Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-69
LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 131 főrendek az én előrehaladott koromnak engedni, hogy ezúttal is felülve vesszőparipámra, e fenyegető külveszélyekkel szemben, sőt talán éppen ezek miatt bátor vagyok újra hangsúlyozni azt, hogy e bajok orvoslását csak az átalános, egyetemes európai lefegyverzés fogja eszközölni, mely minthogy az államok fenmaradása érdekében be kell következnie, — bizonyosan be is fog következni. De hogy a mai időben egyetlen századnak, vagy zászlóaljnak lefegyverzését, egyetlen ütegnek vagy egyes ágyúnak is leszerelését valaki sürgetni merje, erre azt hiszem, az osztrák-magyar monarchia két parliamentjében senki sem fog vállalkozni; mert érzi mindenki, hogy a létező külveszélyekkel szemben a birodalom véderejének oly állapotban kell lennie, hogy minden terjeszkedési vágytól ment békés politikájának és az osztrák-magyar monarchia csonkitatlan fentartása s vitális érdekeinek megóvása iránti határozott szándékainak érvényesítésére hatalmi állásának egész súlyát minden pillanatban latba vethesse. (Élénk helyeslés.) E szerint tehát, csekély nézetem szerint, az állami kiadásokban további megtakarításoknak helye nincs. Az ellenkező véleményben levők erre azt mondják, hogy megengedik, miszerint a létező rendszer keretében megtakarításnak helye nincs; de a hiba szerintök éppen az, hogy e keretből való kilépésre nincs hajlam, nincs komoly akarat és nincs bátorság! Lássuk tehát, miből áll tulaj donképen ezen rendszernek úgynevezett kerete? Ezen rendszernek kerete szerintem nem áll másból, s nem is állhat másból, mint az 1867-ki törvények alapján az országnak százados kívánalmaihoz és jogos követelményeihez képest valahára felállított felelős, független magyar kormányzatnak természetszerű, s ez idő szerint enrópaszerte elfogadott postulatumaiból, elhanyagolt culturális feladatainknak erőink arányában való megoldásából, elkövetett hibáinknak belátásából s ezek lehető orvoslásából és átalában nemzetgazdászati viszonyainknak javításából; a a mely keretbe minden, a tövénynek és alkotmánynak szellemét nem sértő, vagy azt lényegesen nem alteráló módosítás, javítás, szervezkedés belefér, —- elannyira, hogy bármely pártszinezetből alakítandó más kormány — a fennálló közjogi alapon szerintem ugyanezen keretben mozogni, ugyanezen rendszert követni lenne kénytelen a nélkül, hogy partialis módosításai és speciális intézkedései rendszerváltoztatásnak volnának nevezhetők. Ennyit kívántam röviden a költségvetés kiadási előirányzatáról megemlíteni; és ugyanily röviden kívánok szólni a fedezetről; itt is inkább a sajtóban és nyilvános discussiókban hallott ellenvetésekre szorítkozva. Az mondatik ugyanis a költségvetés fedezeti részére nézve: hogy ezen fedezetnek egy része nem reális és önámitáson épül. Ugyan kérdem, mélt. főrendek, mire építse tehát a kormány a maga fedezeti javaslatát, ha nem a múlt évek zárszámadásainak eredményein, némely jövedelmek tapasztalatszerü emelkedésén és az új adónemek természetszerű fejlődésének jogos várakozásán? Hogy pedig a kormány a maga fedezeti előirányzatát ezeken építette fel, erről a kezeink közt levő adatokból és a pénzügyminiszter urnak az e tekintetben nyilvánult kételyekre adott alapos czáfolataiból meggyőződhettünk: és ha azután ezen alapos számításokat előre nem látható bonyodalom, pénz-, ipar- és kereskedelmi crisisek meghiúsítják ; — még azért azt mondani nem lehet, hogy a kormány légvárakat épített, vagy hogy az országnak port akart volna szemébe hinteni. (Helyeslés.) Súlyosabb ennél a második ellenvetés, vagyis inkább vád, — mely minél gyakrabban és minél hangosabban ismételtetik, annál nagyobb elkeseredést és elégületlenséget szül, mig elvégre annak valóságát a tömeg elhiszi. Ezen vád abból áll,: hogy a kormány az ország anyagi jóllétének javítására eddig mitsem tett. De ugyan kérdem méltóságos főrendek: lehet-e ezt oly kormányról mondani, a mely pénzügyi viszonyainkat a legziláltabb állapotban véve át, hónapokban át a bank- és vámkérdések körül a legnehezebb küzdelmeket vivta, melyeknek keserűségéről a legiíjabb események után némi sejtelmünk lehet, — mely átöröklött vasúti bajainkat rendezni igyekszik, — mely a múlt ülésszak alatt is számos törvényt a magánhitel érdekében, az igazságszolgáltatás javitására, a községi és közegészségügyi állapotok rendezésére, a közigazgatás szervezésére, az adóknak igazságosabb felosztására nézve indítványozott és keresz17*
