Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-69
134 LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ámbár szabadelvű eszméken alapulnak, nem fejleményei, nem kifolyásai az állam s a socialis élet követelményeinek. Méltóságos főrendek! Hogy ezen a bajon minél előbb segítve legyen, a külesemények alakulásától függ, s habár a békére kedvező kilátást nyit a garantirozó hatalmaknak azon törekvése, hogy a török birodalom integritásának megóvása mellett a keresztények jobb sorsa biztosítva legyen, mégis a gordiusi csomót a kard éle fogja ketté vágni a jövő homályában ; komoly helyzetünk önfentartási Ösztönünk követeli, hogy a végsőre is készek legyünk és jóelőre gondoskodjunk mindezen kísérleteknek, melyek a veszély perczeiben erőnket, ha nem is gyengíteni, de megzsibbasztani képesek lennének, jó eleve már csirájukban elfojtásáról, azon nem reménylett esetben pedig, ha kényszerítve lennénk a török birodalom és saját érdekeinkért a semleges állásból kilépni, hogy azt egész erőnk súlyával tehessük. Es most a felhozott okoknál fogva az előttünk fekvő törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés.) Wenckheim László b, Nmltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én azt hiszem, hogy az országnak jelen aggodalmas körülményei közt helyesen cselekszem — noha más politikai iskolához tartozom, mint a jelen kormány — midőn méltányolva a jelen helyzetet a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot minden észrevétel nélkül elfogadom. (Helyeslés.) Tehetnék észrevételeket, de akkor, midőn méltányolni tudom a kiegyezésre nézve uralkodó áramlatokat és körülményeket; midőn megvagyok győződve a kormány hazafiasságáról, jó akaratáról és szándékáról, és midőn azon vegyes házasságban élő perlekedő feleségtől megválni nem akarunk, a midőn a deficit megszüntetésére nézve az állandó hadsereg és honvédség létszámának leszállítására nem juthat eszembe itt indítványt tenni, midőn nem vagyunk képesek az önálló bank biztosítására és létrehozatalára szükséges 30—40 millió forintnyi aranyat előteremteni: akkor azt hiszem, hogy helyesen cselekszem, ha a költségvetést minden észrevétel nélkül elfogadom. (Helyeslés.) Igaz, hogy feneketlen sárba szorult az állam szekere, és ha azt az észrevételt teszem, hogy ki lehetett volna kerülni azon sarat, abból nem az következik, hogy a szekér kiszabadulna a sárból. Mi alföldi emberek, ha a szekér a sárba elmerül, nem hagyjuk azt ott, hanem leszállunk vendég, kocsis, gazda, megtisztítjuk a kerekeket, összeállunk és megszabadítjuk a sárból. Mélt. főrendek, nézetem szerint ma minden magyar embernek az a kötelessége, hogy — tartozzék bármely politikai párthoz — mig a szekér ki nem szabadul, hallgassa el észrevételeit (Helyeslés.) és vállvetve sorakozzék a szekérnek kiszabadításához. (Helyeslés.) Egyedül ez által lehet előmozdítani a haza javát, (ügy van!) Ezek azon okok, melyeknél fogva a költségvetésre nézve észrevételt nem teszek, hanem fentartom magamnak, hogy akkor, midőn bátran mehet az állam szekere, megmondjam azokat és ellenezzem a kormánynak minden oly intézkedését, melyet nem tartok czélszerunek. Hasonló tartózkodással akarok nyilatkozni a külügyi politikáról is, a melyre nézve a budget vita alkalmával mindenki megteheti a maga észrevételeit. Ezt is igen kényes kérdésnek tartom, és csak annyit kívánok kijelenteni, hogy bele nyugszom a külügyi politika vezetésével megbízott férfiúnak vezetésébe és nem is fogok ezért kiterjeszkedni a kérdésre, de nem tehetem, hogy egy megbotránkozásomnak kifejezést ne adjak. (Halljuk!) Ez, mélt. főrendek, a következő: határozottan akarom nyilvánítani, hogy nem rokonszenvezhetem azon humanismussal, a mely az európai interventió alakjában gyakoroltatik, a Törökország ellen fellázadt keresztények irányában és mely humanismus nem interveniált Lengyelországban, a hol hasonlóképen szenvednek a keresztények s még vallási szabad gyakorlatuk s nyelvök használatában is mindenfélekép zaklattatnak és nyomorgattatnak. (Helyeslés?) Ily humanismussal, ily kereszténységgel én nem tudok rokonszenvezni s azt rettenetes veszedelmes elvnek tartom, miből csak azt következtetem, hogy a ki hatalmasabb, az tehet a mit akar, a gyengébbnek pedig azt nem szabad tennie, (Igaz!) mert ha a török ép oly hatalmas lenne fellázadt népeivel szemben, mint Muszkaország Lengyelország irányában, akkor Európa talán épen ugy hallgatott volna, mint hallgat most a muszka