Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-113
CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 291 juk, veszedelmes experimentatió volt. Igaz, hogy minden az ég alatt lejárja magát, a tűz is megszűnik, ha mindent elégetett, mi útjában állott, s az árviz is lefut, de csak akkor, midőn hullámaival már mindent elpusztított; azért kezdetében kell oltani a tüzet, jó eleve kell a vizet levezetni medrében, gyógyítani kell a betegei, mig a halálnak jelei nem mutatkoznak. A nemzetiségi agitatiók nem járták le magukat, sőt inkább fejlődésökben semmi akadálylyal nem találkozván, villámsebességgel nőttön-nőttek, az állam kárával. A még nem régen alig figyelmet ébresztő panslavismusnak embriója óriássá nőtte ki magát, ezt pedig nevelték és ápolták, legalább a felföldön nagyobb részben, kevés kivétellel a lelkészek, confessiók különbsége nélkül, nevelték és ápolták az által, hogy élire állottak a pánszláv mozgalomnak, s felhasználták államellenes törekvéseik kivitelére lelkészi állásukat, melynél fogva különben is tágasabb téren gyakorolhatják a népre való befolyásukat, s igy mint lelkészek agitáltak az egyház körén kivül és belől, sőt a mint ezt példák igazolják, még az Isten házában, pedig a szent" székről is. Nem szükséges megjegyeznem, hogy a míveltség s a polgári állás alsóbb fokozatain álló egyéniségnek profanus helyen tett izgatásai nem lehetnek oly nagy horderejűek s oly veszedelmesek, mint ha egyházi hivatásánál fogva, a szentség nimbusával körülvett lelkész, az áhítat által előkészített hívek leikeibe csepegteti izgatásait, azért a lelkészeknek ilyetén izgatási bűncselekvényeit sokkal nagyobb beszámitásuaknak tartom, mintha azok nem lelkésztől erednek, {ügy van!) Miután tehát a nemzetiségi agitatiók nem csak nem fogynak, sőt inkább tovább-tovább terjeszkednek, tények igazolása szerint pedig ezen agitatiókban, legalább a felföldön,, főleg a lelkészek szerepeltek és szerepelnek még most is, hiánynak tartom, hogy a lelkészeknek államelleníes ezen agitatióira vonatkozó külön szakasz nem foglaltatik a törvényjavaslatban. Tudom, erre azt lehet megjegyezni, hogy az izgatások ellen van átalánosságban a törvényjavaslatban provisio téve, véleményem szerint azonban a bűncselekvények beszámításának mérlegét a bűnténynek fokozata, de egyszersmind a személynek minemtísége is képezi, s én azért nagy különbséget látok abban, ha profanus ember profanus helyen lázitgat, mintha a lelkész állásánál fogva, épen Isten házában izgat. Igen alaposan van a -törvényjavaslatban kiemelve azon eszme, hogy nem az abstract theoriák, hanem a nemzet mindennapi életszükségei azok, melyeknek kell, hogy a büntető törvény megfelelni igyekezzék. Epén a minister urnak ezen indokolásához, s az abban hangsúlyozott eszméhez ragaszkodván, azt hiszem, hogy a lelkészek által elkövetett izgatási bűncselekményeknek, mint „sui generis" bűnténynek a törvénybe leendő felvétele felelne meg az imént érintett éleíszükségnek, tehát a minister intentiójának. Ha a franczia nemzet jónak találta a lelkészek által elkövetett bűncselekményeket külön czím alatt elősorolnia „code pénal" III. fejezetében, akkor annál inkább indokolva találnám azt polyglott jellegű hazánkban. Hasonlólag s talán még szigorúbban mint a, franczia code pénal, intézkedik a lelkészek bűncselekvényei felett a belga codex. Engedjék a mélt. főrendek, hogy állitásom authenticitásának bővebb illustrátiója végett olvashassam fel a belga codexnek erre vonatkozó szakaszát, mely igy szól: „Seront pimi d'un emjirisounemeut de hűit jours, á trois mois, et d'une amande de vingt six francs, a cinq cents francs les ministres d'un eulíe, qui dans l'exercice de leur ministére par de discours prononcées en assemblés publiques auront clirectement attaqué le gouvernement, íme loi, un arret royal, ou tout autre acte de l'autorité püblique." Ha Belgiumban, hol sem a vallás, sem nemzetiség dolgában nincsenek annyi elágazások mint hazánkban, s ennélfogva nem is lehetnek annyi elementumai az izgatásnak, szük| ségesnek mutatkozott ezen törvénynek hozatala, i akkor az hazánkban, annyi hitfelekezet és nemI zetiség közt annál szükségesebbé válik. Az olasz, j előttem igen ismeretlen, büntető törvény, mely a szakértő tekintélyek által maga nemében a leg| tökéletesebbnek tartatik, ha jól vagyok informálva, a lelkészek btíncselekvényeire vonatkozólag épen oly szigorúan intézkedik. Ha tehát olyan culturalis államokban, mint Franeziaország és Belgium, hol csak egy nemzetiség létezvén, nem lehetnek elágazó nemzetiségi aspiratiók, hol túlnyomó majoritásban lévén egy domináns vallás, a hitfelekezeti súrlódások nem igen tehetők fel, mégis indokolva volt a lelkészek bűncselekvényeire egy 37*
