényegét, hanem a töltések, melyek jobbról-balról végig vonatnak és megszakítás nélkül az egyik magas parttól, a másik magas partig befoglalják a medret. Ezen müvelet által, midőn a folyónak sebességet vélt adni, egyúttal azt is vélte elérhetni, hogy a folyó melletti terek meg fognak mentetni, és a földmívelési használatnak át fognak adatni. Ezen két tervnek ismertetésére — melyet csak nagyon vázlatosan adtam elő, — mindenekelőtt azért volt szükség, hogy kitűnjék, hogy azon két terv ellenére jelenleg mi történt. A forradalom csakhamar véget vetett annak, a mit Széchenyi a Tisza-szabályozás terén megkezdett volt; szünetelés, pangás állott be. Jöttek új idők, új emberek, új tervek. Ezen új terveket képviselte Pazzetti akkori cs. kir. ministeri tanácsos. Ö Vásárhelyi és Paleocapa terveit egyesíteni akarta. Ő megcsinálta mindazon átmetszéseket, melyeket Vásárhelyi tervezett, s azon gátakat is, melyeket Paleocapa javasolt. Az eredmény az volt, hogy a Tisza folyása felülről tetemesen megsebesíttetett, Tisza-Ujlaktól Szegedig; azonban Szegedtől Titelig az a sebesség, a melyet Paleocapa concipiált, már nem volt fokozható azon okból, mert Vásárhelyi is meg Paleocapa is e szakaszban több, mint 8 átmetszést nem birtak tervezni. Pazzetti ellenben ezen állapoton nem birván változtatni, csak azt a sebesitést tudta megadni a viznek Szegedtől Titelig, mely már Paleocapa által tervezve volt; azonban Szegeden felül hozzáadta még azon sebesitéseket is, melyek a Vásárhelyi által javasolt átvágásokból eredtek. Ennélfogva a viz onnan gyorsított sebességgel ért le; Szegedről lefelé csak egyszerű sebességgel birt lemenni, s ezen körülmény oka annak, hogy most átalában az egész szabályozást hibáztatják, helytelennek állítják, a mire nézve én részemről nem merek nyilatkozni, mert technicai szempontból határozott véleményt nem arrogálok magamnak, miután szakember nem vagyok. Egyet azonban, agriculturalis szempontból, itéletképen bátor vagyok elmondani. Az emiitett munkálatok keresztülvitele következtében a vizduzzadásnak okvetlenül be kellett következnie a szeged-titeli, sőt a csongrádszegedi szakaszokban is az által, hogy felülről sebesen jővén a viz, lent duzzadásoknak kellett bekövetkezniük, s ebből folyólag a töltéseknek iszonyú magasaknak és erőseknek kelllenniök; úgy, hogy ha oly töltéseket alkalmaznánk az alsó részeken, mint a felsőkön, akkor azok az első 24 óra alatt valószínűleg megrepedeznének. Azonban mi épen ezen okból oly töltések építésére voltunk kényszerítve, a melyek képesek ezen nagy viznyomást kiállani. De ez egyúttal oeconomicus szempontból igen nagy terhet rótt oly társulatokra, melyek kicsi ártereken hosszú töltésvonalakat voltak kénytelenek a maguk védelmére építeni. Természetesen a nagy társulatok, melyeknek öblözete nagy, hol 80—100—200—400 ezer holdnyi terület megvédéséről van szó, melyeknek tehát töltései a többihez arányosítva rövidek, sikeresen állották meg a pénzügyi terheket és ezeknél a gazdasági haszon mindig meg volt, holott, a mint emiitettem, a kicsinyek, a hol 5—6 ezer, 10 vagy 20 ezer hold védetik, ott az ármentesítés sokszor terhes, sőt részben káros is volt. Ez az itélet, melyet, — ismétlem, oeconomicus tekintetben kimondani merek. A mi azonban azokat illeti, a miket az előbb emiitett bizottságra bíznék, melyet a kormánytól kérek, én az állapot technicus tekintetbeni helyes voltának újbóli megbirálását tartom szükségesnek. Átmegyek már most egy másik sorozatára a kérdéseknek, melyek nem annyira a szabályozás elvében, mint inkább a kiviteli módozatban,
