Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-93

22G XCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ministerre bizatik, addig ez alkotja a törvényt, mig 'ez iránt törvény fog alkottatni, és bátor vagyok a nagyinélt. főrendi házat kérdezni, hogy 900 éves alkotmányunk a partis primae titulus 9-us szellemében alkotott törvény-e ez, és hogy azon törvények közé tartozik-e ezen előttünk fekvő törvényjavaslat, a melynek könnyedén való átbocsátása és megalkotása kívánatos? Azok után, a melyeket az igazságügyi ministerium államtitkára a képv. háznál mondott, kétes, hogy azok az előnyök és hasznok, a melyek ezen törvényjavaslattól váratnak, teljesedni fognak-e? 0 kimutatván azt, hogy midőn az alkotmányos magyar törvényhatóságoktól a törvényszékek által a hagyatéki tárgyak átvétettek, ezeknek hátralékai rémítő nagyok voltak; kivánhatja-e tehát a magyar kormány, hogy mi egy parányi bizonytalan sikernek a reménye miatt, polgártársainkat a politikai hatalomtól oly függésbe hozzuk, a melyről, a nélkül, hogy az európai intézményeknek ezen részét ismerném, a priori állítani merem, hogy sehol sem fog lenni. Ha reá gondolok az utolsó években hozott voluminosus novelláris és más esetleges, de életbe vágó törvényeinkre és ezeknek halmazára, arra, hogy ezen törvények gyakran multunkkal tökéletesen ellenkezésben vannak, arra, hogy nálunk az angol elvekkel ellentétben nagy könnyűséggel szoktak ezen törvények megalkottatni, attól félek, hogy oly zavart fogunk előidézni, hogy végtére még bíráink sem fogják magukat tájékozhatni, és hogy ennek következtében a legnagyobb önkény fog lábra kapni. Nem óhajtván, hogy Tacitusnak felvillanyozó szavai: „Jamque non modo in commune, sed in singulos homines latae questiones; et corruptissima respublica plurimae leges" hazámra valaha alkalmazhatóvá váljanak : az előttünk fekvő törvényjavaslatot az átalános vita alapjául nem fogadom el, magamnak a részleteknél a hozzájárulhatási és szavazási jogot fentartván. Fiátli Ferencz b., veszprémi főispán: Nagymélt. elnök ur! mélt. főrendek! Az előttem szólott t. tagtársam a jelen törvényjavaslatot feleslegesnek hiszi azért, mert a magas ministerium részint ismert tevékenységénél, részint az iránta való bizalomnál fogva jogosítva van, hogy intézkedjék. Ez engem keveset érdekel. A mi azonban t. tagtársunk azon felszólását illeti, hogy a főispánok teljesítsék kötelességoket, s ezen létező hiányokat illetőleg intézkedjenek úgy, hogy ezen törvény hozatalának szüksége fenn ne forogjon, erre nézve bátorkodom megjegyezni, hogy annak, hogy az eddigi hiányos intézmények mellett csak annyi kár érte Magyarország szegény árváit, első rendben a megyei közgyűléseknek és a mennyiben a főispánok állanak azoknak élén, talán szerénytelenség nélkül mondhatom, a főispánoknak is érdeme. Jól tudjuk valamennyien, hogy a legszentebb ügy az árvák ügye, hogy ezek iránt okvetlenül tüzetesen, behatóan kell a törvényhozásnak törvény által intézkednie. Másról mindenkiről lehet mondani: „habét Moizem et prophetam," védheti jogát személyesen, vagy megbízott által, mig a szegény árvákat csak Isten és a törvény védi. Hogy tehát eddig nagyobb szerencsétlenség nem érte az árvákat: az a megyei intézménynek és az annak élén álló főispánoknak köszönhető, mert azok elkövettek mindent, különösen az utolsó évtizedben, hogy ott, a hol zavar, rendetlenség volt, azt helyre hozzák. Mert nincs eset, hogy árvaszéket valaha csalás vagy roszlelküség miatt feleletre kellett volna vonni. Miután az ügyek igy állanak, én ezt a törvényt üdvözlöm, mert ezt a szent ügyet eddig 75 törvényhatóság 7 5-féleképen kezelte, cumulative, községenként, egyenként, nagy veszélyével az árvák érdekének, és igy a helyzet kényszere gondolkodásra hívta fel a törvényhozást. Ennek engedett a magas ministerium s azért terjesztette elő e törvényjavaslatot. Az utolsó §-ra vonatkozólag még nagyobb a nehézség, mert a főmozzanat azon három pontban foglaltatik, melyekre vonatkozólag a törvényhozás bölcsességének intézkedése kell addig is, mig ezek iránt az átalános polgári törvénykönyvbe felveendő czikkekben intézkedés fog történni. Mi történik, ha ezt a törvényt ezen neheztelt szakasz elhagyásával léptetjük életbe, és mindegyik bíróság saját belátása szerint fog intézkedni? Az, hogy azon egyöntetűség, azon biztonság, mely a törvénynek főczélja, el nem érethetik; és igy ha ezen §. nem volna benn, én kérném a mélt. főrendeket, hogy ezt a §-t mint