Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 15 egymás mellé helyezése; a felekezetek szerzett jogai előtti meghajlás és az állam túlsúlyának megkísérlése okozták azt, hogy a törvényben hiányzott az egységes eszme, hiányzott az egész haza iskolaügyét átölelő összhangzatosság. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az egységes vezetést az államnak kellett volna átvennie, azt én jogtalanságnak és szerencsétlenségnek tartottam volna, hanem értem: a létező s törvényesen már működött vagy ujabban felállított tanhatóságok — bármily függetlenek legyenek is önkörükben, — concentricus közreműködését. A törvénynek az egységes eszme hiánya miatt azon hatása volt, hogy a szétágazás mintegy szabálylyá, az Összhangzatosság csak kivétellé lett. A felállított tanhatóságok, tanfelügyelők, iskolaszékek, megyei tanügyi bizottságok e hiányon nem segíthettek. Mert a midőn a törvény az iskolák közvetlen administratióját a közös iskolákban a minden ellenőrködés nélkül álló szellemileg még készületlen községi, illetőleg falusi közegekre bizta, felmerült sok helyen azon sajátságos phenomenon, hogy a tanítást tanitatlan, a tanítót tanulatlan emberek igazgatták, ha még igazgatták, s nem inkább ellenséges indulatból akadékoskodtak volna. A községi és felekezeti iskoláknak a törvényben eléggé nem körvonalozott, sokszor a roszakarat s önérdek által kizsákmányolt értelmezése országszerte nem az üdvös versenyt, hanem az enyém és tied közti versengést idézte föl; mely versengés annál szenvedélyesebbé vált, mennél több kedvezménynyel kecsegtettek magában a törvényben a közös iskolák. A felekezeti iskolák jogosultságát elismerte a törvény, de a jóakaratú támogatást a felekezeti hatóságoknak nem biztosította, a tanulmányok minimumát meghatározta, a felszerelést mennyiségben és minőségben praecisirozta, de a felekezeti hatóságok ez irányban tett üdvös intézkedéseit nem helyezte a köztörvényhatóságok palládiuma alá, — s igy megnehezítette, ha lehetetlenné nem tette a pályázatot s az iskolaügy felvirágoztatására oly szükséges concentricus összműködést. A felekezetek magukra hagyattak, s az önfentartási érzetből kifejlődött küzdelem nem egyszer kényszeritette az államot, hogy nem mint védnök, mi méltóságának inkább megfelel, hanem mint a particularismus harczosa jelenjék meg a küzdtéren. Behozattak a tanfelügyelők, de ezek, mint a tapasztalás mutatta, vajmi sokszor tétlenségre lettek kárhoztatva. A köztörvényhatóságok közönynyel fogadták, a felekezetek bizalmatlansággal viseltettek irányukban, a tanítók nagy része társadalmi érdemeinek idealismusába elmerülve, „tamquam genus alto a saugvine divum" avatlan kontároknak nézte. A létező különféle tanügyi közegek egymás irányában mindig a „qui vive" lábán állottak, jogát egyik a másikától féltette, s gyengéden mondva: a tanügy terén nem építészek működtek, hanem harczosok támadtak, kik, midőn tulajdonukat védelmezték, kénytelenek voltak belgazdaságaikat elhanyagolni. Csoda-e tehát, hogy mindezek következtében a tanügy nem mutathatta föl azon eredményt, melyet a nemzet jogos várakozásában a törvényhez csatolt. E ziláltságot mindnyájan, kik a tanügy iránt szeretettel viseltetünk, fájdalmasan éreztük, de bizonyára velünk együtt érezte maga az igen tisztelt oktatásügyi minister ur is. De e ziláltságnak s az ebből származott köznevelési sikertelenségnek okát nem a tanfelügyelői intézményben, hanem annak elszigetelt állásában, eléggé meg nem határozott működési körében s átalában azon összhangzás hiányában kell keresni, mely tevékenységének sikerét köztörvényhatóságokkat s a felekezetekkel való idegenszerű érintkezésében megbénította. S azért e törvényjavaslat nagy Mányt fog pótolni, mert a tanfelügyelőt a megye közigazgatási apparátusába beilleszti, az elszigeteltséget megszünteti, az ellentéteket kiegyenlíti, a közérdekcltséget fokozza, s igy az összhangzatosság felé, melyet én az oktatásügy felvirágzása conditio sine qua non-jának tekintek, egy hatalmas lépéssel közeledik. A törvényjavaslat e szerint egy fontos elvet alapit meg s ez az: hogy az élet és az iskola közt nem lehet ellentét, hogy tehát a politikai közigazgatás hivatalnokai s az iskolai hatóságok közt az organicus összeköttetés és kölcsönhatás ép oly szükséges, mint a szellemnek és anyagnak víszonlagos hatása az élethez.