Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

272 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. vállalkozni mernék és melynél fogva én régi hazai törvényes intézményeink minden oly életképes rendeletét, mely jogi életünknek modern átalakulásába beleilleszthető, fentartandónak vélem, másrészről mert a jogügyi bizottság által javaslatba hozott intézkedésnek mégis megvan legalább reális, practicus becse, bátor vagyok a mélt. főrendeket kérni, hogy a jogügyi bizottság véleményét méltóztassanak elfogadni. A mi az elsőt illeti, t. i. az 1827. XV. t. ez. 5. §-át, mely szerint gyermekek közt végrendeletet „testamentum inter liberos", a hol az atya eoncordiae causa inter liberos disponál, az világosan a kiváltságos végrendeletek közé van sorozva, és itt megvallom, hogy nem látom semmi okát annak, hogy ez más ujabb törvényeinkben miért ne vétessék fel annál inkább, minthogy eredetileg maga az igazságiigyminister ur is indítványozta, a képviselőház is elfogadta és némi megszorítással a jogügyi bizottság is hozzájárult. A mi az ily rendelkezésnek practicus értékét illeti, tudjuk, hogy vannak sokan, a kik azon megbocsáthatlan emberi gyarlóságnál fogva, hogy előre nem igen szeretvén foglalkozni bekövetkezendő kimúlásuk idejével, és gondoskodni végrendeletük megtételéről , hónapról-hónapra évről-évre halasztják s mikor magukat végre is elhatározzák, abba idegeneket beavatni nem akarnak; méltányos tehát, hogy ilyenekre nézve a végrendeletek megtétele könnyittessék és ha csupán a családi béke, egyetértés fentartásáról akarnánk is intézkedni, akkor minél kevesebb külső kellék és ünnepélyességhez kell a végrendelkezést kötni. Ennek ellenében felemiitette az i<razsáírüorvminister ur ö exeiája, hogy ha az oly végrendelkezésnek csak úgy van érvénye, ha átalán a törvényes örökösödés rendje ab intestato meg em bontatik, akkor annak nem nagy az értéke, mert csak akként intézkedhetnék az örökhagyó hagyományának felosztásáról , a mint történni kellene, hogy ha végrendelet nem tétetett volna. De én ezzel nem érthetek egyet, mert én egyrészről jogosnak ismerem el, hogy ha a hagyományozó a maga végrendeletében örököseinek egyikét vagy másikát quantitative bizonyos előnyökben, több vagy kevesebb vagyonban akarja részesíteni, alkalmazkodjék szorosan atörvények rendeletéhez; de a nélkül is nem lehet tagadni, hogy ha nem is fogja az ily végrendeletben az örökösök egyikét vagy másikát quantitative nagyobb előnyökben részesíteni, mégis megnyugtatásra, a családi béke és egyetértés fentartására, a súrlódások és félreértések eltávolítására fog szolgálni, hogy ha a végrendelkező hagyományának mikénti elosztása iránt és esetleg hagyománya egyes tárgyainak Örököseinek melyikére jutása iránt intézkedik és ha az ily intézkedés érvénye nemcsak az örökösöknek a hagyományozó iránti kegyeletes érzületéből, hanem tekintettel az ő törvényes jogára, minden esetre respectáltatni fog. Magától értetik, hogy ha osztályozás megtörténte iránti intézkedés ürügye alatt valakinek részét lényegileg megsértené, t. i. hogy ő egyforma értékűnek tekintene és declarálna egy bizonyos realitást, holott kisül, hogy az érték sokkal kisebb, hogy az ily végrendelkezések ily alakban nem érvényesek, hanem hogy vagy magában véve érvénytelenek, vagy megtámadhatók. Azért kérem, méltóztassanak a jogügyi bizottság javaslatát elfogadni. Seiüancli Lörincz ssaímári püspök: Én Apponyi Albert gr. ő méltóságának véleményét pártolom és a szakasznak változatlan elfogadása mellett vagyok. Ennek következtében mint a jogügyi bizottság véleménye, ugy az igazságügyi minister ur ő nagyméltósága javaslata ellen szavazok. Midőn én e törvényjavaslatot pártolom,, szemem előtt lebeg az, hogy e törvényjavaslatnak semmi tekintetben nem szabad túl mennie az alaki kérdésen, azaz soha sem szabad belemennie a végrendeletek belső argumentumába, hanem csak a személyeket vagy a végrendeletek külső formáit kell szem előtt tartania és ezen nézetemnek legjobban felel meg a 32. §., mert itt egyenesen kimondatik, hogy az apa gyermekei és házastársa iránt intézkedhessek, szabadon minden külbefolyás nélkül. Nem mondatik ki ebben, hogy mikép intézkedjék, nem mondatik ki, hogy a törvényes örökösödés fentartása mellett, nem mondatik ki az

s a mit a minister ő excellentiája előbbi törvényjavaslatában előhozott, hogy ki többet kap, ez