Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-116

370 CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. elleni cselekményeket szintén azon cselekmények közé sorolja, melyeket az államnak büntetnie kell. Én is azt hiszem, hogy azon államok, a melyek ekként intézkedtek, semmiben sem tették azt, felekezeti szűkkeblű felfogásból; tették azt saját államuk jól felfogott érdekében, tették azt azon hazának fentartása érdekében, a melynek gyermekei. Én nem tudok magamnak különbséget képzelni akár hazafiságunk, akár vallás ösztöneinkben, mugunk és azon civilisált államok között. Egyébként köszönettel tartozom az államtitkár úr ő méltóságának a harmadnapja tartott egyik nagyobb beszédének azon kifejezéseért, midőn — ha nem csalódom — a halálbüntetés fentartása mellett szólott, mikor — ha nem szó szerint, de értelmileg ekként nyilatkozott: „Es én nem tartozom azok közé, a kik a nemzetet önhittségre, túlzott büszkeségre ösztönzik; e nemzetnek nem jutott osztályrészül vezérszerepet játszani; e nemzetnek szerényebb, de a maga tekintetében igen czélszerű szerepe van: a művelt államok intézményeinek helyes alkalmazása." Es én ebben tökéletesen osztozom. Igen, fájdalom, — nekünk nem jutott vezérszerep, nem jutott, úgyszólván, semmi téren. Én nem kívánok tehát e téren sem vezérszerepet játszani, azon álcivilisatió érdekében, a mely előtt az egyének és az emberiség erkölcsi kifejlődése súlylyal és jelentőséggel nem bir; a melyre nézve a történelem néma, a tapasztalás meddő, a jövő semmi; hanem kövessük azon nemzeteket, a melyek áthatva saját hazájuk iránti kötelességök fontossága által mindent megtettek ott, ahol az állami hatalom köre megkívánja, hogy az állam a maga alapjaiban megingatva, megrendítve ne legyen, — büntetlenül. És, midőn én köszönettel vettem és emlékezetben tartottam az államtitkár úr ő méltóságának ezen igen helyes, a mi viszonyainknak leghívebben megfelelő megjegyzését, egyúttal abból azon reményt is merítettem, hogy épen az államtitkár úr, a ki ekként nyilatkozott nem fog ellenkezni ezen indítvány elfogadásával, a mely semmi újat, máshol nem létezőt nem tartalmaz, hanem csak Európa legnagyobb, legműveltebb államai intézkedéseit elfogadásra ajánlja. Kérem méltóztassanak a kalocsai érsek o I excellentiájának módositványát elfogadni. {Helyeslés.) Csemegi Károly államtitkár: Nagyméltóságú elnök úr! méltóságos főrendek! | Ekesszólásban versenyezni az egyháznak két i nagy tekintélyű, nagynevű, az ékesszólás terén j annyi babért aratott nagyjával feladatom nem í lehet, és ha ingert éreznék is magamban, rögtön eszembe kellene jutni a nagy költő azon mondatának, „magna petis Phaeton, quae nec non viribus istis munere conveniunt." Én erre nem vállalkozom, sőt nem vállalkozom arra sem, hogy más tért jelöljek ki a törvényjavaslat ezen állítólagos hiányának vedel mezesére , mint a mely tért az előttem szólott mélyen tisztelt érsek urak megjelöltek. Isten mentsen meg, hogy tagadni merném íizon áldásokat és hasznokat, melyeket az állam az erkölcsiségből, melyeket az állam a vallási erkölcsökből merit; Isten mentsen meg, hogy szószólója legyek egy tannak, a mely egy világot Isten nélkül, a mely a dolgok alakulását lélek és szellem nélkül akarna ismerni. Nálam a gondolatok nem az associatió egymásutáni áramlatai, nálam nem az eszmék, nem a chemiai affinitás tárgyai; a lélek, a mely Istentől elválaszthatlan, a lélek, mely a társadalmakat kell, hogy áthassa, a lélek, mely vallást és erkölcsöket követel, rám nézve épen oly befolyással bir, — merem állítani, — mint magára az egyház migyjaira, mint bármely más vallásos férfiakra. Es ha mindennek ellenére felvetem magamnak a kérdést, hogy : vájjon az istenkáromlásnak elhagyását a törvényjavaslatból indokoltnak tartom-e, daczára annak, hogy Isten iránti tiszteletből patakzik a legtisztább erények ; forrása, mely államokat is fentart, — mégis azt í kell mondanom: hogy törvényhozói szempontból, ezen intézkedés elhagyását hibának most sem tekintem. A történet tanai irányozol" a törvényhozónak, onnan kell, hogy okulását merítse, onnan kell, hogy magának számot adjon arról, hogy bizonyos törvénynyel mit érhet el. Es én most nem megyek tovább. Egyelőre hazám jogi történeténél állapodom meg (Ralijuk!) és azt találom, hogy hazánk törvényei az ókornak azon felfogá-