Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-35
262 XXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. ma nagyobb teherrel nehezednek az állampénztárra, mert sokkal drágább kamattal vétettek fel a kölcsönök, végre tisztába hozassanak, és hogy a kincstár követelései refundáltassanak, a mi szintén kívánatos: akkor mélt. főrendek, reményiem, helyeselni fogják az általam tervezett eljárást. A törvényjavaslatban fentartatott további rendelkezésre egy bizonyos összeg, azért, mert mulhatlanul szükségesnek tartottam, — mint az indokolásból is kitűnik, ha méltóztatnak elolvasni, — hogy ily összeg felett még rendelkezni lehessen. Ezen 900,000 frt legnagyobb része sínek megerősítésére lesz szükséges, mert én legalább azon felelősséget magamra nem vehetem, hogy tudva, hogy a sínek gyengék a nehéz locomotivekhez képest, és hogy e miatt kisiklások fordulhatnak elő, azon megerősítések meg ne történjenek. Ez azonban rögtön egyszerre el nem intézhető, és mert ez o]y gyorsan végre nem hajtható, nem marad más mód hátra, mint hogy ezen szükségletre egy bizonyos összeg előre is fentartassék. Ezen rendezkedés folytán meg lévén adva a vasutaknak mindaz, a mi az üzletre és a biztonságra szükséges, ennélfogva további igény ök nem lehet; és a mennyiben mégis az egyes vasuttársulatok a maguk vasutjait jövedelmezőbbekké, tebát nagyobb értéküekké akarnák tenni, akkor tehetni fogják azt a saját maguk vagyis a részvényesek rovására, de nem az állam terhére. Ez az alapgondolat, mely engem ezen törvényjavaslat előterjesztésénél vezérelt; és ha méltóztatnak figyelembe venni a mai pénzügyi viszonyokat, és bogy mennyire bajos ennyi vasuttársulatnak külön-külön, s köztük némelyeknek csak néhány százezer frtot fölvenni, a mire vállalkozó vagy nem található, vagy csak igen drágán: akkor a mélt. főrendek helyeselni fogják az általam tervezett eljárást, és kérem, méltóztassanak ezen törvényjavaslatot elfogadni. (Elfogadjuk !) Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Nem akarok egyátalában vasutaink állapotával foglalkozni, mert a mélt. főrendek, kik közügyeink iránt érdeklődnek, ismerik azokat. Nemcsak az indokolás, de a minister ur Ő excellentiája által adott fölvilágositás szerint is, előttem tisztában álló dolog; a mint már a múlt évben, sőt még Ghyczy pénzügyminister előadásából kitűnt, hogy az állam-garantiára szorult vasutak tetemes terhet okoznak az államnak. Ezeknek nagy része függő adósságban, másik része pedig a kormány által nyújtott előlegekben szerepel. Én részemről a jelen törvényjavaslat ellen, mint a mely az 1875. XLI. t. ez. kiviteléről szól, semmi aggodalmat nem táplálok és a mennyiben ez egy, már meghaladott ügynek tisztázására vonatkozik, üdvös lépésnek is tekinthető. Azonban nem mulaszthatom el aggodalmamat kifejezni a jövőre nézve, hogy t. i. végső áldozat lesz-e ez a vasutak részére vagy nem lesz-e még több áldozat szükséges? A baj forrása abban van, hogy a kormány és a társulatok közti viszony soha alaposan tisztázva nem volt, és a kormánynak oly befolyása volt ezen ügyek vezetésére, hogy gyakran maga a kormány ellen használtatott föl az ő rendelkezési joga a társulatok bizonyos követeléseinek indokolására. A kormánynak azonban, úgy látszik, a vezetésre még sem volt elég befolyása, hogy a közönség érdekében bizonyos hibás lépéseket megakadályozzon. Midőn a kormány e jelen kölcsönt megszavaztatni kívánja, úgy látom, hogy a javaslat 5. §-ban olyan remediumot ajánl, mely látszólag újabb jogot biztosit a kormánynak azzal, hogy kimondja, hogy az 5%-on fölüli jövedelem ezen új kölcsön törlesztésére fordittassék. Ez igy helyesen hangzik, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a kormánynak az üzleti számla megállapítására folytonosan közvetlen befolyása van, és igy, bár nem akarok semminemű gyanút kifejezni, csak azt akarom constatálni, hogy a helyzet nem lesz tisztább mint eddig, az igazgatásra pedig nem lesz egész hatása, hogy függetlenségénél fogva a felelősséget is érezze a mint kell. Az előttem szólott minister ur ő excellentiájának nyilatkozatából azon megnyugtatást merítettem, hogy mint ma már mindnyájan, ő is meg van győződve arról, hogy ezen jogviszonynak a
