Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-116
CXVÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. 373 is, melyek hajlandók Isten elleni kifakodásokat büntetési szempontul elfogadni: a büntethetőség lényeges criterioujai iránt egymással ellentétben vannak. Es azt vagyok bátor hozzátenni, hogy a német törvényen és az osztrák javaslaton kivül, tudtommal egyetlen törvényhozási munkálat sincsen, mely az utóbbi időben keletkezve, az istenkáromlást a büntetendő cselekmények közé fölvette volna. Egyike a mélyen t. szónokoknak hivatkozott az olasz javaslatra. Bátor vagyok azt állítani, hogy ő excellentiájának nézete tévedésen alapul. Az olasz törvényjavaslat istenkáromlásról nem tud semmit. Az olasz törvényjavaslat 154. §-a azt mondja: ,,A ki az állam által elismert valamelyik vallás nyilvános meggyalázása által a vallási érzületet megsérti". A vallás elleni izgatás vagy a vallásnak meggyalázása által a vallási érzületnek megsértése egészen más, mint istenkáromlás. En azt hiszem, hogy istenkáromlás által megsértethetik a vallási érzület, de az, a mit ezen törvényjavaslat szem előtt tart: az egyenesen a vallás, mint vallás ellen irányzott cselekményekre vagy szavakra — nem pedig isten elleni bizonyos kifejezésekre vonatkozik. Es hozzáteszem, hogy a belga törvénykönyv még ezt sem emliti, s egyátalában a dogma terét, a bit terét a jogrend terétől szorosan elkülöníti. De nem folytatom ezen rám nézve, megvallom őszintén, nem kellenes themának elemzéséi, mert a mint egy részről -- s ezt beszédem kiindulási pontjában is irányul elfogadtam volt, — nagyon hajlandó volnék mind ahhoz hozzájárulni, mi az erkölcsi érzületet fokozza, más részről az állam hatalmának oda terjesztését, a hová e hatalom ki nem terjed, s a hol az erkölcsnek és a hitnek uralma az egyedüli és kizárólagos, <.zt czélirányosnak, szerencsésnek nem tartom. Es minthogy nem a cselekmény jogossága az, a mit én védek, sőt a jogtalanságot és erkölcstelenséget magam is belátom : ennélfogva— a káromlás büntető voltának mellőzésével — csupán a dogma és a vallás területét akarom megkülönböztetni, s külön válva tartani az állami törvényhozás területétől. Es ezen szempontból arra vagyok bátor kérni a nagymélt. házat, méltóztassék az ő excellentiája a kalocsai érsek által beadott indítványt mellőzni. (Felkiáltások: Szavazzunk!) Cziráky János gr.: Csak igen röviden kívánok véleményemnek kifejezést adni. Részemről osztozom azon nézetekben, melyeket ő nagyméhóságaik az érsek urak nyilvánítottaks azokat azon ellenérvek által, melyeket ő méltósága államtitkár ur felhozott, megerőtlenitve nem látom. Azt, hogy ily bűntettekre a büntetésnek alkalmazása bajosabb és azok lehetetienitése el nem érhető, nem tekinthetem indokul arra, hogy ezért nem kell törvényes intézkedéseket hozni; annál kevésbbé tekinthetem ezt indokul, mert nem tesszük más vétségek elkövetését sem lehetetlenné, bár mily törvényes intézkedés legyen is azokra nézve a törvénykönyvbe felvéve. De midőn tapasztaljuk, hogy különösen a jelen korszakban is e tekintetben mennyire szilajodik el a nép és hogy menynyire szaporodnak a káromkodások, melyek a legrégibb időkben a legsúlyosabb büntetésekkel sújtattak, akkor nem helyeselhetem, hogy erre vonatkozólag törvénykönyveinkben ne legyenek intézkedések, és pedig azon korszakban, a melyről elmondhatjuk: Insultat coelo inpietas, reverentia legum cessit, fasque pudorque procul. Nálunk e tekintetben intézkedést még inkább szükségesnek tartok, mint bár hol másutt. A. felszólalt egyháznagy urak igen helyesen mondották, hogy miért lépjünk itten oly térre, melyet müveit és nem mondhatni vallásos elfogultságban létező államok is elkerültek. Felolvastatott ő excellentiáik által a német büntető törvénykönyvben , foglalt azon §., mely erre vonatkozik. En nem fogom soká feltartóztatni a tanácskozást, hanem igen röviden a német büntető törvénykönyvnek ide vonatkozó motivatióját kívánom megérinteni. Az indokolásban ugyanis az mondatik : „Es bleibt die nicht wegzuleugnende Thatsacbe bestében, dass jede Gotteslästerung eine Verletzung des religiösen Gefühles Anderer euthält, und dass dieses Gefühl sehon darum auf deu Schutz cles Gesetzes Anspruch machen darf, um nicht die Meinung aufkommen zu lassen, dass der Staat an der Erhaltung dieses religiösen Gefiihles in Folge kehien Antheil nehrne, dasselbe vielmehr als etwas Gleichgiltiges betrachte.
