Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-35

258 XXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Most egy líjabb körülményre figyelmeztet maga a minister ur, arra t. i., hogy roszul készült sínek miatt majdnem egy milliót kell ismét kiadni. Én ily viszonyok közt ezt megszavazni képes nem vagyok. De még egy hozatott fel; tudjuk, és azt helyeselte is a ház s némi részben fel is hozatott, hogy vannak indokok, a melyeknél fogva e vasutakon segíteni kell, mert a felvett kölcsön e czélra fordíttatni határoztatott. Én azt tartom, hogy mig a consortium azon optió iránt a hónap végéig nem nyilatkozott, mint a mely határidőt magának fentartott, korainak tartom, hogy a ház erre nézve határozzon, mert ha azon pénzforrások megnyitva nem lesznek, akkor nagy zavarba jöhetünk és akkor talán oly terhek elvállalására kényszerithetjük az ország lakosait, a melyeket azok a mostani viszonyok között el nem viselhetnek. Mindezen indokokat számbavéve, én a törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. Széll Kálmán pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A törvényjavaslat, a mely most tárgyalás alatt áll, nem foglal magában ismeretlen új kérdést, nem egyéb, mint végrehajtása azon elvileg már elhatározott dolognak, mely az 1875. XLI. -fezben a törvényhozás részéről kimondva van, hogy t. i. a vasutak függő kérdéseit rendezni kell. Es én őszintén megvallom, nagyon csodálkozom azon, hogy ő nagyméltósága, a főtárnokmester ur most ellenzi ezen törvényjavaslatot, a mely nem szól egyébről, mint kiviteléről annak, a mi elvileg kimondatott és a mit, ha emlékezetem nem csal, akkor a mikor szőnyegre hozatott a kérdés, ezen szempontból nem ellenzett. Tavaszszal behoztuk a törvényjavaslatot az iránt, hogy felhatalmazás adassék a kormánynak a vasutak kérdésének rendezésére, felhatalmazás arra, hogy rendeznünk kell, két irányban, t. i. rendezzük először a kártérítések kérdését és rendezzük másodszor a vasutak függő tartozásainak ügyét, a mennyiben ezen tartozások a vasutak által szükségelt forgalmi eszközök szaporítására, tartalék-készlet erősbítésére és beruházásokra tett egyes adósságok lebonyolítására voltak szükségképen megteendők. A törvényjavaslat akkor elleneztetett és ha jól emlékszem 8 nagyméltósága is ellenezte azt és pedig azért, mert nem tartotta helyesnek, hogy a kormány arra ilyen rendkívüli utón fölhatalmaztassék. A ministerium ezen fölhatalmazással azután részben élt, részben nem élt. Egy pár kérdést el is intézett ezen meghatalmazás folytán, — a mennyiben az illető kérdések az országgyűlés szünetelése alatt megoldandók voltak — de nagyrészben nem élt ezen felhatalmazással. Ilyen kérdés pl. a jelenlegi is, melyre nézve ezen fölhatalmazással nem élt; mert nem látta oly imminensnek a bajt, hogy szükségesnek tartotta volna a törvényhozás nélkül elintézni az ügyet. Ugyanazért bevárta a törvényhozás működését, hogy ez által intéztessék el az ügy. A kérdés tehát igen egyszerű Midőn a vasutak építtettek, nem láttattak el a kellő forgalmi eszközökkel, nem láttattak el a kellő pénzkészlettel, úgy hogy midőn forgalmukat megkezdették, azon helyzetben voltak, hogy részint forgalmi eszközeiket szaporítani kellett, részint az anyagszerekről kellett gondoskodniok; minthogy pedig azt az üzemjövedelemből előállítani képesek nem voltak, a kormányhoz folyamodtak, hogy a kormány az engedélyokmány értelmében tegye meg a szükséges intézkedéseket. E kívánság teljesítését azután a kormány meg nem tagadhatta, ez pedig másként mint függő tartozások megkötése által nem történhetett, melyek időről időre, t. i. évről érre prolongálhatok voltak ugyan, de melyeket végre is rendezni, illetőleg azokat convertálni szükséges, mert egészséges állapot ily váltóbeli adósságok mellett nem lehetséges. Ezen függő tartozások egy része magának az államnak jár, mert 8 millió az államot illeti, a többi 5 milliót tesz ki. Ilyen helyzetben hagyni a vasutakat nem lehetett. A kormány azért figyelmeztette a törvényhozást ezen körülményre, és kérte, hogy ezen ügyet minél előbb rendezze. Most van itt tehát a perez arra, hogy ezen rendezés tettleg foganatosittassék, melyben felhatalmaztassanak a vasutak, hogy 8 millió frtnyi kötvényt bocsássanak ki, melyet az állam át fog venni és annak idején értékesíteni. A kérdés tehát nem új. Nem új terhek megszavazásáról, hanem tisztán és tettleg törvényszerüleg kiadott összegek refundálásáról és arról van szó, hogy amit a vasut az állam engedélye mellett kiadott és ez irányban függő tartozást tett a kiadások fedezésére, azt