Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 183 tehát ezen térre nem is fogom és nem is akarom követni az igen t. előttem szólót. Csak egy az, a mire okvetlenül felelnem kell. Hogy mi 20 millió frtot adtunk volna a vasútnak, hogy a tariffák leszállittassanak, az nem áll. Én arról egyátalában semmit sem tudok. Igenis a törvényhozás fölemelte a vasutaknak a kamatbiztositást és egy törvényben egyenként kitétetett: milyen összeggel micsoda vasutak, függő adósságaik rendezésére, minő garantia felemelésben részesülnek. Gondolom ezt érti a méltóságos ur, ez azonban nem azért adatott, a mit ő gondol, hanem a függő adósságok rendezhetése szempontjából. Én mondottam e házban akkor, mikor ez ügy tárgyaltatott, hogy ha helyes vasúti csoportositási rendszert akarunk keresztülvinni, a mi ugy financiális, mint nemzetgazdasági szempontból igen helyes volna, mert lehetővé tenné egy helyes vasúti tariffa-politika követését: akkor kell, hogy a vasutak függő ügyei előbb rendeztessenek. A két kérdés közt tehát némi kapcsolat létezik. Fájdalom! az európai gazdasági és pénzügyi momentumok nem voltak kedvezők, hogy ezen akkor kitűzött és megteremtett előfeltétel következményei kifejlődhessenek és a garantiák szempontjából is kívánatos vasúti csoportosítás létesíttethessék. E dologról azonban most nincs szó, hanem arról van szó, hogy a kormány a képviselőház határozati javaslata folytán a gömöri vasúti kölcsön kibocsátását illetőleg felmentessék. A gömöri vasúti kölcsön kérdésével összefüggésben egy más kérdés is vettetvén fel a képv. házban, t. i. az, hogy mennyiben teljesítették az illető garantiát vállalt iparosok és birtokosok kötelezettségeiket: ezen kérdést illetőleg is keletkezett egy határozat. Ez pedig abban állott, hogy utasíttatott a kormány, hogy telekkönyvezhesse a garantiát az illetők birtokára, valamint utasíttatott arra, hogy miután a pálya hosszabb lett, mint a törvényben meg van szabva, a garantia 1160 frttal emeltessék fel, illetőleg az illetőktől hajtassék be. Az tehát most a kérdés, helyes-e az utasítás vagy nem? Andrássy gróf nézete szerint ezen utasítás nem helyes, nem helyes pedig azért, mert szerinte hogy állhat a kormány elő egy határozati javaslattal, a szerződés ellenében. E kérdés fölvilágositására van szerencsém megjegyezni, hogy nem a kormány állott elö a dologgal, hanem inditványoztatott a képviselő házban és ott el is fogadtatott. Továbbá nem is a szerződés ellenében akart a képviselő ház határozatot hozni, hanem a szerződés értelmében annak végrehajtása szempontjából egy utasítást adott a ministeriumnak, azt t. i., hogy miután tényleg egy és nem tudom hány századrész mértfölddel hosszabb a gömöri vasúti hálózat, mint minőnek az illető vidéki érdekeltséggel kötött szerződésben felvétetett, ezen hosszabb vonalnak megfelelőleg az eredetileg elvállalt garantiaösszeg hasonlag felemeltessék, azon nézetből indulván ki a képviselő ház, hogy a szerződés értelmében a kormány erre nemcsak jogosítva, de kötelezve is van, nem lévén itt a választott bíróság eldöntésére szükség, mert a szerződés világos. Azt mondja ugyanis az 1871 : XXXVII. t. czikkben beczikkelyezett szerződés, — megj jegyzem, hogy én itt tisztán a képviselőház okosI kodását reproducálom, — mondom, a képviselőház szerint azt mondja a szerződés, hogy az érdekelt vidék iparosai és földbirtokosainak meghatalmazottképviselői pályamértföldenkint 314,000 névértékű írtban megállapított elsőbbségi kölcsönön felül a szükséges befektetési tőke kamatai fejében pályamértföldenkint 4 ezer osztr. ért. frtnak ezüstben biztosítását a következő módozatok szerint elvállalják, — tehát Grömör iparosai és vidékbeli földbirtokosai nem vállaltak magukra bizonyos átalány összeget, hanem 4000 o. é. frtot pályamértföldenkint, és nagyon természetes, hogy ezen pályamértföldenkinti 4 ezer frt megoszlik az egész vonal hosszában. Ez volt a képviselőháznak okoskodása. Szándékosan jegyzem ezt meg, midőn a határozati javaslat genesisét fejtegetem, mert nem kivánván ezen kérdésnek 'semmi irányban praejudicálni, határozott véleményt nem akarok mondani. Én kötelességemnek fogom tartani, hogy a törvény értelmében eljárjak és az illetőket szerződésbeli kötelezettségeikre figyelmeztessem ugy, a mint én a szerződést értelmezem. Ha az illető birtokosok azt hiszik, hogy azon értelmezés, melyet én a szerződésnek adok, nem helyes, ott van a bíró, ott kereshetik igazukat és az nekik meg fog ítéltetni. Én tehát mondom, az esetleges