Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-127
450 CXXVII. OESZÁGOS ÜLÉS. fokozatok mellőzésével nyomban a napirend befejezése után tárgyaltassék. Van-e valakinek ez ellen észrevétele? (FelMáltások : Nincs!) Eötvös Dénes b.: Én nem tudom/ hogy mit akart Cziráky János gróf ur kieszközölni. Cziráky János gr.: En semmi mást nem indítványoztam, mint azt, hogy miután ezen Lloyd-szerződés kapcsolatban áll a tárgyalandó törvényjavaslatokkal, és a múltkor csak történetesen maradt el, a mai napirendre kitűzött törvényjavaslatok tárgyalása után, mi alig ha történik ma meg, nyomban vétessék fel tárgyalás alá. (Helyeslés.) Elnök: Ha nincs, a kinek ez ellen észrevétele volna, akkor a sürgősségi indítvány elfoo-adtatik. Következik a napirend, vagyis: a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről, továbbá az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifájáról szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása. Azért voltam bátor ezen második törvényjavaslatot is felemlíteni, mivel ez az előbbivel szoros összeköttetésben áll és igy az átalános vita mind a kettőre kiterjedhet. Fel fog olvastatni az erre vonatkozó jelentés. Pallavicini Ede ó'rgr. jegyző' (olvassa a magyar korona országai és b' Felsége többi országai és királyságai között kötött vám- és kereskedelmi szerződésről szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentést). Elnök: Méltóztatnak az indokolást felolvasottnak venni? (Felolvasottnak veszszük!) Felolvasottnak vétetik. Ennélfogva méltóztassanak azok nyilatkozni, kiknek átalánosságban e törvényjavaslatok lényegére és béltartalmára nézve észrevételük van. Schmidegg János gr.: Nagymélt. elnök úr, méltóságos főrendek! Ámbár igen kellemetlen oly törvényjavaslathoz szólani, melyről az argumentumok pro et contra megvitattattak, még is törvényhozói kötelességemnél fogva röviden fogom előadni azon főérveket, melyek az én elhatározásomra befolyással voltak. Ha valaki, bizonyára én óhajtottam az egységes vámterület fenntartását és ez alapon a lajthántúliakkal méltányos kereskedelmi szerződés megkötését. Ámde egy szerződést, melynek minden előnye a szerződő felek egyikét, minden hátránya pedig a másikát illeti, voltaképen nem nevezhetni szerződésnek, még kevésbé kiegyezési szerződésnek, hanem inkább az egyik félnek a másik alá rendelésének, majdnem megadásának. Fájdalom, ilyennek kell jeleznem a törvényjavaslat által ajánlott e szerződést, mely mig egyrészről az osztrák ipart a védvám paizsával fedi, másrészről a magyar nyerstermények kivitelét, jóformán egyedüli jövedelem forrásunkat, nemcsak nem biztosítja, hanem a mint ma a dolgok állanak, majdnem bizonyossággal megjósolható, retorsiók által koczkáztatja. Ennélfogva hiányzik e szerződésben azon főkellék, mely egyedül képes neki, mint átalában minden szerződésnek, állandó életképességet biztositni, a mely főkellék leginkább azzal fejezhető ki: „quod uni justum, alteri aequum." Mindig azt hallom, hogy a kormány a jelen viszonyok között nem volt képes előnyösebb feltételek mellett szerződést kötni. Ezt készségesen elismerem, de azt is hiszem, hogy ez nem zárja ki azon feltevést, hogy más viszonyok közt más kormány ennél jobb szerződést ne köthessen. Nem akarok a kormánynak a kiegyezés körül követett eljárásának b'rálásába bocsátkozni, egyedül azon meggyőződésemnek akarok élénk kifejezést adni, hogy szerintem más viszonyok előidézhetők lettek volna, ha a kormány e kérdésben nem önállóan, — bízva pártjának túlnyomó számában, — járt volna el, hanem e kérdésekben magát előlegesen a törvényhozással összhangzásba hozva, erre támaszkodva és hivatkozva szentesitett törvényeinkre és jogainkra, a túlzott, hogy ne mondjam méltánytalan osztrák követelésekkel non possumust állított volna szembe. Ezt hiszem annál inkább, mert az egységes vámterület, ha nem nagyobb, legalább is hasonértékü a lajthántúl, mint innét, s ez az egyik főok, a miért én ragaszkodom a jelen állapotok provisorius, hosszabb ideig tartó meghosszabbításához, annyival inkább, mert ezáltal mitsem koczkáztatunk, mert időközben ily szerződést mindig, jobbat talán, de kedvezőtlenebbet soha sem köthetnénk. Sokan e kereskedelmi szerződést bár nem