Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-17

118 XVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tott indokot tegnapi szavazatunk indokolására. Azonban ünnepélyesen ki kell ez alkalommal nyilatkoztatnom mindazon insinuatiok ellenében, melyekkel már is találkozunk úton útfélen, hogy mindazok, kik tévesnek tartják és hiszik ez alapot és veszélyesnek az országra nézve, t. i. äz adófelemelést, ez által megtagadni akarnák a kormánytól mindazt, a mi az államháztartás vezetésének folytatására szükséges. E részben ki kell jelentenem, — a mint már mondám — hogy ha más volna az alap és más alapból történnék a kiindulás, én részemről elfogadnám a törvényjavaslatot, de a most szőnyegen levő kérdésre vonatkozólag ki kell nyilatkoztatnom és ismételnem azt: hogy én a jelen viszonyokat és a mostani időkörülmények közt — mint tegnap ezt részletesebben is indokolni bátor voltam, — nem tartom elfogadhatónak azt, hogy az ország lakóinak terhei ezen adóemeléssel most ujjolag súlyosbittassanak. En nem akarok — mint tegnap kijelentettem — átalánosan mindig és minden adófelemelést ellenezni; de én egyenesen és határozottan azt mondom, hogy én csak a direet adófelemelésnek vagyok a mostani viszonyok közt ellene, és valamint akkor — ha teszem az államháztartásnak egész alapját képezné egy oly princípium, hogy betáblázni kell az összes államadósságot minden egyes birtokos vagyonára, — ha meg nem szavaznám is, ezen hiányos alapot, nem engedném magamra tukmáltatni azon fogalmat, hogy meg akarom tagadni az államháztartás szükségének eszközét: úgy más részről most határozottan kijelentem, hogy ezen szavazatommal egyátalában nem akarom magamat identificálni azokkal, kik egészen más szempontból szoktak kiindulni az államháztartási kérdések megbirálásánál. Erre a kérdésre nézve, miután ez causalis összeköttetésben van azzal, a mi tegnap elmondatott, újból csak azt akarom ismételni: én az ország lakosságának helyzetét olyannak találom, a bekövetkezett mindenféle crisisek következtéhen, a mely nem egyedül pénzügyi, hanem közgazdasági crisis is Európa-szerte, — hogy ezen most létező viszonyok közt életerejökben megtámadva látom az egyeseknek adófizetési képességét. Miután pedig a mostani kormány, — s talán más kormány is, — jelenleg nyomban nem nyújthat oly óvszereket, melyek által nagyobb lendületet adva a jólét emelkedésének, egyszersmind az illetők jövedelmének fokozására hathasson, s az illető adózókat azon kedvező állapotba tegye, hogy ezen rajok súlyosodó terheket elviselhetnék : ez volt indokolása tegnapi szavazatomnak, s ez bir engem arra ma is, hogy ezen törvényjavaslatot az átalános tárgyalásnak alapjául sem fogadhatván el, részemről ahhoz hozzá nem járulhatok. Széll Kálmán pénzügyinmister: Azon igen nagy fontosságú tárgyalásnak, mely a mélt. főrendeket két hosszú napon át foglalkoztatta, természetében feküdt, hogy az annak folyamában történt felszólalásoknak lényege, a folytatott tanácskozásoknak érdeme főleg azon kérdésre irányult, a melynek tulajdonképeni érdemleges elintézéséről ma van a szó. (Igaz!) Ezen kérdés az adóemelés kérdése. A mélt. főrendek mindegyike, ki a költségvetés felett folytatott tanácskozásokban felszólalt, az egész pénzügyi helyzetet és a pénzügyi politikát domináló ezen kérdésre fordította figyelmét és nem volt egyik sem a mélt. főrendek közül — akár a kormány előterjesztés mellett, akár ellene szólt legyen, — ki ne ezen kérdésre fektette volna felszólalásának súlyát. Ez a dolog természetében is fekszik, s midőn ez a mélt. főrendek részéről történt, magam részéről csak azt vagyok bátor constatálni. hogy azon előadásban, melyben én pénzügyi politikámat a mélt. főrendek tegnapi ülésében történt támadások ellenében védelmezni bátor voltam: ebbeli előterjesztésemben leginkább az adóemelés politikáját védelmeztem, mint a most teendő intézkedések egyik legfontosbikát és legkiválóbbjai, mint integráns részét azon politikának, melylyel az ország háztartásának rendezését ez idő szerint lehetségesnek és elkerülhetlenül szükségesnek tartjuk. Ép azért, mert akkor voltam szerencsés ez iránti nézeteimet előterjeszteni és megkísérlem annak bebizonyitását, hogy e remedium nemcsak szükséges, nemcsak elkerülhetetlen, hanem lehetséges is, hogy ez eszközt semmi más orvosszer nélkülözhető vé nem teszi: épen azért én most nem tartom szükségesnek bővebben indokolni e tyjavaslatot, a mely felett adandó szavazat tulajdonképen csak inclusióját képezi a két napon át folytatott vitának. (Helyeslés.)