Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-113
CXIII. ORSZiGOS ÜLÉS. 277 Méltóztassanak tehát felszólalni azok, kiknek a törvényjavaslatra nézve átalánosságban észrevételük van. Perczel Béla igazságügyminister: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Midőn a mélt. főrendek a kormány által a törvényhozás elé terjesztett büntető törvénykönyvnek tervezete feletti tanácskozásukat megkezdik, bátran felmentve tekinthetem magamat a büntető törvénykönyvnek akár fontosságát, akár pedig szükségességét indokolni. A méltóságos főrendek bölcsen tudják, hogy egy büntető törvénykönyv a társadalmi és magánélet legtöbb viszonyát érinti, hogy a büntető törvénykönyvtől függ ugy az állam biztonsága, valamint az egyesek anyagi és erkölcsi javainak oltalma; hogy az igazság és társadalmi rend megköveteli, hogy a bűnös megfenyíttessék és hogy ugyanazon igazság és társadalmi rend megköveteli azt is, hogy csak az legyen büntethető, ki oly cselekményt követ el, mely a törvényben mint büntetendő cselekméiiy állapittatik meg és a büntetés azon mértékével sujtassék, minőt a törvény azon bűncselekvényre nézve meghatározott. De a nemzettel együtt bizonynyal súlyosan érzik a méltóságos főrendek is, hogy az ország rendszeres büntető törvénykönyvvel nem bir, s hogy a büntető igazságszolgáltatás az országban jelenleg egy minduntalan változó, következőleg bizonytalan és kétes értékű gyakorlatra van alapítva. Lehetlen tehát meggyőződve nem lennem, hogy egy büntető törvénykönyvnek fontossága és szüksége a méltóságos főrendek előtt is kétségen felül áll. Mélyen érezték ezt már elődeink is. A magyar törvényhozás történetében a mellett, hogy némely érezhető hiányokon időközönként alkotott egyes törvények által történtek javitások, számos nyomát találjuk egy rendszeres büntető törvénykönyv alkotására irányzott törekvésnek; már az 1791., 1827. és 1840-iki országgyűlések által küldettek ki e tárgyban országos bizottságok. Az ezek által készített javaslatok közül azonban egyik sem emelkedhetett törvénynyé; különösen az 1840 : V. törvényczikk által kiküldött országos bizottság — melynek néhány nagyérdemu tagját ma is még e mélyen tisztelt háznak díszes soraiban tisztelhetjük — a jogtudomány színvonalán állott javaslatot terjesztett elő, melyről európai jogtudósok is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak, s melyről a hálás utókor nem emlékezhetik meg a nélkül, hogy ne fejezze ki egyúttal sajnálkozását a felett, hogy azon javaslat törvénynyé nem válhatott. A jelen törvényhozásnak jutott tehát egyéb fontos és nehéz kérdések mellett azon szintén nehéz, de háládatos feladat, hogy az országot egy hosszú ideig használható büntető törvénykönyvvel lássa el. A szőnyegen levő javaslat az 1843-ik évi javaslattal egyezőleg „az igazságot és a jogos érdekek oltalmazását" vette fel alapelvül. A legrégibb időben — a társadalmi élet képződésének első idejében, a büntetés mint a sértett félnek jogos megtorlása jelentkezik; később a visszatorlás, magán elégtétel, istenengesztelődés, elrettentés, vagy vezeklés elvét találjuk a büntetőjog gyakorlatában irányadó elvül felállítva. A mindinkább fejlődő jogtudomány s ennek alapján készült újabb büntető törvénykönyvek némelyikét ezen elveknek teljesen elejtették, kizárólag pedig azoknak egyikéi; sem tartották fenn. Ezen újabb elméletet sehol sem találjuk szabatosabban kifejtve, mint kitűnő jogtudósunk dr. Pauler Tivadar jogtanában, hol ezeket mondja: „Az igazság elve kijelöli a büntető hatalom határát, melyen túl azt gyakorolni soha sem szabad, s melyen belül végczéljához, a jogbátorság követelményeihez idomitandók a büntetés minden nemei, melyek végczélja sikeresebb létesítését eszközlik, nevezetesen: hogy a büntetés kihirdetése a polgárokat tetteik következményeire kellőleg figyelmeztesse, jogsértések elkövetésétől óvja, végrehajtása pedig a sértett félnek elégtételül, a bűnösnek javításául szolgáljon, másoknak gonosz hajlamait fékezze és zabolázza." Az előterjesztett javaslat is ezen újabb elméletnek megfelelőleg, sem kizárólag a bűnhődés, sem kizárólag az elrettentés vagy javítás, hanem az igazság és hasznosság egyesitett elvéből indul ki, s ez által törekszik a büntető jogszolgáltatás fontos ezéljait választani. A büntető törvénykönyv készítésénél a hármas felosztás rendszere fogadtatott el; a most tárgyalás 1 alatt levő javaslat a bűntettekről és vétségekről,
