Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-54

L1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 01 bolni — annak elolvasása által bárki meggyőződést szerezhet. Végezetül most még egyre akarok refleetálni. A mi a kulcsot, mely szerint a megállapítás történt és a mi ezen kulcs eriticáját illeti, erre nézve igen röviden csak arra vagyok bátor mutatni, hogy igenis 12,000 azon lakosszám, melyet én a megszüntetésnél határvonalul felvettem és ajánlani bátor vagyok. De méltóztassék akárki arról meggyőződni, hogy egy városnál a lakosszám nem állhat és nem áll soha csak magában, mert a városokat nem mesterséggel, nem törvénynyel csináljuk, hanem a városok életképessége a viszonyoknál fogva fejlődik, és az, hogy az egyik város nagyobb lakosszámra tesz szert, már egyúttal jele az ő életképességének és előmenetelre való képes voltának is. A mi pedig tisztán és specialiter a vagyont illeti, az általam eléterjesztett kimutatás szerint, méltóztassék még arról is meggyőződni, hogy a 47 város között, melyet én megszüntetni óhajtok, csak kettő van, a mely 100.000 frtnál több évi jövedelemmel bir, és viszont az általam meghagyatni szándékolt, tehát 12.000-nél több lakossal biró 25 város között csak három van, mely nem bir 100.000 frt jövedelemmel; kettő ezek között is nagyon közel áll hozzá, csak a harmadik, mely kissé távolabb áll, maradna meg. Tehát ez maga is azt mutatja, hogy a lélekszám nemcsak, hogy magában nem áll, hanem a vagyonossággal, a fejlődési képességgel és kevés kivétellel még az intellectuaíis képességgel is öszszeköttetésben áll. Nem egyoldalú tehát a kulcs, mint azt ő méltósága mondani méltóztatott. De engedje meg, hogy azt a kulcsot, melyet ö méltósága ajánlott, hogy t. i. vétessék fontolóra, hogy létezik-e egy városban oly érdekkör, mely eltér a megyei érdekkörtől, és a hol létezik, azon város legalább bizonyos enyhe feltételek mellett hagyassék meg, a hol pedig nem létezik, az töröltessék el: ezen eljárási módot én a magam részéről helyesnek tartani nem tudom. Mert részemről nem azt tartom a törvényhozás feladatának, hogy az ország különböző osztályú lakosait mentől tovább, és mentől inkább elrekeszsze egymástól, de sőt ellenkezőleg azt tartom a törvényhozás feladatának, hogy mindezeknek a közügyek terén való közrehatását, együttműködését mentől gya- ) koriabbá és mentől szilárdabbá tegye. (Élénk helyeslés.) És meggyőződésem az, hogy ha és a menynyiben ő méltósága rámutat, hogy ezen érdekkörök még minálunk gyengék, ezeknek nem gyengítésére, hanem erősbitésére van szükség; mert ha elkülönítve maradnak, akkor az elkülönítés mindig: idegenkedést fog szülni, soha ki nem fejlődik az egymás iránti rokonszenv és meleg érzelem, elkülönzött állapotukban sohasem fogják érvényesíteni tudni érdekeiket; míg ha megengedjük, hogy a nyilvános téren való közreműködés által ezen különböző osztályok között a rokonérzelmek egyfelől , másfelől az érdekközösség fenmaradjon, akkor sokkal inkább fognak kifejlődni, mint magukra hagyatva. Mindezeknél fogva bátor vagyok a törvényjavaslatot a mélt. főrendeknek a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Apponyi Albert gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Engedjék meg, liogy csak néhány perezre éljek indítványozói jogommal, mely részemre a zárszót biztosítja. O nagyméltósága a belügy mini ster ur egy tévedésemet igyekezett helyreigazítani, és én megengedem, hogy az a mit mondottam, ha szó szerint vétetik, akkor neki némi tekintetben igaza lehet; arra hivatkozott ugyanis, hogy én a törvényhatósági joggal felruházott rendezett tanácsú városok közötti különbségek közt azt is felemlítettem, hogy a törvényhatósági joggal felruházott város kivethet, — hogy röviden szóljak — accist. a rendezett tanácsú város pedig nem. Tökéletesen megengedem én, hogy ez szó szerint nem igy van, azonban a jogra nézve mégis azon lényeges különbség áll fenn, hogy a törvényhatósági joggal felruházót város a ministerium hozzájárulásával, a rendezett tanácsú város pedig a megyei törvényhatóságéval teheti meg; hogy pedig itten csakugyan súrlódások lehetnek, és hogy a rendezett tanácsú városok elemei ily esetben mindenkor alá rendeltetnek a megyei elemnek, az kétséget nem szenved. Tisza Kálmán ministerelnök (közbeszól) De igenis kétséget szenved! Apponyi Albert gr.: A ministerelnök ur ő nagyméltósága visszatér indokolásának azon eszméjére, melyet előbb érinteni bátor voltam, hogy nem lehet a törvényhozásnak feladata ellen-