Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-127

CXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 455 szerződés káros; de tovább megyek, és azt mondom, hogy nemcsak ezen szerződés, hanem az ezzel kapcsolatos többi törvények is, melyek csak azon alapulnak, hogy a jobb restitutió folytán ujabb terhek rovassanak ránk, melyek erőnket nagy részben túlszárnyalják, az állam érdekeire nézve a legkárosabbak. Meglehet, hogy midőn ezen törvényjavaslatok egyenkint az azokat elfogadók által megszavaztatnak, előttük azon remény fog lebegni, hogy a felmerülhető hiányok orvosolhatók lesznek. Midőn önök ezeket kiegyezési törvényjavaslatoknak nevezik, akaratlanul eszünkbe juttatják az 1867-iki kiegyezést, melyet kimutatható hézagai és hiányai daczára is elfogadtak. Véleményem szerint azonban e kettő között nagy különbség van. Az államférfiaknak és a kormánynak számolni ok kell azon erővel, mely rendelkezésökre áll. Azon államférfiakat az előbbi kiegyezésnek hézagai nem igen aggasztották, mert tudták, hogy él a nemzetben az alkotmányosság iránti szeretet, a mely feljogosította őket azon hiedelemre, hogy a nemzet azon hézagokat pótolni is képes lesz. De fájdalom, az anyagi kérdésekben ezen szívósságot ma többé nem tapasztaljuk. Minden hézag, minden hiány igen megbőszülj a magát. Ma, mert nincs meg azon munkásság és tevékenység, a mely a legkedvezőtlenebb körülmények közt is tud vagyont és jólétet alkotni: kétszeres kötelességünk figyelni arra, hogy oly intézkedések életbeléptetése megakadályoztassék, melyek csak a legkisebb mértékben is koczkáztatják anyagi érdekeinket. Öntevékenységünkre számítani, uraim, ábránd és ha ezt nem tekintik annak, az utolsó 10 év tapasztalatai be fogják ezt bizo nyitani. Önök is ezen munkásságra és tevékenységre figyelve, szavazták meg annak idejében az indítványozott közlekedési eszközök szaporítását. Önök is azon hitben voltak, hogy csak eszközt kell nyújtani a népnek, hogy tevékenysége fejlődjék. Önök is ezen tevékenységre számítottak minden egyéb befektetésnél; de fájdalom, reményeik mindenkor meghiúsultak. Én, uraim, félek azon réstől, a mely ezen törvényjavaslatok elfogadása folytán támad; félek attól, hogy, noha megengedem is, hogy theoretice áll az, hogy lia a vám emeltetik és ez által a belső productió gyarapittatik, ez a mi magunk javára is fog szolgálni, a mennyiben itt is az ipar emelését fogná maga után vonni, mondom félek attól, hogy ez oly tévesfelfogásnak fog bizonyulni, mely majdan épen oly kiábrándulásra fog vezetni, mint vezetett az e tekintetben eddig követett eljárás. Félek attól, hogy ha nyers terményeinkre beviteli vámok fognak a szomszéd államok által vettetni és ha azon fogyasztási czikkek, a melyeket magunk producálni képesek nem vagyunk, de a melyekre szükségünk van, megdrágulnak, ennek súlyát nagyon megfogjuk érezni és hogy azon bajoknak orvoslása, a melyek tekintetében épen az öntevékenységre fektettük a fősúlyt, meg fog hiúsulni. Épen azért, mert én nem tartozom azon ábrándosok közé, a kik a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani mernék, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, mert azt határozottan károsnak tartom, részemről el nem fogadom. Wenckheim László b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a ház asztalán lévő törvényjavaslatról nyilatkoznám, átalánosságban körvonalozhassam a kiegyezési javaslatokkal szemben elfoglalt álláspontomat. Felfogásom és meggyőződésem szerint, most nem az a kérdés, hogy kielégitők-e ezen kiegyezési törvényjavaslatok, vagy sem, hanem az, hogy azon esetre, hogy ha ezen kiegyezési törvényjavaslatok el nem fogadtatnának, mi fog következni a monarchiára? Méltóztassanak megengedni, hogy megmondhassam, miképen képzelem magamnak a bekövetkezhetőket. Hogyha a jelen kiegyezési törvényjavaslatok el nem fogadtatnak, akkor itten is, Bécsben is minister-erisis' áll be, a mely meglehet, hogy alkotmány-crisissé is fejlődhetik, mert alkotmányos utón nem sikerült a kiegyezést létrehozni; be fog következni a provisorium itt is, Bécsben is, a mely csak a hareznak és a viszálynak lesz folytatása, a hitelnek agyonütése, a kereskedésnek megbénítása, hatalmi befolyásunknak és állásunknak megsemmisítése, szóval folytatása a hareznak itt magunk, valamint Magyarország és Ausztria közt. Ezt én chaosnak tartom. És igy a chaos épen most jőne, mikor minden nap, minden óra, minden perez, talán egy európai