Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

296 CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. vus conduetus az egyházi rendre is terjesztessék ki épen úgy, mint a közhivatalnokokra. Selilaucli Lörincz szatmári püspök (közbeszól): Azt nem mondottam! Zichy F. Viktor gr.: Miután ő méltósága ezt tagadni méltóztatik, én nemimmorálok tovább, de egy megjegyzést mégis kell tennem. 0 méltósága ugyanis azt állította, hogy a magánfélnek panaszjoga igen tág fogalom, és hogy házasságra való kényszerítés esetében nem áll a közvádló jogában a kellő intézkedéseket tenni. A magánfél akkor emelhet a felsorolt esetekben panaszt, mikor neki tetszik, vagyis midőn az elkövetett cselekmény őt jobban sérti, mint azon bizonyos tekintet, a melylyel ő esetleg családja vagy ennek tagjai iránt viseltetik! Ezt én a közvádlóra bízni nem akarom, mert előfordulhatnak esetek, hol a családnak a legszentebb, legdrágább kincsét és egyúttal jó hírnevét is megsértenők az által, és nagyon félek, hogyha az egyházi rendet egy családnak akarnók tekinteni, a denunciatióknak illetőleg a magánfelek panaszainak nagyon tág tér nyílnék. Ezért kívánom én a magánfél panasztételének jogát tisztán a magánfél me^iíélésére s belátására s egyúttal annak megindítását magára a félre bizni. (Helyeslés.) A vitának jelen stádiumában, mélt. főrendek, még igen sokat lehetne mondanom, de ezeket, minthogy azok a részletekre vonatkoznak, mellőzöm és kijelentem, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés) Samassa József egri érsek : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A tanácskozás alá bocsátott törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, azon kijelentéssel azonban, hogy a tárgyalás folyamában egyes fejezeteinél és szakaszainál kívánok javaslatba hozni változásokat, illetőleg módosiíványokat, vagy ha hasonlók tétetnek mások részéről, azokat hozzájárulásommal támogatni fogom. Ezen módositványok általam legalább felismert szükségének indokolásául legyen szabad igen röviden e törvényjavaslat alapelvét, főczélját, amannak a törvényjavaslat részleteinél és egyes intézményeinél történt alkalmazását átalános reflexiók tárgyává tennem. (Halljuk!) És midőn ezt ily értelemben és alakban óhajtom tenni, egyszersmind úgy hiszem, igazolom, hogy miért szólalok fel az átalános vita keretében, habár módositványaim a részletekre vonatkoznak. A törvényjavaslathoz csatolt igen terjedelmes indokolás, mely nagy tanulmánynyal és ritka szorgalommal van összeállítva, hivatva van ezen törvényjavaslatot a maga rendszerében, coniplexumában és egyes részleteiben megvilágítani, annak helyességét kimutatni, de kijelölni azon álláspontot is, hogyan kell ezen törvényjavaslatot méltányosan megbírálni és egyszersmind meghatározni az igények azon mértékét, melyet injuriosus eritica vádja nélkül e törvényjavaslatra alkalmazni kell. Ezen felfogásból indult ki, az indokolásban kijelölt álláspontból bírálta meg a hármas bizottság ezen törvényjavaslatot, és midőn annak alapelvei és intézményei közt a szoros összefüggést, ennek rendszere és egyes részletei közt a szükséges harmóniát nem találta fel, szükségesnek hitte a maga részéről, — hogy saját szavaival éljek, — „bizonyos hézagot pótló módosításokat a főrendi háznak elfogadásra ajánlani." Én ezen módosításokat a magam részéről, mint helyeseket elfogadom, de mivel úgy hiszem, hogy ezeken kivül talán vannak még más módositások is, melyeket épen a hármas bizottságban kijelölt összhang hiánya és annak visszaállítása tesz kívánatosakká : azért ezeknek annak idején általam leendő indítványozását fentartani és ezeknek indokait nagyméltóságtok kegyes engedelmével közölni fogom. (Halljuk!) Több mint egy százada, hogy a jogtudósok folyton vitatkoznak a büntetések alapelvéről, czéljáról, a büntetések nemeiről, a szabadságvesztés büntetésének minőségéről, időtartamának maximumáról és végre azon eszményi határvonalról, melyen túl az emberi cselekmények, habár nagy méi'tékben immorálisak is, az állam büntető joga alá nem vonathatnak. A törvényjavaslat alapelvére, főczétjára nézve elfogadja az egyesítési elméletet, vagyis alapelvül és czélul nem tűzi ki, sem kizárólag az igazságot, a bűnhődést, a megtorlást, az elégtételt, a jogosságot, sem csupán a hasznosságot, az intést, az óvást, az elrettentést, hanem valamennyit együttvéve. Az egyesítési elmélet a ke-