Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-100

248 C. ORSZÁGOS ÜLÉS. Erzsébet, kinek névnapját ülendjük, Istentől az ő minden áldásával gazdagítva, mint a magyar királyi trónnak kiváló ékessége, a legjobb király családi életének koronája és boldogsága az Erzsébeti keresztyén és királynői erényekben fényeskedve, a népek tiszteletében, a magyar nemzetnek osztatlan szeretetében a legkésőbbi emberkorig éljen! (Hosszan tartó élénk éljenzés.) Elnök : Azon közhelyeslés után Ítélve, melylyel Haynald Lajos, kalocsai érsek ő excellentiájának inditvánj^a találkozott, kedves kötelességeim közé fogom sorozni, hogy legkegyelmesebb asszonyunk és királynénk névünnepe alkalmából a méltóságos főrendek hódolatteljes üdvkivánatait legmagasabb trónjának zsámolyához juttassam. (Élénk helyeslés.) Mielőtt a képviselőház izenetét átvennők, melyet a képviselőház jegyzője nyomban át fog nyújtani, legyen szabad azon férfiúról megemlékeznem, kinek ravatala körül néhány nap előtt könnyes szemekkel csoportosultunk, és a ki iránt a végtisztelet adóját csak imént, néhány óra előtt róttuk le. Gróf Károlyi György elhunyta felett nem egyedül családjának szűkebb, nem egyedül barátjainak és ismerőinek sokkal szélesebb köre, nem egyedül az intézetek és egyesületek, melyeknek dísze és fénye, nem egyedül az egyház, melynek annyira hű és buzgó fia, nem egyedül a törvényhozás két háza, melynek félszázadon keresztül felváltva tagja volt: hanem, a mi ennél több, a fejedelmen kezdve, a haza összes értelmisége méltán kesereg. Méltán kesereg, mert gróf Károlyi György neve a nagy nemzeti alkotásokkal, melyeket gróf Széchenyi István inaugurált és a melyek a közéletet minden irányban érintették, oly szorosan egybeforrt, hogy azt azoktól elválasztani nem lehet. Annálkevésbbé lehet pedig, mert ha gróf Széchenyit a stator neve megilleti, ugy gr. Károlyi Györgyöt jogosan megilleti a conservator czímc, mert amaz alkotásokat, fentartani, az alapítók szándékához képest fejleszteni, minden ballépéstől, különösen mind attól megóvni, mi a szédelgésnek csak szinét is viselhetné, azt a józanság, különösen pedig a józan takarékosság korlátai közt megtartani volt törekvéseinek főczélja. És e részben példával is hatott. Hazaszeretete őt áldozatkészszé és józan takarékossága áldozatképessé tette és pedig oly mértékben, hogy alig volt Magyarországon férfiú, ki a haza oltárára anyagilag annyit rakott volna le mint ő, és mégis családja, ugy hiszem az avita et aucta elvét igenis érvényesülve fogja látni. Hazaszeretetén kiyül a kötelességérzet volt az elhunytnak vezércsillaga. Senki sem érezte jobban, mivel tartozik magának, mivel nevének, mivel hazájának. És ha valamire egyszer kötelezve érezte magát, — s egyébként nem könnyen vállalkozott, — azt nála hívebben, pontosabban és buzgóbban senki sem teljesitette. A méltóságos főrendek e részben a legilletékesebb tanuk, mert e ház, melynek ő 38 éven keresztül szakadatlanul tagja, dísze és legbuzgóbb munkása volt, sokszor üresen tátongó padjaiból addig, míg kínos szenvedései engedték, e tisztes rokonszenves alak soha sem hiányzott; ámbár élete alkonyán, és az ő állásánál fogva az egészségre és kényelemre való tekintet nála talán igazolt lett volna. De épen azért, mert nem törődve a nap hevével, nem a zord idővel, velünk osztotta a nap fáradalmait és búban és örömben miénk volt: úgy hiszem a méltóságos főrendek egyhangúlag el fogják határozni, hogy emléke és vesztesége feletti bánatunk jegyzőkönyvben örökittessék meg, nem ugyan a mi számunkra, mert mi, kik ismertük, nem fogjuk őt feledni soha, hanem a jövő nemzedék számára, melynek az ő hazaszeretete és kötelességérzete utánzandó fényképül fog szolgálni mindenha. (Elénk helyeslés.) A halál, mely gróf Károlyi Györgyben egy tettben, tevékenységben, érdemekben dús élet fonalát metszette keresztül, gróf Batthyány Ferencz ben egy férfiút ragadott ki körünkből, ki 32 év. vei élete erőteljében szép reményekre jogosított. 0 irányában is, miután a háznak több országgyűlésen át buzgó jegyzője volt, vesztesége feletti bánatuknak, úgy hiszem, kellő kifejezést fognak adni a méltóságos főrendek. (Helyeslés.) Egyúttal szomorú kötelességem jelenteni, hogy ennek következtében a ház bizottságaiban íöbbrendíí űr támadt, mely betöltendő lesz. Először Károlyi György gróf három bizottságnak volt rendes tagja, tudniillik az igazoló bizottságnak, a legfőbb fegyelmi bíróságnak és a pénzügyi bizottságnak ; Batthyány Ferencz gróf pedig a kereskedelmi és a naplóhitelesitő bizottságok-