Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-35

XXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 265 a villongásoknak lévén igazán hazája, ki van téve a közegészségügyi tanács, hogy inkább a szakszerű munka, és tudományos villongás, mint határozott irányú intézkedéseknek és erre vonatkozó eoncret tanácsoknak színhelyévé váljék. Indítványom néhány rövid sorból áll és következő : „A 169. §-hoz toldalékul tétessék: A hasonszenvészetet, hasonszenvi intézeteket és hasonszenvi orvosokat illető minden ügyre nézve, a szakértők illetékességét az egyetemi hasonszenvi tanárok a magyar hasonszenvi egylet elnökségével együtt gyakorolják." Ez által azt hiszem semmikép praejudicálva nincs más ut illetékességének, a szolgálat menetére nézve pedig azt hiszem előnyös lesz. Ajánlom módositványom elfogadását. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Én arra kérném a mélt. főrendeket, hogy méltóztatnának megnyugodni abban, a mi e §-ban foglaltatik; a mennyiben itt már meg van adva a jogosultság más szakértők meghallgatására is. Ha megemlítjük a hasonszenvi egyetemi tanárokat és hasonszenvi egylet elnökét; akkor azután meg kell említni a nem hasonszenvi tanárokat, a sokféle orvosegyleteket, melyek Magyarországon vannak, esetleg a gyógyszerészekre nézve a gyógyszerészegyletet, a hydropatákat és Isten tudja kit mindent. Én tökéletesen helyesnek találom, hogy hasonszenvi orvosok is bizonyos esetekben megkérdeztessenek és nem is tartanám helyesnek ezt megtiltani; de épen ugy, mint megtiltani nem volna helyes, nem volna ismét helyes szemben más orvosokkal csak ezeket kiemelni és rajok nézve intézkedést tenni. De egyébiránt még azon meggyőződésemnek is adok kifejezést, hogy ha valami provisiot kellene tenni különösen ott, hol műhibákról van szó, — mert azok tekintetében is megkérdezendők az ily testületek, vagy egyesek, —ha már azt kellene nézni, hogy az ember tudja meg, hogy hol követtetett el műhiba, akkor meg kellene a dolgot fordítani s ott, hol homoeopatháról van szó, hogy követett-e el hibát, alleopathát kellene kérdezni s a hol alleopatháról van szó, hogy követett-e el hibát, ott homoeopathát PÖRESDI NAPLÖ I. 1875—7S. kellene kérdezni, akkor sokkal hamarább megtudná az ember az eredményt. Azonban miután — mint mondtam — fenn van hagyva, hogy az egészségügyi tanács tagjain kivül mások is megkérdeztethessenek, azt gondolom, ezzel a homoeopathia épen ugy beérheti, mint az alleopathía. Ami pedig a közegészségügyi tanácsot illeti, nem tudom, hogy az előttem szólott méltóságos ur mennyibeu van értesítve, hogy az csak tudományos viták vagy súrlódásoknak tere, $ nem szokott tanácsot adni. Én mondhatom, hogy valahányszor tanácsával akartam élni, azt mindig teljes készséggel megadta, és annak közegészségi ügyekben igen nagy hasznát is vettem. {Helyeslés.) Apponyi Albert gr.: A ministerelnök ur ő exciájának nem sikerült csekélységemet capacitálni a b. Vécsey indítványának fölösleges voltáról. Itt gondolom két fogalom tévesztetik össze, mely lényegileg különböző: a szakmának és a gyógyítási rendszernek fogalma. A ministerelnök ur azt mondja, hogy ha a homoeopathicus orvosokat és intézeteket föl akarnók sorolni, akkor föl kellene sorolni a sebészet s a gyógyászat keretébe tartozó különböző szakmák képviselőit is. Ámde a homoeopathia nem szakma, hanem a gyógykezelés terén követett rendszer; a szakma tárgyszerüleg külösbözik egymástól, egyik és másik szakma is más tárgyra vonatkozik; a homoeopathia azonban nem más külön tárg}'ra vonatkozik, hanem a gyógykezelés köréhez tartozó minden tárgy ellátásában egy külön tudományos rendszer. A mi pedig a ministerelnök ur azon megjegyzését illeti, hogy — ellenkezőleg azzal, a mit b. Vécsey indítványozott, — ha homoeopatha kezeléséről lenne szó, alleopathát kellene bírálatra fel hivni és ha alleopatha kezeléséről volna szó, homoeopathát kellene kérdezni, ezzel épenséggel nem érthetek egyet; mert ő excellentiája átalában ignorálni látszik azon tényt, melyre b. Vécsey mégis utalt, hogy valóban oly merev antagonismus létezik ezen két iskola hívei közt, hogy azok egyikétől a másikra vonatkozólag elfogulatlan ítéletet már ennek következtében is nehéz várni. De nemcsak ezen animositas folytán nehéz várni elfogulatlan ítéletet, de magának