Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-128

478 CXXVIH. ORSZÁGOS ÜLÉS. törvényjavaslaton tett főrendiházi módosítások elfogadása tárgyában). Elnök: Tudomásul vétetik. Nyáry Jenő b. jegyző" (olvassa a képviselőház két rendbeli jegyzőkönyvi kivonatát a 60 milliónyi hitel Magyarországra eső részének fedezetéről és a polgárosított szerb és román bánsági volt határői vidéki ezredek területén fekvő és eddig adómentes erdők és havasi legelők ideiglenes megadóztatásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában), Elnök: A törvényjavaslatok felolvasottaknak vétetvén, ki fognak nyomatni és a mélt. főrendek közt kiosztatni, előlegesen pedig tárgyalás és véleményadás végett a hármas állandó bizottságnak adatnak ki. Következik a napirend következő tárgya: a magyar korona országainak és ő Felsége többi királyságai és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, biztosító társaságok közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létre jött egyezményről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Pallavicini Ede örgr. jegyző' (olvassa a hármas bizottság jelentését). Elnök: Van-e észrevétel átalánosságban ? Eötvös Dénes b.: Tekintettel arra, hogy a lajthántúliak mind gazdaságra, mind iparra nézve bennünket felülmultak, túlhaladtak, azt gondolom, hogy a kereskedelmi szerződésnek 20-ik szakasza, mely a legnagyobb viszonyosságra van építve, inkább nekik, mint nekünk fog előnyül szolgálni; ennek következtében, ha lehetséges lenne, én minden versenyt, mely az osztrákok és a magyarok közt keletkezik, úgy kívánnék elintézni, hogy az előbbiek néhány ponttal nagyobb terhet legyenek kötelesek bordani. Miután kevés kilátásom van arra, hogy sok magyar részvénytársulat nyisson fiókegyletet a lajthántuli tartományokban, ellenben méltán félhetünk attól, hogy hatalmas osztrák társulatok itt fiók egyleteket nyitnak, melyek a mi társulatainkra káros befolyással lehetnek és azokat mindjárt keletkezésökben megölhetik: ennekkövetkeztében minden őszinte méltányosság mellett és azon barátság daczára is, melylyel osztrák szövetségeseink irányában viseltetem, nem tartom szükségesnek, hogy mi az osztrákoknak a mi hazánkfiai rovására privilégiumot adjunk. 1875-ben megalkottuk a voluminosus túlszigoru kereskedelmi törvényt; ezen törvény megalkotásánál már kellő tekintettel voltunk azon viszonyra, melyben osztrák szövetségeseinkkel állunk, s ezen törvény nem hátráltatja azt, hogy az osztrák társulatok itt fiók egyleteket nyissanak. Tettük ezt, mert meg akartuk hazánkat óvni attól, hogy itt szédelgő társaságok alakulhassanak, ennek következtében én nem látom szükségesnek, hogy lajthántuli polgártársaink irányában kivételt tegyünk; mert ha ezt teszszük, akkor az osztrák kormányra, olyan közegekre bizzuk azt, hogy ily szédelgő társaságok • hazánkban ne alakuljanak, a melyekre nekünk hatásunk nincs, holott törvényeink által biztosithatnók magunkat. Hogy az általam mondottaknak csakugyan van alapjuk, mutatja a jelen törvényjavaslat, melynek 10. §-a szerint a takarékpénztárakat, a törvényhozás a szegények filléreiről még inkább óhajtván gondoskodni, ezen törvény alól kivette. Ezen csak 10 §-bólálló törvényjavaslatnak számos oly intézkedése van, melynek következményeit előre kiszámítani nem tudom. Miután azonban a dualismus daczára, 10 évi tapasztalásom után ugy tapasztaltam, hogy ezen tárgyak az osztrákok közt s köztünk viszályra okot nem szolgáltattak, miután ugy vélekedem, hogy a hazának és iparának felvirágzása nem egyes jó törvénytől, hanem a jó törvények összeségétől függ, miután úgy vélekedem, hogy a mi financiális viszonyainknál fogva minden oly dolognál, a mely ehhez hasonló, a legnagyobb scrupulositással tartozunk eljárni, s miután én mindig a szabad mozgásnak „Die freie Hand" és nem a korlátozottságnak „Die gebundene Marche route"nak vagyok barátja, a magyar korona országainak kormánya és ő Felsége többi királyságai és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, a biztosítótársaságok, közkereseti- és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött egyezményről szóló törvényjavaslat szükségtelenségére a mélt. főrendiházat figyelmessé tenni bátor lévén, én részemről azt az átalános vita tárgyául el nem fogadom. Trefort Ágoston: Nézetem szerint a méltóságos ur felszólalásával megkésett, mert ha ezen törvényt visszautasittatni akarja, akkor a vám- és kereskedelmi szövetség XX. czikkénél