Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-54

43 LIV. ORSZÁGOS ULES. hogy t, i. módositványunk e törvényjavaslat technikájába nem illik beié, mivel most nem az 1868. XXXVIII. t.-cz. revisiójáról van szó, nem arról, hogy aimak anyagi része bármi tekintetben érintessék; hanem csak arról, hogy az alaki tekintetben fejlesztessék tovább, hogy a tanügyi törvényhatóságok szervezete bővíttessék ki, rendeztessék újra. Nagyon jól tudom én ezt méltóságos főrendek, ismerem e törvényjavaslat czélját, tudom, hogy most nem az 1868. XXXVIII. t.-cz. revisiójáról van szó; miről ha tárgyalnánk, egészen más inclitványnyal léptem volna a ház elé. Tökéletesen elhibázottnak s a tanügy üdvös fejlesztésére és a közművelődés előmozdítására nézve károsnak tartván mindazt az 1868-ki törvényben, mi a községi, azaz közös iskolákat a felekezetiekkel ellentétbe hozza: nem kevesebbet, mint az illető határozatoknak eltörlését lettem volna bátor indítványozni; hanem épen azért, mivel kimondatott, hogy az anyagi törvény nem érintethetik e törvényjavaslat tárgyalásakor, csak egy csekélyebb jobbitmányt. tehettem a kérdéses módositványban a ház elé, mely azt határozatával el is fogadta. Tartalma nem anyagát érintette az 1868. törvénynek, hanem annak csak oly alaki magyarázatát adta, mely az 1868. XXXVIII. t.-cz. határozataiból szükségkép folyik, ha ezek okszerűek, ha a törvény alkotóiban volt érzék, mint hiszem volt is, az iránt, mi a tanügyre nézve jó, hasznos vagy káros lehet, ha volt bennök méltányosság és igazságosság a becsületes, jó igyekezetü felekezeti tanügy iránt. Az én módositványom csak azon categoriák körül forog magyarázólag, melyeket az 1868-ki t.-cz. 15. §-a végsoraiban magában foglal, a háromszori sikertelen megintés után ott rendelvén el a községi iskolák beállítását, hol a hitfelekezetek nem „akarják" vagy nem „képesek" a törvényszabta föltételeket teljesíteni. Szól tehát a törvény a nemakarásról és a nemképességről; s az én indítványom sem foglal magában mást, mint nemakarást és nemképességet, csak bővebben s úgy jelezvén azt, mint a hogy kétség kívül eonsiderálta azt az 1868-ki törvény, hogy kizárja a „car tel est notre plaisir"féle elközösitési eljárást a népnevelés nagyfontosságú ügyében, hogy ne legyen önkényes és despoticus, ne legyen elkeserítő és megzsibbasztó az állami fő- és al-tanhatóságok ez irányú ténykedése, hanem a jó indulatot és jó szándékot elismerve, segédkezzék inkább a felekezeti tanügy nagy czéljainak a felekezeti iskolák terén is megközelítésére. S hogy félre ne értessem: miután többeket van ma szerencsénk tisztelni a méltóságos főrendek közt, kik az első tárgyaláskor nem voltak jelen, ki kell újra jelentenem, hogy nem a mostani cultusminister úrra czéloztam az imént mondottakban, kinek főmegyei iskoláim ügye iránti jó akaratát tapasztalni mindenkor volt szerencsém ; hanem egész átalában azon meggyőződésemet akartam kifejezni, hogy egy elfogult cultusminister kezében e törvéuy válságos lehet a felekezeti iskolákra nézve. Azért láttam szükségesnek megmagyaráztatni azt, mit már az 1868-ki törvényben foglaltnak tartok, és mi jelen törvényünkben kellőleg kifejezve bizonyos eljárási irányt szabjon azon tanhatóságok elé, melyek új törvényünk szerint hivatva lesznek a tanügygyei és különösen a felekezeti tanügygyei is behatóbban foglalkozni. Hallottam továbbá az ezen ügy fölött itt is, ott is folytatott vitákban még más ellenvetést is felhozatni, melyre ez alkalommal nem reflectálnom nem lehet. Az mondatott t. i., hogy magában a inódositvány indítványozásában, névszerint, a felekezeti iskola-bezárás és elközösités iránti vádakban van, a mi téves, valótlan és sem az 1868. törvényben, sem az abból kifejlett gyakorlatban nem foglaltatik; ugyanis, mondják, nem a felekezeti iskolák bizonyos föltételek alatti bezáratásáról vagy elközösitéséről, hanem arról van szó, hogy lehetnek esetek, melyekben a cultusminister jónak látja a felekezeti iskola mellé községit is állítani. Ez való. Szó szerint igy áll ez a törvényben. De mint már volt szerencsém jelezni, ezen intézkedés száz közül 99 esetben a felekezeti iskolák elközösitését fogja eredményezni; megfogható nem lévén, hogy a mikor nem volt képes valamely község egy felekezeti iskolát a követelményekhez idomítani, miként legyen képes kettőt: egy felekezetit és egy községit kellő módon fentartani; s hogyha az egy hitfelekezethez egészen vagy nagyrészt tartozó poli-