Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

4-66 CXXVII. GOS ÜLÉS. sithető. Én méltóságos főrendek azokat, kik e kiegyezésről azt mondják, hogy sok hiánya van s abban ezen és más irányban az ország érdekeit nem találják kielégitőleg megóva, teljesen értem, azok bírálatát jogosultnak tartom; de azokat, kik azt mondják, hogy ezen egyesség egyfelől a rósz statusquo-nak fenntartása, másfelől, hogy ez minden tekintetben csak az egyik félnek ad előnyt, az osztrákoknak, a másiknak pedig csak hátrányt nyújt, nem értem, s azok bírálását nem tartom igazságosnak, nem tartom objectivnek. És hát miből áll ezen egyesség ? Én igyekszem, a mennyire lehetséges, a legszűkebb térre szorított módon, egy kis bilanceát adni a kiegyezésnek, egészen tisztán objectiv számok alapján, a nélkül, hogy annak részletes fejtegetésébe bocsátkoznám. Ezen egyesség áll először a közös vámterület kimondásából, mely a vámszövetségről szóló törvényjavaslatban van körülírva, másodszor egy tarifa megállapításából, harmadszor a fogyasztási adó kérdéseknek azon módon, a mint elő van terjesztve, elintézéséből; áll a restitutió kérdésének szabályozásából, kapcsolatosan a quotával, áll a Lloyd-szerződésből, a bank-kérdésből. Ne méltóztassanak megijedni, nem bocsátkozom mind ezen kérdések fejtegetésébe. Csak per summos apices akarom mintegy képét kivonni azon hatásnak, melyet ezen kérdések azon irányban gyakorolnak, hogy ezen statusquo roszabb-e, vagy jobb az egyezménynél és némi bilanceot fogok vonni a magyar érdekek és az osztrák érdekek szempontjábóL (Halljuk!) A mi a közös vámterületet illeti, én annak hive és barátja vagyok, és a ki ezen egyességet elvetni hajlandó ma is, azon szempontból, mert nem barátja a közös vámterületnek, azt én teljesen érteni, azzal ezen a téren vitatkozni nem vagyok képes, mert annak a kiindulási pontja más és annak megfelelőleg fogja magának levonni a consequentiát. Én, a ki a külön vámterületnek magában isoláltan megbírálva egyes közgazdasági és pénzügyi előnyeit, igen is elismerem, és concedálom, de a ki azt állítom, hogy a külön vámterületből beállott egyes pénzügyi és közgazdasági előnyök összege sokkal kisebb, mint azon veszélyek összesége, mely pénzügyi közép alapon álló compromissumot, mely mindkét fél irányában az érdekek kiegyeztetése szempontjából indul ki. Ez vezet engem arra, hogy a méltóságos főrendek kegyességébe egyet ajánljak és ez az, hogy én ezen kiegyezési egész művet, — annak részletétől eltekintve, — és gondolom ez a helyes álláspont a bírálatnál, — eompromissumnak tekintem, a mely nem elégíthet ki minden érdeket, nem adhat meg minden előnyt, a mit talán abítracte véve egyes részletek, egyes kérdések szempontjából talán igényelni, talán kívánni lehetne. Ezen eompromissum — és ezt fogom röviden egy pár szóval bebizonyítani — nem sújtja kizárólag Magyarország érdekeit és nem olyan, a mint itten bemutattatott, mely Ausztriának adja az előnyöket, Magyarországtól el vevén azokat. Mielőtt azonban ezt tenném, még egy rövid megjegyzést kivánok tenni, melyet nézetem szerint, miután a eompromissum terén állok, ki Ausztriával nemcsak politikailag, hanem közgazdaságilag és pénzügyileg is kiegyezkedni kivánok, — nem hallgathatok el, és ez az, hogy én nem osztozhatom azon nézetben, hogy Magyarország érdekeit csak a legfeltétlenebb és a legkiterjedtebb szabad kereskedelmi rendszer képes kielégíteni, mert ma a legfeltétlenebb és a legkiterjedtebb szabad kereskedelmi rendszer practice Európa egyik államában sincs meghonositva. Méltóztassék csak megnézni Angliát, hol theoriában igen sokat lehet hallani a szabad kereskedelmi rendszerről, hogy az miképen applicálja ez elvet. Ott is igen sok irányban történnek eltérések a gyakorlatban ezen absolut tantól. Ez a dolog természetében rejlik. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy, habár én is a szabad kereskedelmi rendszernek vagyok iiive, a helyes szempont az, a mit gróf Cziráky János ő excellentiája mondott, hogy a eompromissum megítélésénél nem szabad feledni, hogy az, a mi az osztrák ipart védi, ha a kellő határokon nem megy túl, a mi termelésünkre is nem kis mértékben gyakorol jótékony befolyást. És végre a harmadik szempont, a miért a legfeltétlenebb és a legkiterjedtebb szabad kereskedelmi irány és rendszer nem inaugurálható, az, mert akkor Ausztriával semmiféle módon, sem ezen, sem más alapon egyesség nem léte-