Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-58

LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 85 közigazgatási törvények állottak a mélt. főrendek rendelkezésére megvitatás végett. Mindenesetre akadályul szolgált ebben a húsvét körüli 5 heti szünet, de hogy ennek miért kellett oly hosszúnak lennie, azt is bölcsen méltóztatnak tudni, hogy ne legyen ily hosszú, nem állott hatalmamban megakadályozni. Én tehát, midőn biztosítanám a mélt. főrendeket, hogy magam vagyok ki legjobban sajnálja, hogy ilyen későn kellett e törvényjavaslatnak ide jönni, és hogy ezentúl is igyekezni fogok, hogy ilyen körülmények elkerültessenek, [Helyeslés.) ez iránybani elnézésöket, a javaslatnak pedig elfogadását kérem. (Elénk helyeslés.) Elnök: Ha senki nem kivan szólani, az átalános vita berekesztetik. Es miután a törvényjavaslat átalános elfogadása ellen csak egy tag nyilatkozott, úgy hiszem, a mélt. főrendek szándékát helyesen fogom fel, midőn kimondom: hogy a mélt. főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. (Elénk helyeslés.) Következik a részletes tárgyalás. Kiss Miklós jász-kun főkapitány jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, 1. fejezet 1. §. 1.. 2., 8., 4., 5., 6., 7., 6'., 9., 10., 11., 12., 13. pontjait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, továbbá olvassa a 14. pontot). Bethlen Gábor gr. felsó'-fehérmegyei főispán: Azt hiszem, e kifejezés „két része" nem helyesen van itt, mert Felső-Fehérmegye 19 részből áll. Ezt voltam bátor megjegyezui. Elnök: Úgy hiszem, ez nyomdahiba, mert az eredeti szerkezetben e szó „két" nincs. Kiss Miklós jegyző: (olvassa a 15—24. pontokat. Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök: Méltóztatnak az 1, §-t elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Kiss Miklós jegyző (olvassa a 2—8. %-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat részletes tárgyalása is befejeztetvén, bátor vagyok kérni a méltóságos főrendeket, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadják, azt felállással jelezni méltóztassanak. (Megtörténik) A méltóságos főrendek a némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az 1 ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslatot lényegileg és alakilag elfogadják s erről a képviselőházat a főrendi ház jegyzője által értesíttetni rendelik. A sürgősségi indítvány következtében átmegyünk a hármas bizottság másik két jelentésére; minthogy pedig ezen jelentések csak az imént olvastattak fel, és különben is mitsem tartalmaznak, mint azt, hogy a törvényjavaslatokat a hármas bizottság a ministeri indokolás alapján átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlja, azt hiszem, azonnal a részletes tárgyalásra mehetünk át, hacsak valaki átalánosságban nem kivan szólani a törvényjavaslathoz, vagy talán a közlekedési minister ur a kormány álláspontját jelezni nem méltóztatik. Péchy Tamás közlekedésügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Ha méltóztatnak megengedni, a temesvár-orsovai vasútra vonatkozólag, mely gondolom, az első, pár szóval bátor leszek a kormány indokait elmondani. (Halljuk!) A temesvár-orsovai vasút kiépítése az 1874. XXVIII. törvényczikkel engedélyeztetett, és pedig oly formán, hogy mindamellett, hogy a vasút csak egy vágányra építtetik ki, az azon előforduló alagutak most már két vágányra építtessenek. A vidéknek érdekeltjei, városok, törvényhatóságok kérelemmel járultak a ministeriumboz s a képviselőházhoz, és kérték, hogy ezen újonnan építendő vasúton pár helyen nagyon czélszerü és szükséges indóházak^ illetőleg állomási helyek építtessenek. Azonban a társulat ezeket építeni természetesen vonakodott. A kormány tehát tárgyalásokat indított meg a társulattal és kívánta, hogy inkább hagyassék el az alaguti második vágány építése, mely most úgy sem szükséges és csak akkor lesz szükséges, midőn a második vágány is ki fog építtetni, de hogy a társulat kötelezve maradjon annak akkor való kiépítésére, midőn a második vágány le fog rakatni és a helyett a társulat építtessen Temesváron, Rakasdián és Budinczon indóházat, és azonkívül az államnak adjon át 100,000 forintot, hogy "a veszteg-intézetnél előforduló költségeket fedezhesse; azonkívül azon esetre, hogy ha 90 év alatt nem volna szükség második vágány kiépítésére, a társulat 300,000 forintot legyen köteles fizetni az államnak. Ez