Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-81

196 LXXXI. OKSZÄGOS ÜLÉS. Kiss Miklós, jegyző' (olvassa a fórvényjavaslat indokolását). Elnök: Van-e a ki ätalánossägban kivan a törvényjavaslathoz hozzászólani ? Eötvös Dénes b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Attól félek, hogy arra az esetre, ha mindjárt ma, már 18 hónappal elébb, mint váltónk lejárt, ily nagyon is tág felhatalmazást adunk, mint az az előttünk fekvő törvényjavaslatban czéloztatik, annak épen ellenkező hatása lesz, mint a ministeri indokolásban kilátásba van téve, az t. i., hogy ha a most még csakugyan mindig ingadozó inoportonus viszonyok csak egy perezre is javulnak, hamarjában megkötik az olcsó és jó kölcsönt, hanem hogy épen ellenkezőleg, azért nem fogjuk a viszonyoknak jóra való változását használhatni, mert a kormány iránti túlságos coulansságunk, bizodalmas könnyű eljárásunk miatt, metaphorával élvén, a pénznek a bizodalma fog irányunkban hiányozni. Csak dicséretesnek tartván és helyeselni tudván, hogy pénzügyininister ur ő excellentiája már most aggódik azon kötelesség teljesítésén, a mely 1878. deczember 1-só napján reánk vár, ugy vagyok meggyőződve, hogy azt ezen orszí'g törvényhozói is szem előtt tartják, és hogy az után a határtalan bizodalom után, a melyet a magyar parlament felállása óta kormányai iránt tanúsított, mind minister ur ő excellentiája, mind bármely pénzerő, bankár vagy consortium, a kik vele szerződésre lépnek, biztosak lehetnek arról, hogy a törvényhozás a legnagyobb készséggel fog minden olyan előleges szerződést elfogadni, a mely a körülmények szerint elfogadható, s azért azt gondolom, hogy a nélkül, hogy a dolognak ártanánk, a correct procedúra az, hogy minister ur ő exeeílentiája használja fel a körülményt, csinálja meg sub sperati a szerződést, és azt a törvényhozás elé terjeszsze elfogadás végett, nem pedig az, hogy az ország egy váltót adván in bianco ki, annak el nem fogadása által hitelünk még nagyobb csorbát szenvedjen. Az alkotmányosságnak fő haszna az lévén, hogy minden törvény, a mely alkottatik számtalan retortán menvén keresztül, ha az élet, a hogy halhatatlan Szécsenyink monda, nem neveti ki a logicát, kivált pénz dologban, miután senki sem szeret iij terhet magara vállalni, arról kezeskedik, hogy az a mi határoztatott jól lesz elintézve arra, hogy ezen czél eléressék: megvallom, hogy a módot, a hogy ezen törvény egyszerre felmerült, a sietséget, a melylyel az épen a húsvéti ünnepek előtt tárgyaltatik, azon dolgok közé tartozónak tartom, a melyeket ily fontos, törvények létrehozásánál veszedelmesnek látok, és már ezért is a nagyméltóságú főrendi házat hosszasan untatni nem akarván, még sokat, a mit talán még előhozni képes lennék, elhallgatva, az előttünk fekvő 1873-ki XXXIII. törvényezikk következtében forgalomba hozott kincstári utalványok beváltása czéljából kibocsátandó járadékkötvényekről szóló törvényjavaslatot az átalános vita alapjául nem fogadom el, a részleteknél a hozzájárulhatási jogot magamnak fentartván. Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Két tekintet az, melynél fogva én kötelességemnek tartom ezen ügyhöz röviden hozzászólani. Az egyik magának az ügynek fontossága, a másik azon véletlen, hogy a hármas bizottság elnökségével én bízatván meg, im e bizottságnak jelentése az, a mely a tárgyalás alapját képezi. (Halljuk!) Hiába, mint a magánélet viszonyaiban, ugy az állami háztartásban is mindig bebizonyul azon igazság, hogy az elődök mulasztásaiért, vétkeiért és bűneiért az utódoknak kell lakolni. Én e teremben többször felszólaltam a gazdálkodás azon rendszere ellen, mely állami háztartásunkban a múlt időkben dívott, és melyre ez alkalommal bővebben kiterjeszkedni nem kívánok, de mely fölött az egész ország méltán pálezát tört, és mely okozta történelmünk azon szomorú lapját, melyre az 1873-ban és később megalkotott törvényezikkek által felvétetni elrendelt lebegő adósságok vannak feljegyezve; azon függő adósságok, melyeknek fenlétezése mintegy mindig fejünk felett függő Hamocles-kardot képez, a mely adósságok minden viszonyunkban politikai, közigazgatási, pénzügyi, rendezési tekintetben a lehető legnagyobb akadályul szolgálnak, és valamint azon államférfiú, kit a kormány élén tisztelünk, egy más helyen nem tudott megbarátkozni az ezen lebegő adósságokról szóló törvények meghozatalával, ugy én is e teremben határozottan elleneztem ily módú teher elvállalását.