Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-113
CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 287 cálta. — De az országnak, mint önálló államnak léte elleni támadások, sok tekintetben homályosan, határozatlanul s hiányosan voltak kifejezve, s a változott nemzetközi viszonyok közt régibb törvényeink sem igazságosan, sem hatályosan nem alkalmaztathattak már. Itt tehát az előhaladt államjogi elméletek figyelemlie vételével szorgalmas átdolgozás történt. A hűtlenség fogalma vagy igen meg volt szorítva, vagy oly tényekre is kiterjesztetett, melyek ma egész más categoriába esnek. Itt tehát szétválasztás s új beosztás tétetett. S mindenki, ki büntetőjogi állapotainkat ismerte, kénytelen bevallani, hogy a büntetőtörvényj avaslat e tekintetben az igények színvonalán áll. A királynak sértetlenségétől kezdve, le az utolsó államhivatalnokig, őrt áll most a törvény, majd védve, majd büntetve, úgy, hogy az önálló állam erkölcsi hatalma mindenütt hathatós kifejezést nyer. A magánjogi viszonyokban a személyes megtorlás s az önjogszolgáltatás az államok közbenlépése által korlátoztatik. Senki sem tagadhatja, hogy a régibb törvényeinkben kiszabott büntetés nemei ma már nem alkalmazhatók, 8 a humánus korszellem követelményei iránt fogékony bíráink által nem is alkalmaztattak, nem tagadhatja senki, hogy vaunak büntettek, vannak személyes sérelmek, melyekről régibb törvényeinkben emlités nincsen Az újabb társadalmi alakulásokban támadt intézmények s jogok a sérelmek újabb nemeit teremtvén, ezekre nézve igazságszolgáltatásunk tájékozás nélkül volt. De az „arbitrium judicis" is majd innen maradt, majd túlment a sérelmek megtorlásában azon határvonalon, melyet a szigorú igazságosság kijelölt; s igy lehetlen volt, hogy a honpolgárokban itt-ott az elhagyatottság s elégedetlenség érzelme ne támadt volna. — E törvényjavaslat itt határozott javulást fog eszközölni. Biráink egy határozottan körülirt büntető codexel állván szemben, már nem a szokásra, nem a birói gyakorlatra, nem előzetes döntvényekre fognak hivatkozni , lelkiismeretök meg lesz nyugtatva, bátrabban fognak a kijelelt téren mozogni s a joggyakorlat biztonsága s a személyes szabadság az egyöntetű eljárás által csak nyerni fognak. Főelve büntetőt örvénykönyvünknek az íeve n — természetesen csak állami szempontból — „bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít;" a birói önkénynek többé nincsen helye s biráinknak nem szabad a skót birák példájára azt gondolni: ha a törvényhozó az esetet tudta volna, azt bizonyosan bűntettnek nyilvánította volna. A biró nem törvényhozó, hanem csak a törvény alkalmazója. A törvényjavaslat ezen praecis intézkedése azonban nem annyira korlátozó, hogy a prudens judicis arbitriuinnak helyt ne adna, vagy azon jogi axiómának alkalmaztatását kizárná: „odia restringi favores ampliari", mert ugyanazon bűntettre a biró nagyobb vagy kisebb büntetést alkalmazhat, a súlyosbitó vagy enyhítő körülmények szerint. A fegyházi büntetésben két és tizenöt év között választhat, az államfogházat 15 évre szabhatja meg, de leszállíthatja egy napra is, tehát a büntetést több mint ötezerszeresen fokozhatja. A maximum és minimum közt tehát meglehetősen nagy a tér. A biró új bűntetteket, új büntetéseket nem alapíthat meg s ez könnyíti eljárását; de választhat a maximum és minimum közt s az súlyosan nehezedik lelkiismeretére és a bűntett sajátositásával szemben az enyhítő és súlyosbitó körülmények subjectiv meghatározását, tekintettel a megzavart erkölcsi s jogrendre, a biró jogérzelmére, műveltségére s becsületére bízza. A személyes szabadság a törvényjavaslatban hathatós védelmet talál. A hivatalnok, a ki valakit törvényellenesen elfog, letartóztat, büntettetik; — a házi tűzhely, a levéltitok, a sürgönyök biztos kézbesítése a közvédelem paizsa alá helyeztetnek. Az ember élete elleni merényletek szigorú megtorlásnak vettetnek alá, s itt el nem mulaszthatom megnyugtatásomat kifejezni a 283. §. fölött, mely az úgynevezett amerikai párbajnak, ezen minden emberi érzést felháborító, a vak sors undorító hatalmát proclamáló, az emberi méltóságot oly annyira lealacsonyító vakmerő játéknak gárot emelni kivan, s az életben maradt szívtelen, bár csak közvetett de mindenesetre bűnös gyilkost, öt évtől tiz évig terjedhető államfogházzal bünteti. Szerettem volna az emberiség érdekében a büntetést fegyházzal felcserélni, mert ha a rendes párbajban az ökölj jog a lovagiasság fogalmával takartathatik is :
