Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-124

68 CXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS. módjáról ezen költségek behajtásának egy másik törvényjavaslat által gondoskodni, s ne méltóztassék egy más igen plausibilís szin alatt a humanismus és philantropia igényeire hivatkozva •— az adó egy áj nemét behozni; mert én akkor, mikor az állam költségeinek fedezése végett új adókhoz kell folyamodni, s mikor tapasztaljuk, hogy a nehézségek újabban szaporodnak, azt, hogy új adónem hozassák be, a mélt. főrendeknek nem ajánlhatom. Ez eszembe juttatja azon időt, midőn 1848 előtt Fehérmegyében azt az ismeretes kortesdalt énekelték, s nem csudálkoznám, ha most is elmondanák, mert ezen intézkedés folytán el is énekelhetnék ama kortesdalt: „Nem kell nekünk olyan vezér, a ki tőlünk mindig pénzt kér." Tomcsányi József békési főispán: En ezen törvényjavaslat életbeléptetésére nézve ott keresem és találom a megnyugvást, hogy az ápolási költségek körüli eljárás eddig is szóról szóra az volt elvileg, a mennyiben az eddigi rendeletek \ és részint rendeleteken alapult gyakorlat szerint i úgy az illetékességre, mint a költségek behajtására nézve, tökéletesen úgy kezeltetett ezen ügy, mint a jelen törvényjavaslat rendeli. Igaz, hogy eddigelé nem volt a megyéknek betegápolási cassájuk, de ha a megye magán más módon segíteni tud, ezután sem lesz, mert a 3. §. azt mondja, hogy a törvényhatóságok gondoskodnak az ápolási költségekről és szükség esetén az egyenes államadó után pótadót vetnek ki. Tehát csak azon esetben, ha a megye másképen nem bir gondoskodni, vethet ki pótadót. De különben is, mint már ő nagyméltósága is kifejtette, első sorban a szülők, rokonok s közel állók tartoznak fedezni a költségeket, és ha ezek nem volnának képesek ezt tenni, csak azon esetre szálkának a költségek a községekre. Ez elég világosan ki van fejezve a 7., 8. §§-okban. Ennélfogva tehát a főtárnokmester ur ő nagyméltósága azon kívánalmának, hogy ne a törvényhatóságok terheltessenek, hanem a községek terhére essenek a betegápolási költségek, a törvényjavaslat eleget tesz, midőn kereken kimondja, hogy az illető községek fedezik a költségeket és csak azon esetben lesz szükség a törvényhatóság segítségére, ha a költségeket sem a rokonok, sem az illető községek fedezni nem képesek. így volt ez a járvány idejében Békésmegyében, a melyben köztudomás szerint a legtehetősebb községek vannak, és még sem volt képes fedezni némely község a költségeket. A cholera ugyan nem sok gyógyítást kivan, de a megye rákényszeritette a legszegényebb községet is arra, hogy az orvos fizetéséről és a legszükségesebb gyógyszerekről gondoskodjék; a minek a következménye az volt, hogy végre is a megyének kellett fedezni a költségeket, mert a községek nem bírták; minthogy ezélja nemcsak az volt, hogy a betegeknek könuyebbülést szerezzen, hanem mindenekfelett az, hogy a járvány terjedése ellen óvszerről gondoskodjék. En tehát e törvényjavaslatban a megnyugvást megtalálom, mert úgy intézkedik, a mint eddig történt, s mert benne van, a mit ő excellentiája kivan, továbbá mert permissiv az intézkedés és csak akkor intézkedik a megyék terhére, ha a községeknek semmi inas forrásuk nincs, és miután a megyék házipénztára megszüntettetett, ez ügyben valami intézkedésre volt szükség: én a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés) Radvánszky Antal zólyomi főispán: Nekem nem sok mondani valóm van, mert a békési főispán tökéletesen kifejezte nézeteimet. En is abból indulok ki, hogy e törvényjavaslat intézkedése az eddigi gyakorlaton alapul. Nem tudom, hogy volt másutt, de nálunk az volt a rend, hogy a betegápolási költségeket a domestica cassából fedezték, revisorok küldettek ki, s ha az illető rokonok oly állapotban voltak, hogy a költségeket megfizethették, a költségek beszedettek. En a főtárnokmester ur ő nmlgának azoa nézetét, hogy a községek viseljék e terheket kivihetetlennek tartom, vannak községek, különösen a felvidéken, hol egy pár garast sem lehet, nem hogy költségeket ki lehetne keriteniMindezeknél fogva, s a miket az indokolás felhozott, s a melyeket a békési főispán is elmondott, én a törvényjavaslat intézkedéseit helyesnek és czélszeríínek, s az eddigi szokással és gyakorlott eljárással megegyezőnek tartván, azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Vay Miklós b. koronaőr : En azt gondolom, mélt. főrendek, hogy ezen törvényjavaslat, a mint előttünk van, nem egyéb, mint átalános kifejezése a megyék humanisticus érzelmei-