Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-115

36 CXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. Bennünket kötelességünk teljesítésében bizonyára nem fog e halasztás vagy halogatás sem gátolni; — mi történelmi multunk érzetében s tudatában annak, mivel tartozunk elődeink emlékének, mind addig, mig teljes mérvben érvényesítendő saját befolyásunk közreműködése mellett újból szervezve nem leszünk, meg fogjuk ereklyeként óvni tudni ezen még egyedül fennálló ős institutiót, mely magyar főrendi háznak neveztetik, s melyhez még a követ kövön nem hagyott 1848-ki év sem kivánt rögtönözve nyúlni, — a honnan nem nagy, s kivánt eredményhez bizonyára legkevésbbé vezető állam-bölcsességet s tapintatosságot árulna el, ha valaki ezen intercalaris időt innen túl is arra igyekeznék felhasználni, hogy rágalmak s invectivák terjesztése által depopularizálja e tősgyökeres magyar, s talán épen ezért nem mindenki ínye szerinti institutiót. Ámde forduljon bármerre is a koczka, azon egyről meg lehet mindenki győződve, hogy a mai új, modern alapokra fektetendő, mint mondani szeretjük „felfrissítendő" felső ház lehet majd sok tekintetben jobb, tökéletesebb a réginél, de hogy valaha magyarabb s igy hazafiasabb érzelmű leendhessen, azt tagadom. A mint hogy táplál is a remény, miszerint, ha meg lennének is immár napjaink számítva, ez által buzgóságunk és az ország java iránti érdekeltségünk hanyatlani nem fog, s a reánk viradandó utolsó nap leáldozásáig mindig ama kettős jellegről fognak határozataink s eljárásaink a nemzet szine előtt tanúskodhatni. En tehát, mivel a magas kormánynak ez időszerint különben is elég más sürgős rendezni s szervezni valói vannak, — ez úttal sem nem indítványozok, sem nem interpellálok, hanem ország-világ előtt constatáltatni kívánom, miszerint valamint eddig, ugy ezután sem a főrendeken fog e ház újbóli szervezése múlni; — továbbá, hogy e tőlünk kétségtelenül nem egy, de azért örömest meghozandó áldozatot követelő műtéteinek, nyugodtan nézünk elébe, tudván, hogy a „semmit rólunk nélkülünk", — általunk azonban bizonyára kellő mérséklettel alkalmazandó elv szerint, szóllónk ahhoz nekünk is lesz; végre, hogy addig, mig újabb országos megállapodások nem rendelkezendenek felettünk, jelen, százados gyakorlat által szentesitett törvényes jogainkat s i kötelességeinket minden ellenünk irányzott méltatlan megtámadások és kifakadások daczára is, teljes mérvben fogjuk érvényesíteni, illetőleg teljesíteni tudni. {Helyeslés) Részemről csak azon egyet óhajtván még e jelen perczben, hogy vajha^ szerény nézeteim a mélt. főrendek helyeslésével találkoztak volna. (Helyeslés.) Bittó István ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A mennyiben ő nagyméltósága a koronaőr felszólalásában egy interpellátióra hivatkozott, a mely a főrendi ház rendezése tárgyában egy előbbi kormányhoz volt intézve, a mely azonban azóta mind e mai napig válasz nélkül maradt, legyen szabad nekem a kormány nevében kijelenteni, hogy a kormány a maga részéről is teljes mérvben felfogja azon okoknak súlyát, melyek a főrendi ház rendezését nemcsak kívánatossá, hanem szükségessé teszik, és azon számos előterjesztések és törvényjavaslatok között, melyekkel fenállásának rövid ideje alatt foglalkozott, ezen kérdés is foglaltatik, az erre vonatkozó törvényjavaslat tervezete már készen van és csak a ministeri tanács tárgyalását, illetőleg felülvizsgálatát igényli. Miután azonban a ministerium úgy megalakulása, mint ezen ülésszak megkezdésekor is az államháztartás rendezését a legsürgősebb és legelső feladatának tekintette; és miután azon előterjesztések és törvényjavaslatok, melyek e kérdésre vonatkoznak, sokkal számosabbak és terjedelmesebbek, minthogy azok tárgyalása befejezésének határidejét előre látni lehetne, átalában csak annyit ígérhetek a kormány nevében, hogy ha lehetségesnek fogja látni, hogy a főrendi ház rendezése tárgyában még ezen ülésszak alatt törvény alkottassák, a kormányon nem fog múlni ezen óhajtást teljesíteni. Nem fogja ezen kérdés készületlenül találni és meg fogja tenni azon törvényjavaslat előterjesztését, ha látni fogja, hogy az még ezen országgyűlés tartama alatt törvényerőre emelkedhetik. Ezt találtam szükségesnek azon interpellátióra, melyre most hivatkozás történt, elmondani. Prónay Gábor b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A méltóságos főrendek meg fogják engedni, hogy azon előterjesztésre, melyet ő excellentiája a koronaőr tett, én is