Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

460 CXXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 5., 6. esztendőben megújítani, hogy ezen szerencsétlen ország lakosai sohase élvezhessék a nyugalmat? Nézetem szerint, mint mindenben, ugy ebben is a nyugalom többet ér a netalán nyerhető jónál; mert az ingadozás szüli a legszomorúbb következményeket, mikhez járulnak még, nem a kiegyezésnek, hanem az európai közgazdasági válságnak tulaj donitható bajok, melyek az európai kraclmak jelzett tálspeculatiónak és a rohamosan meggazdagodni vágyásnak következményei. Ezek a jelenlegi ingadozó állapotnak továbbra való fenntartásával sokkal inkább fognak szaporodni. Csak kevés mondani valóm van még arra nézve, a mit a második szónok, a kormány eljárásának modorára nézve mondott. Méltóztassék megengedni, hogy a posteriori valamely megtörtént eseményben követett eljárási módozatot megbírálni igen könnyű, de a priori azzal tökéletesen tisztában lenni, hogy mi szolgálhat szövétnekül és mit kell tenni, csaknem lehetetlen. Én azt hiszem, — és ez a kormányférfiak részéről is be fog ismertetni, — hogj^ abból, a mi bekövetkezett, vonva a következményeket, tán egész más irányzatba törekedtek volna. Azt azonban el kell ismernünk, hogy tévedni emberi dolog, és ez megtörténhetik mindenkin, akár ki üljön is ezen nem irigylendő zselyeszékeken. Megtagadni tőlük nem lehet azt, hogy ernyedetlenül igyekeztek, a fennálló körülmények megbírál ás mellett, a fennálló körülményeket rendezni. Azt mondani, hogy talán más eredményekre lehetett volna jutni, igen könnyű, de e nézetben én nem osztozom, mert meggyőződésem szerint a fennforgó viszonyok közt többet és jobbat elérni nem lehetett. En azon nézetből kiindulva, melyet a hármas bizottság tűzött ki magának, és a mely minden viszony közt megilleti azon főrendiházat, a melynek magasztos hagyományai vannak, és a mely abból áll, hogy midőn a trón és a nemzet közt bizonyos különbözetek vannak, akkor azoknak a lehetőségig való kiegyenlítésére segédkezet nyújtsunk, a mi e háznak magasztos, dicső és soha szem elől nem téveszthető feladata, — mondom — ezen szempontból kiindulva ajánlom, hogy azt, a minek tekintetében a kormány, a Lajthán inneni és túli törvényhozás közt egyetértés jött létre, elfogadni méltóztassanak. Csak még egyet kívánok megjegyezni. Az előttem szólott, panaszkodott, hogy ezen kiegyezés által újabb terhek rovatnak az ország lakóira. Ez bizonyos tekintetben igaz. Nézetem szerint is, újabb terhek háromolnak és pedig financiális tekintetben az indirect adóból az országra. De mit tapasztalunk, az egész alkotmányossági idő alatt 1867-től egész máig? Én nem akarok ennek bírája lenni, mert ez messze vezetne. Tény az, hogy szükségleteink napról-napra növekedtek, a kiadások fokozódtak, a melyeket tetemesen szaporítottak azok, a melyek az összbirodalom állásának biztosítása tekintetéből szükségesek voltak, és a melyeket mi is, miután azoknak szükségességéről meggyőződtünk, szintén megszavaztunk; ezen fokozott kiadások fedezésére szükséges volt a bevételeket is fokozni; de nem lehetett az adózó polgárok vállaira róni, hogy azok fizessenek minden adót, hanem arra kellet törekedni, hogy azok is viseljék némi tekintetben, kik fogyasztanak, azért törekedtek a Lajtbán innen és Lajthán túl a közös szükséglet fedezése végett a financjövedelmek emelésére. Törekedtek pedig erre a vámok utján, és én ezen törekvésekért a kormányférfiakat a Lajthán túl és a Lajthán innen nem vádolhatnám, mert a szükségleteket ki kell elégitni, a mig azok léteznek; azok pedig létezni fognak mindaddig, mig maga ezen alkotmányos szervezet és parlamentáris rendszer fenn fog állani. Én ennélfogva kérem a mélt. főrendeket, hogy a hármas bizottság jelentése alapján a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokat áíalánosságban elfogadni méltóztassanak. {Helyeslés.) Vay Miklós b,: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az eddigi hangulatból ítélve nyilatkoznom alkalmasint felesleges. Miután azonban nem lehetett szerencsém a hármas bizottság tanácskozásaiban részt venni, talán nem hibáztatnak érte a mélt. főrendek, ha kinyilatkoztatom, hogy ha részt veszek vala is, máskép nem szavaztam volna, mint úgy, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatokat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Előadta ezeknek történetét röviden 8 nagyméltósága Cziráky János gr. hozzá tevén még