Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-77
186 LXXVII. OESZÁGOS ÜLÉS. történik.) A méltóságos főrendek e határozatokat elfogadják, s erről a képviselőházat értesíttetni rendelik. Következik az 1874. évi állami zárszámadásokra vonatkozó határozat. Pallavicini Ede őrgróf jegyző (olvassa): „Határozati javaslat. 1. Az 1874. évi állami költségvetési törvényben, valamint időközben póthitel alakjában a ministerium részére engedélyezett hitel ellenében az 1874. évi állami zárszámadás szerint előforduló túlkiadások, valamint a fölmerülő kevesebb bevételek jóváhagyatnak. 2. Az 1874. évi állami zárszámadás, mely az 1874. évi állami háztartás eredményéül a következő végösszegeket tünteti ki: előirányzott kiadás . . 258.079,737 frt 517a kr. 224.527,907 „ — 33.551,830 frt 5l7g kr . 230.258,606 frt 45 210.461.075 ., 79 kr. „ bevétel költségvetési hiány előirt kiadás . . . „ bevétel . . . jövedelmi hiány. . . . 19.797^530 frt 66 kr. ezennel jóváhagyatik, és a ministeriumnak e tekintetben a törvényszerű fölmentés megadatik." Elnök: Van észrevétel ? Cziráky János gr.: Bocsánatot kérek, benfoglaltatik-e e határozati javaslatokban a pestfiumei hajógyár ügye? Elnök: Igenis. Cziráky János gr.: így röviden kívánok erre vonatkozólag észrevételt tenui. Ez mint tudjuk, más helyen igen sok port vert fel, és én részemről tökéletesen hozzájárulok azon határozati javaslathoz, mely a képviselőház által elfogadtatván, hozzánk átküldetett, mert ha bár nem helyeselhetem azt, hogy oly túlkiadások történjenek, melyekre nézve az országgyűlés előleges beleegyezése és megállapodása nem kéretett ki, mégis azt tartom, hogy „nulla regula sine exceptione" és a ministeri felelősségnek természetéből folyik az, hogy rendkívüli körülmények közt rendkivülileg is kell gyakran eljárni, és e részben az akkori pénzügyminister ur eljárását, minekutána ez által sok vállalat lett biztosítva és a végveszély tói megmentve, én részemről egész terjedelmében helyeslem és jóváhagyom. De van még egy tárgy, a mely iránt felvilágosítást kérnék a t. pénzügyminister úrtól. Azon hir járt ugyanis, hogy az illető pénzügyminister ur utódjának idejében ezen hajógyárnak átvétele iránt egy társulat részéről oly oifert tétetett, mely által meg lett volna mentve ezen summa az elveszéstől. Én tehát bátor vagyok a t. pénzügyminister úrhoz a következő kérdést intézni: tétetett-e ily offert? és ha igen, vétetett-e az kellő figyelembe vagy sem, és nem tétetett-e e részben oly lépés a következő minister idejében, melyet vétkes beszámítás alá eső mulasztásnak lehetne tekinteni ? Széll Kálmán pénzügyminister: Azon kérdést illetőleg, melyet ő excja hozzám intézett, mást nem válaszolhatok, mint azt, hogy nékem arról, hogy az illető gyár iránt mások részéről történt volna oly offert, mely a gyárt azon helyzetbe hozhatta volna, hogy kötelezettségének az állam irányában eleget tehessen, nékem tudomásom nincsen és ilyen ajánlatnak azon actákban, melyek nékem és a zárszámadási bizottságnak rendelkezésére bocsáttattak, nyoma sincsen; és ha lett volna, azon bizottság, mely a képviselőházban e kérdéssel oly tüzetesen foglalkozott, bizonyára kifürkészte volna ezt is. Azonban ilyesminek én nemcsak hogy nyomát nem találtam, hanem tudomásom szerint azon bonyolult viszonyok közt, melyek e gyárra nézve 1871. és 1872-ben fenforogtak, ily offert letételének még lehetősége is ki volt zárva. Az tény, hogy a kölcsönt adott minister után következett minister mindent elkövetett, hogy az államot a károsításoktól megvédje; de azok, mik bekövetkeztek, teljesen elhárithatatlanok voltak. Végre azt sem lehet meghatározni, hogy mennyiben károsodott itt az állam, mert az illető tárgyak árverésen vétettek meg és nem tudjuk, hogy nem érnek-e azok többet? Valószinü, hogy sokkal többet érnek, és ha ezeket nagyobb áron vettük volna meg, mint a minő a bírói becsű folytán megállapittatott, nem lett volna az államnak 140,000 forint kára. A kérdésre vonatkozólag tehát nem tudok egyebet válaszolni, mint hogy ilyen offertről tudomásom nincsen és hogyha lett volna is, az, meggyőződésem szerint nem vezetett volna eredményre. Kerkapoly volt pénzügyminister ur tudtommal mindent elkövetett, hogy az állam pénzeit biztosítsa, pereket indított, a tömeg ellen igénykeresetek támasztattak, számszerint mintegy
