Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-133

CXXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 519 a jogokat, és a melyeknek megváltoztatása bizonyos nehézségekkel van összekötve, hanem a történelmen alapuló jogaink és szabadságaink századokon át alkotott törvényeinkben vannak letéve, ezeket a complicált helyzetnél fogva, a melyben a Lajthán túli tartományok irányában vagyunk, ha kellőleg óvatosak nem lennénk, még könnyen peu ä peu lassankint el is veszíhetnők. Én minden változást csak akkor tartván üdvösnek, ha az öntudattal, szabad akarattal történik, nem tudok ezen előttünk fekvő törvényjavaslatnál megbarátkozni azzal, hogy ezen quota-törvényben mindjárt az adóvisszatérités is bennfoglaltatik, holott annak a kereskedési szerződés, vagy a tarifa-törvényben lenne helye, úgy vélekedvén, hogy daczára azon szavaknak „a vámés kereskedési szerződés tartalma alatt", mely ezen törvényjavaslat második czíkkében foglaltatik, az itt érintett körülmény félremagyarázásokra adhat alkalmat, miután itt ezen törvénynél csekélyebb a kényszerhelyzet is, mint a többi kiegyezési törvényeknél, s az 1867: XII. t.-cz. 21. §-a gondoskodván igazságos, minden kérdésen felülálló bíróról, ha a Lajthán túli tartományokkal kiegyezni nem tudnánk: az előttünk fekvő törvényjavaslatot úgy, a hogy az előttünk fekszik, az adóvisszatéritéssel összekapcsolva, a nélkül, hogy valakire legkisebb pressiót gyakorolni óhajtanék, a magam részéről az átalános vita alapjául nem fogadom el. Széll Kálmán pénzügyminister: Nagyin, elnök úr, méltóságos főrendek! A törvényjavaslat, mely nagyméltóságtoknak tárgyalása alá kerül, két részből áll a quotának, vagyis azon aránynak megállapításából, a melyben a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok, valamint Magyarország a közös kiadások fedezéséhez hozzájárulnak, és áll a sokszor emlegetett adóvisszatérités szabályozásából. Az 1867. évi XH. t. ez. egyik rendeletében azt mondja, hogy azon arány felett, melyben az ország a közösügyi kiadásokhoz hozzá fog járulni, küldöttségek fognak javaslatot készíteni s ha megégjezés jön létre, ezen javaslat; ha pedig megegyezésre nem jutnak, a küldöttségek jelentései terjebztetnek a két országgyűlés elé, a melyek azután megkísérlik egymással a megegyezést. Ezen stádiumba jutott el ez a kérdés, a mikor a képviselőház ezen törvényjavaslatot a főrendi háznak ätküldötte; mert most arról van szó, hogy megkiséreltessék az egyezkedés, a mely a két küldöttség között nem sikerült aképen, hogy mindkét országgyűlés lehetőleg egyértelmüleg hozzon e tárgyra nézve határozatot, illetőleg fogadja el e törvényjavaslatot. A mi a^tÖrvényjavaslat első részét, a quotát illeti, — a mint azt a bizottság jelentése is említi és a quotabizottságnak a méltóságos forem dek között kiosztott terjedelmes jelentései kimutatják, — az alapszik azon számításokon, a melyek az 1867-iki évben a hozzájárulási aránynak megállapításánál, ha nem is kizárólag, de hozzávetőleg alapul szolgáltak és ámbár az adóképesség kifejezésére nézve az összes direct és indirect adók arányát sem lehet exacte és mathematice praecis elvül felállítani, mégis más mathematicai pontos kulcs hiányában ez az, a mi leginkább mérvadó lehet a két fél adóképességének megállapításánál és pedig annál inkább, mert a két fél törvényhozása, a mi az indirect adókat illeti, azon éveket illetőleg, melyekből ezen számitások vétettek, tudniillik 1868-tól 1875-ig nagy vonásokban egyenlő tényezőkön alapszik. Ezen alapon tett számitások pedig kihozzák azt, hogy Magyarországra 29-08, Ausztriára 70'92 százalék hozzájárulási arány esik. Ezen arányszámok igen csekély mértékben térnek el azoktól, melyek 1867-ben a 30:70 hozzájárulási kulcs hasisául szolgáltak, mert az 1867-iki quota-küldöttség munkálatából kiderül, hogy akkor ugyanezen alapon tett számitások kihoztak 28'98 százalékot Magyarországra, tehát valamivel kevesebbet 29 százaléknál ; Ausztriára nézve pedig a megfelelő törtszámmal valamivel többet, mint 70 százalékot, és miután akkor is, daczára annak, hogy az arányszámok nem hoztak ki 70:30 arányt, mégis kölcsönös compromissum utján abban történt megállapodás, hogy egyik fél számtételei sem vétetvén alapul, az arány 30-ban és 70-ben állapíttassák meg, ugyanazon okok, melyek a törvényhozást akkor arra bírták, hogy daczára annak, hogy valamivel kevesebb jött ki exact számítással, mégis 30 százalékot fogadott el; ma, midőn a hasonló alapon tett számitások inkább a mi hátrányunkra mutatnak némi eltérést, azt hiszem szintén a mellett szólnak, hogy az országgyűlés ma