Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-162

408 CLXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. előtt a képviselőház megbizásából van szerencsém jelenteni, miszerint a képviselőház a törvényjavaslatok szentesítés alá terjesztésének módja iránti határozati javaslatra nézve a főrendi ház által tett módosításokat elfogadta és később lesz szerencsém az ide vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot tiszteletteljesen átnyújtani. Van szerencsém ez alkalommal: az Oroszországgal 1874. évi október 15-én, a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadása iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről; a községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. tcz. némely §-ának a szab. kir. és köztörvényhatósági joggal felruházott városokra való kiterjesztéséről; a polgárosított varasd-szt-györgyi és varasd-körösi volt határőrezredek területén fekvő eddig adómentes erdők ideiglenes megadóztatásáról; az 1874. évi XXXIII. tcz. átmeneti intézkedésének pótlásáról; a nagysurány-nyitrai másodrendű vasút kiépítéséről ; a tótmegyer-nagysurányi másodrendű vasút engedélyezéséről; az arad-körösvölgyi másodrendű vasút kiépítéséről; az első magyar-gácsországi vasút állami biztositékának felemelése és az 1873. évi XXIII. tcz. 3. §-ának módosításáról; a magyar északkeleti és nyiregyház-nngvári vasutak függő ügyeinek rendezéséről; a vasutak építéséből az állam ellen támasztott kártalanítási követelések esetleges kiegyenlítéséről, valamint az állami biztosítást élvező pályákon szükséges új beruházásokról szóló szentesitett törvényczikkeket, melyek a képviselőházban kihirdettettek, hasonló kihirdetés végett az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonattal együtt a méltóságos főrendeknek tiszteletteljesen átnyújtani. Végre van szerencsém azon legkegyelmesebb királyi leiratot is átnyújtani, a melyben királyi biztosi minőségben Wenckheim Béla báró ministerelnök bizatik meg az országgyűlés berekesztésével. (Éljenzés). Elnök: Mindenekelőtt a legkegyelmesebb királyi leirat fog felolvastatni. Ifj. Károlyi István gr. jegyző (olvassa a királyi leiratot). Zichy F. Viktor gr. jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök : A legkegyelmesebb királyi leirat e helyen is illő tisztelettel kihirdetve lévén, annak eredeti példánya az országos levéltárba fog biztos őrizet végett letétetni. Ifj. Károlyi István gr., Zichy F. Viktor gr., Pallavicini Ede őrgróf és Nyáry Gyula b. jegyzők (felváltva olvassák a jegyzőkönyvi kivonatokat és a szentesitett törvényczikkeket). Elnök : Az imént felolvasott törvényczikkek e helyen is hódoló tisztelettel kihirdettetvén, azok eredeti példányai biztos megőrzés végett az országos levéltárban fognak elhelyeztetni. Néhány perez választ el mélt. főrendek attól, hogy az 1872. szeptember elsejére összehivott országgyűlés Ő Felsége legkegyelmesebb királyi rendelete által be fog rekesztetni. Ez alkalommal szokás rövid visszapillantást vetni az országgyűlés eredményeire, s ha ezt jelenleg nem teszem, ennek oka főleg abban rejlik, miszerint ez eredmények nem minden irányban kielégítők. Nem mintha ez országgyűlés teljesen eredmény-meddő lett volna. A Horvátországgali viszonyunk megszilárdítására és a polgárosított határőrvidék bekebelezésére vonatkozó törvényes intézkedéseket első helyen említem; a kereskedelmi törvénykönyv valódi hézagot pótol. Ép ez áll az ügyvédi rendezésről, ha azon szellemben haj tátik végre, a melyben hozatott, és ha az érdeklettek saját erkölcsi hozzájárulásukkal fogják a törvény holt betűjét élő testté változtatni. — A közjegyzői intézmény hasonlag hiányt tölt be, bár jelen alakjában még az élettől várja sikerének sanctióját. Vannak ezeken kivül számos intézkedések, melyek azonban többé-kevésbé a pillanat igényeinek felelnek meg és az ideiglenesség korszakának ecsetelői. Ha ezekkel szemben figyelembe veszszük a mulasztások hoszszú sorát, belügyeink rendezetlenségét, a minden téren, minden irányban reánk nehezedő pénzügyi helyzetet, a mely 207 millió új adósságban, az adók új nemeiben, a chronicus deficitben találja kifejezését, lehetetlen tagadni, hogy a visszapillantás nem megörvendeztető. A mélt. főrendek, remélem, fölmentenek attól, hogy ez állapot okainak mérlegelésébe bocsátkozzam; először azért, mert közelebb állunk ez eseményekhez, hogy sem a történetíró egykedvüségével és tárgyilagos nyugalmával hozhassunk