Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-35

260 XXXV ORSZÁGOS ÜLÉS. kozhattam, mindamellett igen jól tudom, hogy ugy mint ma, ezen törvényjavaslat érdemét is érintettem és mindenki azon következtetést vonhatta ki felszólalásomból, hogy e törvényjavaslat érdemleges megítélésénél is azon nézpontokból indultam ki, melyeket most is hangsúlyoztam, tehát épen ugy érdemileg is elleneztem azon törvényjavaslatot. Azt mondja ő nagyméltósága, hogy hát oly visszásnak tünik-e fel előttünk a praeliminált és bekövetkezett deficit közötti különbség? és utána tette, hogy itt apadás mutatkozik. De egyelőre nem igen tapasztalhattuk azt, hogy ezen apadások — akár megtörténtek, akár nem történtek meg, hogy ezen apadások mondom, épen az ország adózóinak érdekeire nézve valami eredményt mutattak volna fel, sőt ellenkezőleg a legutóbbi időben is a zárszámadásokra vonatkozólag sok helyen némi aggodalomra szolgáltattak okot. Abból, hogy ezen vasutak garantiroztattak, azon következtetés vonatott ő nagyméltósága által, hogy hiszen eo ipso meg kellett adni ezen biztosításokat és ebből semminemű új teher nem hárult az országra. Ezt nem fogadhatom el egészen, mert abból, hogy a vasutak garantiroztattak, nem következett az, hogy a kormány — én is ugy veszem fel a dolgot s ebből származik a baj — a vasutaknak azok szükségén segítendő előlegeket adjon, a melyeknek megadására volt-e vagy sem fölhatalmazása, részemről nagy kételyeket tápláltam. Most miután az összegek ki vannak adva, azokat természetesen pótolni kell, de azért az egész eljárästnem helyeselhetem részemről és magamat azokáltal, mik előttem fölhozattak, nézeteimben megingatva nem látom. Széll Kálmán pénzügyminister: Ha szabad, bátor leszek egy észrevételt tenni arra, a mit ő nagyméltósága mondott, annyiban, a mennyiben az a kérdés tisztába állítására vonatkozik. En nem azt mondottam, hogy azért kell megadni ezen összegeket, illetőleg azért kell ezen operátiot végrehajtani, mert garantirozva lévén ezen vasutak, ezen előlegek megadattak. {Péchy Tamás minister belép.) Mert nem magából a garantiából, hanem abból foly, hogy az egedély-okmányokban egyenesen föl van véve, hogy ha újabb beruházásokra lesz szükségök a vasutaknak, a mennyiben a forgalom tekintetéből föltétlenül és elkerülhetlenül szükség lesz újabb beruházásokra, újabb egyezkedések fognak a kormány és a vasutak közt történni. Miután minden engedélyokmányban fölvett pont értelmében csak 50,000 forint tétetett pálya-mérföldenkint minden vasút rendelkezésére beruházások czíinén; miután a vasutak kimutatták, hogy ezen 50,000 írtból nem voltak képesek beszerezni mindazon forgalmi eszközt, matériáiét és eszközölni azon beruházásokat, melyek föltétlenül szükségesek, hogy a vasút ne álljon, hogy a közönséget szolgálja, hogy azon kevés jövedelmet is megszerezze, melylyel némileg apasztathatik a garantia: a dolog természeténél fogva kényszerülve volt a kormány, ha csak nem akarta azon vasutakat összedőlni hagyni, ha csak nem akarta azon vasutakat teljesen desolalt állapotban hagyni, kénytelen volt a vasutakat fölhatalmazni, hogy megszerezzék azon összeget, melyek ezen engedélyokmány követelményeinek kielégítésére fordítandók voltak. Azon szempontok voltak irányadók, hogy oly kiadások történtek, melyek az engedélyokmányok alapján jogszerűen tétethettek, s refundatioról lévén sző, miután ezen refundatio kevesebbe kerül, mint az eredeti teher, kérem a mélt. főrendeket, hogy ezen szempontokból legyenek kegyesek a törvényjavaslatot elfogadni (Elfogadjuk!) Péchy Tamás közlekedési minister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Először is bocsánatot kérek, hogy a tárgyalás elején itt nem voltam, de épen tegnap azon választ nyertem kérdezősködésemre, hogy ezen törvényjavaslat szombaton kerül tárgyalás alá, és nem volt tudomásom arról, hogy épen ma fog fölvétetni ; ez volt oka eddigi elmaradásomnak. Nagyon sajnálom, hogy itt nem lehetvén, ő nagyméltósága Cziráky gr. előbbi észrevételeit nem hallhattam és azokra nem reílectálhatok; szólok tehát csak a törvényjavaslatról ugy, a mint eléterjesztetett. Igaz ugyan, hogy ezen törvényjavaslatra nézve elvileg már kétszer hozatott törvényhozási határozat; először midőn az 1875. évi XLI. törvényezikk elfogadtatott, mely a jelen törvényjavaslat alapját képezi, másodszor midőn a rentekölcsöu tárgyalása alkalmával még a módozatra nézve is felhatalmazás adatott, a mennyiben határozottan kimondatott az, hogy a rente-kölcsön-