Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-113
CXIÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 285 az emberi méltóság, mely az államszervezetbe nem merült el, hanem tekintetet érdemel még akkor is, a midőn az ember siralmas tévedései miatt igazságosan bűnhődik. Az állam tehát a büntetőjogban is nem önczél, hanem eszköz magasabb érdekek szolgálatában, s mihelyt ezen magasabb érdekek kizáratnak, hiányozni fog az erkölcsi momentum, a büntetőjog pusztán a „hatalom" kérdésévé tétetik, küzdelem lesz az az egyesek s az állam közt, bűntett lesz az, a mit az állam annak miuősit, s a megtorlás csak a hatalomkezelők alanyi valósításában fogja találui fokát s hatását. Tehát: az erkölcsi világ törvényeinek különösen az örök igazság (iustitia) sértetlen fentartása, a közérdek megóvása s a büntetésekben a humanitás követelményeinek megfigyelése, ez azon hármas szempont, melyből minden büntetőtörvényköayvi codificatiónak ki kell indulnia, a melyet észszerű lehozásaiban mindenütt fel kell tüntetnie, úgy azonban, hogy conciliáló műveletében alárendelt tekinteteknek magasabb elveket fel ne áldozzon. Az újabb európai büntető törvénykönyvek hol az egyik iránynak, hol a másiknak engednek túlsúlyt, a mint vagy egy magasabb erkölcsi rendnek, vagy csupán az állami jogrendnek megőrzése szolgál kiindulási pontul; azonban korunk dicsőségére legyen mondva, a humanitás szempontját egyik sem zárja ki. A magyar büntető törvényjavaslat is ez utón halad. Az egyesítési törekvés szolgálván irányadó alapul, az egyoldalú theoriák meddőségétől távol áll, s felhasználván mindent, a mit a tudomány üdvöset alkotott, lehetőleg megfigyelvén, a mit a gyakorlat s hazai viszonyaink javasoltak, oly codexet nyújt, a mely az európai előhaladt nemzeteknek büntető törvénykönyveivel méltán vetekedhetik. Tökéletességet azonban magának nem igényelhet; az egyesitett rendszer minden előnyeivel bir, a nélkül, hogy hátrányait egészen elkerülhette volna. Az állami szempontoknak és a hasznosság elveinek részben túlsúlyt engedvén, — az erkölcsi bűntetteknek é.-s vétségeknek veszélyességét némely modern államelméletek álláspontjáról szemlélvén, — és azoknak büntethetőségét kiválókig a közérdek múló igényei szerint mérlegelvén, itt-ott a subjeetivismus lejtőjére jut. így, a midőn a vallás elleni vétségnek qualificatióját csak is a szertartási helyiségekre s a ténykedő lelkészre korlátozza, a vallásnak pedig, mint az államélet s az erkölcsiség sarkkövének, s igy minden esetre közérdekű tényezőnek a szertartás helyiségén kívüli bármi súlyos megsértését büntetlenül hagyja, nem annyira az örök igazság elveit, mint inkább a szűkebb policialís érdekeket védi. Véleménvem szerint az államnak minden intézkedésében, s különösen a közerkölcsiség megóvására szánt büntető-törvénykönyvben nem lehet eléggé hangsúlyoznia, mennyi fontosságot tulajdonit azon intézménynek, mely az állampolgár legbecsesebb kincsét képezi. A törvényjavaslat e pontban viszanyult az 1810-ki franczia code pénalra, mely még a 89-ki elvek behatása alatt készült. Még a legújabb német büntető törvénykönyv is nagyban s egészben a törvény oltalma alá helyezi a vallást mint ilyent, s a mint az minden testületi jogot nyert vallási társulat által gyakoroltatik, az Istennek káromlását (Gotteslästerung), a vallás szokásainak, intézményeinek kigúnyoltatását s meggyaláztatását bünteti. Továbbá a törvényjavaslat bünteti a hamis esküt, mint hazug hivatkozást a legfelsőbb lényre, bünteti az egyéni, a családi élet tisztasága, valamint a házasság elleni merényleteket. Igen helyesen. Mert mindazok alkatrészei azon erkölcsi világnak, mely ismét alapját képezi a jól rendezett közéletnek. De miután ezen bűntettek, néhány esetet kivéve, nem hivatalból üldöztetnek, hanem csak a sértett fél kezdeményezésének tartatnak fenn, ismét eltűnik a magasabb szempont, eltűnik a társadalmi jelleg, s ezen fontos ügyek a magánérdek Bzűk körébe helyeztetnek át. A kérdés: mikor van helye a hivatalból történő közbenlépésnek, nincsen ma még megoldva, s valamint még a tudományos körökben mélyen járó vita tárgyát képezi, úgy a büntető törvénykönyvekben igen eltérő alkalmazást nyert. Angolországban majdnem minden a sértett fél kezdeményezésének tartatik fenn, s csak igen ritka kivételes esetekben engedtetik meg a hivatalos beavatkozás. Francziaországban ellenben ezen beavatkozás igen nagymérvű. Középutat tartott a német büntető codex, s csak a legújabb büntető novella szorította azt meg. Ez utóbbi tör-
