Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-125

88 CXXV. OESZÁGOS ÜLÉS. olyan volt, hogy a közönséges tapasztalás szerint a fa ára ezen esztendőben sokkal magasabbra emelkedett, mint a gabona ára, lehet mondani, hogy bizonyos időkben mesés árak voltak ezen esztendők alatt, a méltóságos főrendek szerintem alaposau kívánhatták, hogy a 6 esztendő a fára nézve ne vétessék fel. Hiszen mindazon nagy pénzerővel biró pénzintézetek, melyek a 6 esztendő elejére eső években valamely vállalatot indítottak meg erdei fára nézve, kénytelenek voltak vállalataikról lemondani nagy veszteséggel, mert fenn nem tarthatták azokat, miután most megint az utolsó két év alatt a fa ára leszállott és kelendősége majdnem zérusra reducálódott. Átlátták tehát a képviselőház tagjai, hogy ezen árt nem lehet felvenni, hanem hosszabb időt kell megszabni, és ennek folytán a 20 esztendőt, melyet a méltóságos főrendek proponáltak, ők is elfogadták. De ha tekintetbe vesszük azon alacsony árakat, melyeknek okvetlenül, ha nem is nézzük a táblás kimutatásokat, azon vidékeken 20 évvel ezelőtt létezniök kellett, hol a fának vasúton, vagy más módon való nagyobb mérvű szállítására még gondolni sem lehetett; ha az átlag kiszámításába beszámítjuk ezen árakat, ezen átlag bőven pótolja azt, a mit a méltóságos főrendek a 6 évi átlag mellett, a 20°/

0 levonásával pótolni akartak. Azt hiszem, hogy ezen 20 évi turnus elfogadása által tökéletesen elég tétetett az erdei érdekeknek. És itt lehetetlen meg nem jegyeznem azt, hogy a képviselőház e tekintetben még tovább ment a concessióban, mint a méltóságos főrendek, mert most már bevette az átlagba az 1874-ki esztendőt is, mely megint egyike azoknak, melyek, mint a 73-ki esztendő is, rendkívül alacsony árakat mutatnak a fára nézve, és melyekben az erdők nagy részben talán semmi jövedelmet sem hoztak. Ha már most méltóztatnak tekintetbe venni, hogy a 20 esztendő áraiban, főleg azok elején, mily alacsony árak foglaltatnak az országnak bizonyára nagyobb részében, és átalában ezen két utolsó esztendő is, melylyel megtoldatott a 6 év, mely a gabonára nézve mindkét ház által elfogadtatott, ismét nyomott árakat képvisel: úgy hiszem lehetetlen tagadni, hogy taláu mégis sok az, a mi az erdei birtokosok részéről kívántatik, hogy ezen mindenesetre igen alacsonynak mutatkozó átlagból még a százalékos levonás is adassék. Ennélfogva részemről azt a propositiót, melyet a képviselőház már nagy részben a mélt. főrendek initiativájára tett, részemről az erdőbirtokosokra alkalmazva igen helyesnek és igazságosnak tartom, és azért kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak azt elfogadni. (Helyeslés. Felkiáltások : Szavazzunk!) Pálffy Mór gr.: Ugyanazon szempontokat, a melyek már félemiitettek, nem akarom újra érinteni; új számokkal, mint a melyek már előhozattak, nem szolgálhatok, mivel ilyenek rendelkezésemre nincsenek. Más indokokat vagyok kénytelen a mélt. főrendek figyelmébe ajánlani. Igen kényes az állásom, mint erdőbirtokosé, mert könnyen az mondathatnék, hogy tulajdon érdekből szólok, kényes azonkívül azért, mert az erdei birtokot sújtó bajokat kell felemlítenem, bár itt támadólag fellépni nem lehet szándékom. Mindazonáltal őszintén ki kell mondanom, hogy az erdőbirtok, illetőleg az erdőtulajdonos nem részesül azon védelemben, melyben a szántó- és egyéb gazdaságra használt föld. Ha kihágás történik a gazdaságnál, az rendesen visszatoroltatni szokott, mig az erdőben elkövetett kihágásoknál ez kevésbé történik; sőt ha a felsőbb hatóságokra való hivatkozás is történik, az sokszor vagy igen lassan, vagy nem úgy intéztetik el, mint az illető károsult azt az igazság érdekében óhajtotta volna. Én azt hiszem, hogy ezt tekintetbe kell vennünk, mert ily eljárás szaporítja a kihágásokat, és a károsulások csökkentik a jövedelmet. A másik, a mi tekintetbe veendő, az, hogy az erdőbirtokon terhes szolgálólányok léteznek, és a bíróságoknak egyéb foglalkozásaik miatt, alkalmasint még hosszabb ideig fognak létezni, melyekről az illető erdőbirtokos még az adót is kénytelen fizetni. Végül még egyre akarom a méltóságos főrendek figyelmét felhívni, arra t. i., hogy a községi törvénynek nem világos szerkezete miatt a községek pótlékjukat az erdőbirtok adójából is követelik, minek következése talán még az is leend, hogy ott, a hol nagyobb erdőségek vannak, az erdőtalaj, mely úgy is keveset jövedelmez, az erdőt károsító községek kiadásainak legnagyobb részét viselni kénytelen lesz. Mint-