Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

402' CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ták magukkal a körülbelül 3

/4 órányira fekvő úgynevezett csereserdőbe, — s ott, mielőtt a falopáshoz kezdettek, Tar indítványára, hogy kipihenjék magukat, lehevertek. — 0 és Kovács András pálinkától ittasok levén, elaludtak, azonban Tar István őt kevés időre e szavakkal ébresztette fel. „Most vágd főbe Kovács Andrást, különben én verlek fejbe". Erre fejszével Kovács András fejének vágott, az ütés azonban a fej helyett a fatuskót érvén Kovács András felébredt, és felemelkedve fekhelyéről ülve maradt, de mielőtt veszélyes helyzetét felismerhette volna, Tar István fejszéje fokával egy ütést intézett Kovács fejére, melytől szótlanul lehanyatlott. Ekkor Tar felhívására, hogy ö, t. i. Duba is bűnrészese legyen a gyilkosságnak szintén egyet ütött baltája fokával Kovács András fejére, s utána Tar István is még egyszer fejbe ütötte, elvégre pedig, hogy fel ne eszméljen, fejszéje élével torkát bevágta. Felhozza továbbá vallomásában, hogy már korábban többször ösztönözte őt Kovács Andrásné, a meggyilkolt neje, és Tar István, hogy Kovács Andrást meggyilkolná, — egy alkalommal nevezetesen arra kérték fel, menne Kovács Andrással a szent-kereszti vásárra, — útközben dobja a Garam vizébe, és pénzét jutalmul tartsa meg, — később hasonló gyilkossági terv végrehajtására szólította fel Kovács Andrásné, az esztergomi vásár idejében, mig egy más alkalommal Tar István őt arra akarta birni, menne ki Kovács Andrással pinczéjébe lopni, ő majdan megvárja őket, s mint tolvajt, midőn a pinczébe behatoltak, Kovács Andrást agyonüti. Végre azt is felhozza vallomásában, hogy miután az igért jutalmat Kovács Andrásnétól és Tar Istvántól többször siker nélkül követelte, Tar őtet agyonütéssel fenyegette, ha a gyilkosságot feljelenteni merészelné. Kovács Andrásné határozottan tagadja, hogy a tervezett gyilkosságról tudomással birt, — Tar István pedig csak annyit ismert be, hogy Kovács Andrásnéval tiltott szerelmi viszonyban élt, s hogy a jelzett éjjel Dubával és Kovácscsal együtt mentek ugyan fát lopni az erdőbe, gyomorbaja miatt azonban mintegy 150 lépésnyi távolságra visszamaradni kénytelenittetvén, egyszerre nagy J zuhanást hallott s a mint Hubához ért, Kovács András már agyon volt ütve. A bűnvádi eljárás befejeztével az ipolysági kir. törvényszék m. 1875. évi szeptember hó 27-én kelt 785. sz. Ítéletével Duba Józsefet a szándékos emberölés bűntettében, Tar Istvánt pedig ugyanezen bűntett elpalástolásäban bűnösöknek mondotta ki, s előbbit az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó öt évi, — utóbbit pedig két évi börtönre ítélte, — mig Kovács Andrásnét bizonyítékok elégtelenségéből felmentette. Ezen ítéletben Duba József és Kovács Andrásné belenyugodtak, Tar István azonban, valamint a közvádló k. ügyész is felebbezéssel élvén, a pesti kir. tábla f. évi január hó 25-én kelt 30,446. sz. ítéletével Duba Józsefet a gyilkosságbűntettében mondotta ki bűnösnek, s e miatt befogatásától számítandó 10 évi, — Tar Istvántpedig az elsb'birósági Ítéletben megállapított bűntett miatt 5 évi börtönbüntetésre Ítélte. Ezen másodbirósági ítéletet vádlottak s a k. ügyész felebbezése következtében a leg f. ítélőszék felülvizsgálván, f. évi april hó 25-én kelt 2,332. sz. ítéletével Duba Józsefet a bérgyilkosság bűntettében mondotta ki bűnösnek, s e miatt kötél általi halálra ítélte, Tar Istvánt pedig a bűnpalástolás vádja, s annak következményei alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentette." (Közbeszólás: Bizonyítékok hiányában!) Rá fogok térni. Tény az, hogy vádlott fölmentetett, nem a miatt, hogy valakit felbérelt volna gyilkosságra, mert ez az ítéletben szóba sem jő, hanem: felmentetett a bűnpalástolás alól, a mi azt jelenti: hogy a legfőbb ítélőszék csak azon momentumra szorította ítéletét: vájjon be van-e bizonyítva az, hogy vádlott a gyilkosságnak más általi véghezvitele után elhallgatta az ő tudomására volt bűntettet. Itt tehát a felbérlés büntetésére nincs példa, s ha csakugyan történt volna felbérlés: ez a mi javaslatunk szerint, mint felbújtás szintén büntetendő, még pedig halállal büntetendő bűntett lenne. A másik esetben — ez egy speciális torontáli eset — Schaaf Jakab a feleségét gyilkolta meg másnak társaságában. Ez a közönséges btíntársaság — tettes társak —• esetei közé tartozik; ez a mi javaslatunk szerint ép úgy büntetendő lenne, mint a fennálló praxis szerint.