Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

CXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 457 ban biztosíthattuk volna hatalmi állásunkat, melynek érvényesítésére oly nagy szüksége van az országnak, s melyet az egész ország folytonosan sürget, kíván és óhajt; azon kormány részéről, melynek működése folytonosan bénittatik a köztünk létező viszályok következtében. De a jelenlegi kiegyezésre nézve is úgy voltam előre meggyőződve, hogy sem a fusionált kormánypártnak, sem semmiféle más kormánynak nem sikerült volna jobbat, Magyarország méltányos kívánságait jobban kielégítőt kieszközölni két év múlva sem, mert először kettőn áll a vásár, {Ügy van!) és mert másodszor Magyarország jelenleg kényszer helyzetben vau, mint volt 1867-ben Ausztria. 1867-ben Magyarország — ezt bátran bevallhatjuk •— nem élt vissza állásával, Ausztriának kényszerhelyzetével, a mit az által bizonyított be, hogy oly nagyszerű terheket elvállalt. Jelenleg ezen kiegyezésnél, a midőn mi vagyunk kényszerhelyzetben, különösen financiális zavaraink miatt, a miket Bécsben talán sokkal jobban ismernek, mint mi; ezen kényszerhelyzetet a bécsiek nagyon fel tudták használni, szerintem nem helyesen. De azért nem lehetett bebizonyítani sem itt a méltóságos főrendeknél, sem a képviselőházban, hogy valóban csakugyan oly rósz a kiegyezés, mint a milyennek az állíttatik. Ha a méltóságos főrendek ily számadásokat hoznak fel, felhozattak épen úgy és épen oly ellenkező számadások és adatok mások által, a melyek amazokkal szemben állnak. Én nem tartom magamat competensnek ezen kérdés érdeméhez hozzá szólni, hanem én inkább egy sokkal magasabb szempontból vetem föl a kérdést, és kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak szintén oda felemelkedni, és ez a kiegyezésnek mentől előbbi befejezése. Itt van a situatió kulcsa; a helyzet sújtó nálunk, az igaz, s a kormány nem tapasztal oly ni élt ány latot, a milyent várt, nem tartom helyes politikának a bécsiektől, hogy nem méltányolták Magyarország kívánságait. Azonban sok tekintetbea még is méltányolják. Nem áll tehát az, hogy ezen kiegyezés oly nagyon rósz, hogy ebből okvetlenül az ország bukása következik be. Tagadhatlan, hogy az országnak sokkal többet árt ezen harmadfél évig tartó utazgatás, parlamentáris czivaTÖEEKDI HAPLÓ. IL 1875—7». kodás és a követelések lejebb szállítása, melyek az országban a kedélyeket csak felizgatták. Hogy az országban nagy az elégedetlenség, nagy az elkeseredés és nagy lehangoltság uralkodik, azt mindnyájan tudjuk és én kénytelen vagyok nyilvánítani azt, hogy ez némileg motivált is, ha meggondoljuk mindazokat, a mik a közönségnek igértettek és pedig nemcsak nyilvánosan az újságban, hanem a parlamentben is jobboldalról és baloldalról. Mindezek daczára az a véleményem, hogy mégis némi megnyugvást és vigaszt találhat a közvélemény különösen abban, hogy az országnak semmiféle jogai fel nem adatnak; megnyugvást találhat abban, hogy valamint jelenleg a legrettenesebb jövendő jósoltatik az ország politikai és gazdasági állapotának épen úgy történt az, az 1867-ik évi kiegyezés alkalmával. Méltóztatnak visszaemlékezni, — hiszen sokan vagyunk itt, kik részt vettünk azon harczokban, melyek még sokkal erősebbek voltak az első kiegyezés létesítésénél, és némileg indokoltabbak, minthogy valami ismeretlen előtt állottunk, — méltóztassanak visszaemlékezni, hogy akkor is jövendöltetett a politikai bukás, a gazdasági tönkrejutás. És mi következett mégis? Épen az ellenkezője annak. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy épen azon perczben, midőn az 1867. évi törvények 0 Felsége által szentesittettek, azon perczben a béke angyala szállotta meg a lakosság szivét és bekövetkezett a hitel megnyílása és a kereskedés legnagyobb virágzása és vállalkozási szellem felébredése. Az igaz, hogy későbben — nem ugyan a kiegyezés eredményeképen, hanem saját hibáink miatt — sokféle financiális zavarok állottak be, de a 10 évi tapasztalás mégis bebizonyította azt, hogy az ország politikailag kielégíttetett, nemzetgazdaságilag tönkre nem jutott, és azért erre nézve is azt következtethetem, hogy a mennyiben csakugyan nincs bebizonyítva, hogy a kormány által benyújtott ezen törvényjavaslatok ' sokkal roszabbak, mint az 1867. kiegyezés volt

? — határozottan rá lehet mondani, hogy ezekre nézve sem fog bekövetkezni azon jövendölés, mely többször és több helyütt felhozatott. Nem áll, hogy ezen törvényjavaslatok az 1867-iki törvényeknél roszabbak lennének, és minthogy a jelen törvényjavaslatok nem roszabbak az !Í8