Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-58

LVIII, ORSZÁGOS ÜLÉS. 83 világosan benne van, hogyha még vannak módo­sítandó és változtatandó dolgok, azok elintéztet­hessenek a kormány által és itt a mi a dome­sticát illeti, ha azt fogják látni, hogy egyik vagy másik a domesticát nem birja meg, a változások meg fognak történni. Ennélfogva én részemről a törvényjavaslatot a közjó tekintetéből elfogadom, a mely mellett minden magán érdeknek háttérbe kell szorulnia. Jól mondta t. barátom a veszprémi főispán, hogy azon épületben, a mely a közigazgatás min­den szabályát magában foglalja, ez betetőzés; ennél tovább nem megyek, mert hogy az új gé­pezet, melyet bele fogunk alkalmazni, megfelel-e e középület rendeltetésének, ez sok tényezőtől függ, és itt eltérek ő méltóságától, mert azt tar­tom, számba kell venni a ragaszkodást a régi intézmények iránt s ha netán az illető factorok visszavonulnának és a törvényhozás nem számit­hatna azon factorokra, a melyeknek közreműkö­dése szükséges, akkor bizonyára sokkal nehe­zebben lehetne a szervezést keresztülvinni. Hanem ugy tekintem e törvényjavaslatot, mint utolsó próbáját annak, hogy bennünk magyarokban meg­van az önkormányzat iránti ragaszkodás, mert tagadom azt, hogy ki volna ölve ez által az ön­kormányzat, tagadom, hogy nem nyertünk, ha komolyan részt akarunk venni a közigazgatásban s tagadom, hogy vissza ne helyezhessük magun­kat oly jogokba, melyeket nem élvezünk; de ha ezt nem fogjuk tenni, akkor ne okozzunk senkit, csak magunkat, ha közönbösségünk miatt már is elég csorbát szenvedett autonóm rendszerünk romjai felett, a rideg államhatalom lesz majd kénytelen szabadságunk rovására és mellőzé­sünkkel szőtt rend s engedelmesség hirdető lobo­góját, bizonyosan nem az ország kényelmére, kibontani. Ez eventualitásnak pedig nem akarnám hazámat kitenni, — s miután meggyőződésem, hogy ezt meggátolhatják a czélba vett közigazga­tási törvényeink, — ezek pedig nem jöhetnek előbb létre, mint ha a hatósági területek szabá­lyozása megtörténik, az erről szóló, előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom. {Helyeslés. Kálnoky Dénes gr.: Nagyméltóságú el­nök ur, mélt. főrendek! Én magam is osztozom az előttem szólott t. báró urnak véleményében, annyival is inkább, mert meg vagyok győződve arról, hogy mind geographiai, mind pedig más saját viszonyainkból fejlődött nehézségeknél fogva egy oly területi rendezés, mely az átalános köz­érdeknek s igy egyesek érdekének is megfelel­jen, csakugyan a lehetetlenségek sorába tartozik. Ezen szempontból indulva ki, a jelen törvény­javaslat, minthogy az, a mint a veszprémi főis­pán ur által is hatályosan előadatott, a közigaz­gatásnak jobb és gyorsabb eszközlését fogja biz­tosítani, vagyis azon törvényeknek, melyek ho­zattak, életbeléptetését eszközölni, — mindenesetre teljes méltánylatunkat érdemli. Marad ugyan kívánni való hátra, és ez né­zetem szerint az, hogy ezen törvényjavaslat, vagyis a megyék kikerekitése csakis a legszük­ségesebbre terjesztetett ki, nem pedig a szükségesre is, már pedig a részletes rendezkedés mindig új rendszabályokat és intézkedéseket von maga után, melynek hátrányos következményeit a törvény­székek rendezésénél sajnosán kellett tapasz­talnunk. Továbbá kivánatos lett volna, hogy azon elv fentartása, melynél fogva azon törvényható­ságok, melyek a házi pénztár kiadásainak terhét nem birják, beosztandók és egyesitendők, mon­dom, ebből kiindulva a barczasági vidék vagyis Brassó vidéke, mint a melynek területi fekvése nemzetgazdasági, ipari és kereskedelmi viszo­nyainál fogva Háromszékkel összeköttetésben áll, hogy az a megyével egyesittessék, és hogy Ud­varhelyszék, Fogaras vidéke, Kis-Küküllőmegye, a feloszlatott Felső-Fehérmegye és az újonnan felállított Nagy-Küküllőmegye részéből kiegészít­tessék. Végre még az is kivánatos, hogy Brassó és Szeben városok, mint önálló törvényhatóságok megtartassanak; mert ezen városok suprematiá­jokat, — a mint azt eddig a tapasztalás mutatja — fentartani tudták és — úgy hiszem — jövőre is fenn fogják tartani azon megyében, holott a beosztott magyar és rumán polgároknak joggya­korlata illusoriussá fog tétetni. De nem tekintve mindezeket, a mint mon­dottam, miután az előttem szólott szónokok bő­vebben kifejtették szükségességét annak, hogy ezen törvényjavaslatot jelenleg úgy, a mint al­kotva van, el kell fogadnunk azon feltevésben, 11*

Next

/
Thumbnails
Contents