Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-117

394 CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. természetét tekintve, függővé a bejelentéstől, mely­ben azon akarat nyilvánítás foglaltatik, vagy fejez­tetik ki, hogy ő nem akarja a talált kincset egé­szen magáénak tekinteni, hanem a kinek hozzá joga van, be lévén jelentve, érvényesítse jogát. Én azt hiszem, hogy azért, mert a físcus elállott jogának gyakorlatától, illetőleg, mert nem mindig gyakorolja ezen jogát: ebből nem lehet azt következtetni, hogy örökre lemondott, ha ez következnék is, az eredmény csakis a fiscusra nézve állana. Nem állana azonban a másik jogo­sultra — a föld tulajdonosára. Es méltóztatnak tudni, hogy nem mindig tudós areheologok találnak kincseket, hanem munkások és napszámosok is, a kik ásnak, és nem tulajdon földjükön, hanem máséban. Már most akár a tudomány, akár pedig magának a jognak előttem mindig irányadó érdekéről beszélünk, mindenesetre kívánatos, hogy a munkás ne legyen jogosítva a talált kincset saját tulajdonának tekinteni, mert akkor az elvész ugy a tudományra, mint a ma­gánjogra nézve. {Helyeslés.) En tehát kérném a mélt. főrendeket, hogy méltóztassanak ezen intéz­kedést, mely szerzett s létező jogokat oltalmaz és a melyre szükség van, meghagyni. Haynald Lajos kalocsai érsek: Én a dolog érdemére nézve szólani nem akarok, hanem annak kijelentése után, hogy a hármas bizottság­ban a szöveg mellett szavaztam és nincs okom — főleg a főtárnokmester ur ő exciája és az állam­titkár ur ő méltósága által elmondottak után — szavazatomat megváltoztatni, csak azt óhajtom felemlíteni, hogy a hármas bizottságnak külön­ben kitűnően szerkesztett jelentésében egy hiány van — és e tekintetben hivatkozom a hármas bizottság tagjaira — melyet pótoltatni óhajtok. Én t. i. tekintettel épen arra, mit ma a beszter­czei püspök ur ő méltósága helyesen felhozott, hogy t. i. a zárjelben lévő e szavak: „pénzt, ékszert, drágaságot" nem merítik ki a „régi kincs" fogalmát, a bizottságban indítványoztam, hogy a parenthesis e szavak: „régészeti érték-tárgyak" fölvételével kibővirtessék. Indítványom a bizott­ság által el is fogadtatott. Mely kifejezésben azután bennfoglaltatnak azok, miket a beszterczei püs­pök ur fölemlített, névszerint régi bronzok, érté­kes kőiratok, szobrok, sat. Miután a hármas bizottság által elfogadott ezen kiegészítést a bizottsági jelentésben nem találom, a bizottság határozata alapján kérem, hogy ezen kifejezés „régészeti értéktárgyak" fel­vétessék az igy kiegészítendő jelentésbe, és a magas ház elhatározása alá bocsáttassék. Andrássy Aladár gr.: Sajnálom, hogy az előttem szólott érsek ur által kifejtett nézetben nem osztozhatom. Én e §-ból e szavakat: „pénzt, ékszert, p drágaságot" egészen kihagyatni akarom, azért, mert ezen intézkedést, melyet itt felveszünk, e nélkül is egészen jónak és bölcsnek tartom. A tapasztalásból tudjuk, hogy a tudományra nézve legértékesebb tárgyak elsikkasztatnak és pedig a miat államtitkár ur ő mélt. igen helyesen jegyezte meg, többedre nem geologok, archeo­! lógok, nagy birtokosok, tudományos és művelt i egyének, hanem napszámosok és munkások által. Nem egyszer tapasztaljuk a közéletben, hogy nem i közönséges, hanem tudományos értékkel bíró nagy­I becsű leleteket, mint például egy iramszarvasnak | petrifieált agancsa, melynek értékét meghatározni sem a szolgabíró, sem a falusi biró nem képes, ! az ahhoz nem értők kezei közé kerül. így történt, ! hogy nekem sikerült egy ilyen petrifieált iram­I szarvas agancsot, melyet mindenfelé kínálgattak, ! csekély áron megvásárolnom. Ha mi most hozzá­j tesszük, hogy csak pénz, ékszer és drágaság lesz j beszolgáltatandó, akkor az ilynemű értékes tár­j gyakat senki sem lesz kénytelen beszolgáltatni. Az illető paraszt bányász vagy halász nem fogja j megbecsülni e tárgyakat, mert hiszen mondjuk I ki, ugy a mint az életben van, a zsidó nem ad j érte semmit. De ha a találó tudja, hogy a tör­I vény büntetést szab rá, mint a szakasz kívánja, I akkor a találó behozza és bemutatja. A „kincs" | kitételt én elégnek tartom, s a zárjel közt levő | három szó kihagyását indítványozom. Prónay Dezső' b.: A büntető törvényjavaslat jelen 366. §-a nézetem szerint a rendőri tör­vénybe tartozik, mert egész iránya, czélja inkább praeventiv. Én azonban nem látok abban elvi kérdést, hogy vájjon a büntető vagy a rendőri törvénybe foglaltassék-e, annál kevésbbé látok elvi kérdést, mert kizárólag pénzbüntetés van rá szabva, melyet a biró igen mérsékelten szabhat ki, és ezért e §. megmaradhat nézetem szerint jelen törvényben. Tagadhatatlan, hogy e szakasz szerkesztésénél, valamint tárgyalásánál, jogi, cul-

Next

/
Thumbnails
Contents