Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-113

CXIÍL ORSZÁGOS ÜLÉS. 293 által segíteni a bajon, s ha ezt nem teszszük, nagyon meg fogjuk később bánni, mert a baj s vele a veszedelem nőttőn-nő. A tanfelügyelő szor­galmatosan meglátogatja ugyan a népiskolákat, s ha tilos könyvet talál, azt elkobozza, de miután a tanfelügyelő annyi teendője közt éven­kint kétszernél többször alig fordulhat meg ke­rületében lévő minden iskolában, a tilos könyvek­nek általa tett elkobozása nem vezet kivánt eredményhez, mert eltávozván a tanfelügyelő az iskolából, míg egy fél évnek eltelte után oda ismét visszatér, addig, ezen időközben bántat­lanul használhatja a tanító ugyanazon elkobzott, vagy annál talán még veszedelmesebb más tan­könyvet, s igy ezen tilos tankönyveknek a tan­felügyelő által való elkobozása csakugyan czél­hoz nem vezet. Ellenben ha az állam intézménye ellen működő tanitó a tiirvényböl olvassa ki, hogy bűnös merényletének mik lesznek követ­kezményei, bizonyosan óvakodni fog, hogy ne éreztettessék vele a törvénynek súlya. Mily vesze­delmesek pedig az államra nézve az iskolákban használt tilos tankönyvek s taneszközök, igazolta már az 1876-ik évi XXYTÍI. törvényezikk 7-ik §-ának5-ik pontja, mely az állam által eltiltott tan­könyveknek vagy taneszközöknek használatát, a törvényszék illetékességéhez utalt bűncselekvény­nek ismerte el, és 300 frtig terjedhető birsaggal, vagy 3 hóig terjedhető fogsággal rendeli meg­fenyittetni. S habár azen büntetési szabály felelte enyhe volna is, a büntető törvényjavaslat még ezt sem fogadta el, mert a tiltott tankönyvek használatának bííneselekvényét a büntető törvény­könyvből teljesen kizárta, minek az lesz a kö­vetkezménye, hogy jövőre az ily buneselekvé­nyek többé fenyithetők nem lesznek, ezek pedig véleményem szerint szigorúan lennének bünte­tendők, mert a léleknek lassú méreggel elmé­télyesitésc, ha nem nagyobb, legalább olyan fo­kozatú bűntény, mint a testnek lassú hatású méreggeli meggyilkolása, {ügy van!) Elősorolt ezen nézetim alapján, tisztelettel legyen mondva, hiánynak tartom, hogy a hazá­ban jelenleg fenforgó körülmények közt, a lel­készek és tanítók fennérintett államellenes bün­eselekvényeik, sem a tilos tankönyvek használata ellen a törvényjavaslatban provisio nem tétetett, s azért kívánnám, hogy ezen bííncsclekvényekre vonatkozó egy külön szakasz igtattatnék a törvény­javaslatba ; kívánnám pedig ezt annál inkább, hogy mi se maradjon el, a mi oda tartozik, azon törvényjavaslatból, mely felett a külföldi illetékes szakértő tekintélyek is már kimondották a helyeslő, dicsérettől]es ítéletet. Netalán teendő azon észre­vételre, hogy ezen előadásom inkább a részletes tárgyaláshoz tartoznék, legyen szabad megje­gyeznem, hogy én sem valami változással a szerkezetre nézve, sem valami új javaslattal nem léptem fel, csak jelezni akartam azt, mi csekély véleményem szerint a törvényjavaslatból kimaradt, s szerintem oda tartoznék, ez pedig nem a rész­letes, hanem átalános tárgyaláshoz tartozik. Egyéb­ként, mint felszólalásom elején kijelentettem, én ezen törvényjavaslatot maga nemében a legreme­kebb művek egyikének elismervén, azt az általam felhozottaknak figyelembevétele mellett részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Eötvös Dénes b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az lévén meggyőződésem, hogy minden codexnek a szabadság és indi­viduális függetlenség lehetővé tétele a fő czélja, azáltal, ha tudja mindenki, hogy arra az esetre, ha valami vétket elkövet, a kellő büntetést ki nem fogja kerülni; arra az esetre pedig, ha magát a törvényes körben tartja, oly biztos, hogy még minden hatalommal is daczolhat: úgy vélekedem, hogy több függ ezen czélnak elérésére egy jól fizetett, elmozdithatlan független bíróságtól és czél­irányos eljárástól, mint egy részletes, csak a vét­ségeket és bűntetteket tárgyaló, az egészből ki­szakított törvénykönyvtől, hiszen a foka a bűnös­ségnek a bíró belátásától és a törvénykönyvben meg nem határozható annyi kisebb mozzanatoktól függ, hogy ezt egy codexben szabatosan körül­írni nem lehet, és azért én, a ki a partis 1-ae titulus 9-usról lemondani nem akarok, és habeas corpus actánkat a szerint óhajtanám átidomítani, a mint az Angolországban és a civilisált világ legalkotmányosabb országaiban létezik, arra va­gyok bátor a nagyméltóságú főrendi házat már itt előlegesen kérni és figyelmeztetni, ne fogadja el e törvényjavaslatot addig, míg a büntető eljá­rásról szóló törvényjavaslat nem fekszik előttünk. Azt találom, hogy magának ezen törvény­könyvi javaslatnak a szövegében is van sok olyan intézkedés, a mely veszélyes félreértésekre adhat

Next

/
Thumbnails
Contents