Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-69

LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 127 kiváló helyet foglal el a birói karban, — azon nemes féltékenységében, melylyel a birói függetlenség irányában viseltetik : higyje el nekem nagyméltóságod, hogy a nagy közönség, mely szintén nem közönbös a birói függetlenség iránt, valamint helyeslőleg vette ezen törvénynek meghozatalát, úgy annak keresztülvitelében megnyugvást talált, mert tapasztalta azt, hogy ez által törvénykezésünk lényegesen javult. Bátran merem állítani, méltóságos főrendek, hogy az 1875. évi XXXVI. t. cz.-nek keresztülvitele által a törvényszékek állapota nevezetesen jobbra változott. Javult pedig úgy bíráskodási, valamint szolgálati tekintetben is. Azonban daczára ennek, legyenek meggyőződve a méltóságos főrendek, hogy senki sem fog inkább örülni azon, mint én, ha ezen törvénynek szüksége többé fenn nem forog. De tekintve azt, hogy a közigazgatási területek uj beosztása csak most legközelebb lépett életbe, miután én meg vagyok győződve arról, hogy az ország lakóinak érdekében cselekszem akkor, midőn ott, a hol rendkívüli körülmények és akadályok fenn nem forognak, a törvénykezési beosztást is a közigazgatási beosztáshoz alkalmazom, és minekutána ezen beosztás a birói személyzetnek áthelyezését, némely bíróságoknak megszüntetését okvetlenül maga után fogja vonni : én, mélt. főrendek, az első folyamodása biróságok szervezetét még ma befejezettnek nem tekinthetem. S minekutána ezt igy fogom fel, ma még azon helyzetben nem vagyok, hogy azon kívánalomnak, melynek ő nagyméltósága, az országbíró ur kifejezést adott, megfeleljek. Azonban ismétlem azon kijelentésemet, hogy rajtam semmi sem fog múlni, hogy ezen felhatalmazás minél hamarabb véget érjen, és annyit ma már határozottan kijelenthetek, hogy az 1875. évi XXXVI. t. ez. által megállapított három évi időköz, a mely ezen szervezetnek keresztülvitelére adatott, általam megtartatni e tekintetben nem fog. Ezek azok, a miket ő nagyméltóságának kérdéseire válaszolni szerencsém volt. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassanak. Mailáth György országbíró: Nagymélt. elnök ur, méltóságos főrendek! Legyen szabad ö nagyméltóságának az igazságügyminister úrnak imént adott válaszára néhány megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt előrebocsátom én is — nehogy félreértessem — hogy az igazságszolgáltatás terén tapasztalt megtakarításokat csak vonatkozással a fennálló rendszerre nem tartottam teljesen indokoltaknak és e részben előadott megjegyezésemhez magam is hozzátettem, hogy nagyon kívánatos volna, ha egyszer tüzetesen, ne pedig perincidens, megvizsgáltatnék: mi az, a mi törvénykezésünk jelenlegi rendszerében okvetlenül szükséges és mi az, a mi pénzügyi viszonyainkkal meg nem fér s ez utóbbinak megváltoztatásához én is igen szívesen hozzá fogok járulni. Addig, azonban, mig a jelenlegi rendszer fenáll, azt óhajtom, hogy el legyen látva mindazon eszközökkel, a melyek szükségesek arra, hogy az igazságszolgáltatás kerekei akadálytalanul foroghassanakÉs épen ezért csak köszönettel vehetem nagyméltóságodnak kérdéseim első pontjára adott válaszát a melyben kilátásba méltóztatott helyezni, hogy a hátralékokra nézve novelláris törvény utján kíván intézkedni bár részemről azt óhajtottam volna, hogy az érintett czélt akár az igazságügyi ministernek saját hatáskörében tett rendelkezések, akár a törvényhozástól nyerendő felhatalmazás utján lehetett volna elérni. De végre is nagyméltóságod legjobb birája saját helyzetének s én az adott Ígéretet is köszönettel veszem, ámbár azt tartom; hogy az igazságügyminister átalában felhatalmazandó volna, hogy mindazon esetekben, a melyekben a felsőbb bíróságoknál előre nem látott okokból a hátralékok felhalmozódnak, az alsóbb biróságok tagjai közül ideiglen alkalmazhasson segédbirákat, a mint ez — tudomásomra— mindenütt igy van, hol a mienkhez hasonló az igazságügyi szerkezet. Ugy hiszem, hogy ilynemű intézkedés elejét venné az olyan állapotoknak, mint a minőket tegnap ecseteltem, és ennélfogva elejét venné azon felszólalásoknak is, melyeknek ezen állapotok alapjául szolgáltak. A második kérdésemre adott választ őszinte hálával tudomásul veszem. Részemről teljesen osztozom abban az elismerésben, hogy az igazságügyministerium roppant tevékenységet fejtett ki és rövid idő alatt több törvény nyel ajándé-