Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-160

CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS, 397 illetők f\% eredeti adatokat a minisferiumoktól megkapták, ez az én hitem szerint nehezen lenne megmagyarázható; mert azoknak, kik vasutakat építtettek, az adatok önmaguknak kezökben voltak, s igy azoknak nem volt szüksé^ök az állam adataira, mert hiszen ha ők építettek, tudhaták, minő feltételek alatt vállalhatnak munkát. Azt a differentiái a mi az építés következtében köztük és a vállalkozó között létrejött, ismerniök kellett, s e tekintetben az államtól okmányokra szükségök volt. Az pedig, hogy ezeknek kiszolgáltatta volna a kormány az eredeti okmányokat, alig lehetséges, mert hiszen eredeti okmányokat a mimsteriumból kiadni nem szabad, ha adnak ki valamit, csak másolatot adhatnak. Ha vannak okmányok az illetők kezénél, van a mi kezünkben is okmány és azokat felhasználni fogjuk. Mindezek után, mélt. főrendek, Zichy Nándor gr. ur azon nézetére, hogy ezentúl is be fogják liquidálni az államnak a kamatgarantiában mindazt, a mit eddig heliquidáltak az illető vasutak, azt jegyzem meg, hogy épen az volt egyik oka annak, hogy e törvényjavaslatot behoztuk, hogy eddig nem lehetett megakadályozni azt, hogy az illető vasutak ne liquidáljanak oly követeléseket, melyek nem valók a garantiába, mert ők voltak kénytelenek kölcsön pénzt felvenni. valamint kénytelenek voltak kocsikat bérelni s ezen összegeket számították fel. Most ha megkapja valamely vasút azon összeget, melyet az államtól igényelhet, további felszámításnak helye nem lehet. Ez irányban eddig ellenőrizni nem lehetett a vasutakat, mert ha jöttek liquidálni az illető tárgyakat sokkal nagyobb költséggel, — nem lehetett azt mondani, hogy nem fogadjuk el, mert hiszen nem ez az ára pl. a vasnak, olajnak, égetni való szereknek, mit önök liquidálnak; mire azt mondták, igaz hogy nem ez az ára annak, a ki fizet, de annak, ki nem fizet és kiről nem tudják, mikor fog fizetni, annak ez OiZ cl lel* Méltóztassanak ez irányban megnyugtatva lenni, hogy ezen törvényjavaslat után sokkal könnyebb lesz ellenőrizni az üzleti számlát, mint eddig. Ezek után újból kérem a javaslat elfodását. (Helyeslés.) Elnök: Felírva szólásra senki sincs, ennéífogva az elleninditvány benyújtóját illeti meg a szó, ha azzal élni kivan, és igy az átalános vitát befejezettnek jelentem ki. Apponyi György gr.: Méltóságos főrendek! Mindenekelőtt kénytelen vagyok Nógrádmegye érdemes főispánjának és Andrásy Aladár gr. urnak észrevételére felelni. Én nem kecsegtettem magamat azzal, mintha véleményem a nmélt. főrendek körében unanimitásra tehetne szert; úgy méltóztatott pedig érteni. Én azt állítottam, hogy ezen kérdésben nemcsak a vállalkozókkal való alkudozás, hanem a követelések alapossága feletti bírálat is benn foglaltatik. Ha ő méltóságuk e tekintetben más véleményben vannak, mint én, arról nem tehetek; én csak ezt állítottam, és azt gondolom, hogy a mélt. főrendek többsége e tekintetben elfogadja az én véleményemet. Ugy látszik, hogy a nógrádi főispán ur engem félreértett, mert azt emiitette, mintha én valamit a főispáni állásra nézve mondottam volna. Én ezt egy szóval sem érintettem, és mondhatom, hogy mind személyét, mind pedig hivatalos állását sokkal nagyobb mérvben tisztelem, semhogy a főrendi házban levő egyenjogúságára nézve a legkisebb kételyem volna. Átmegyek most azokra, a miket a pénzügyminister ur mondott, ki mindenekelőtt egy szavamban ütközött meg, hogy t. i. én experimentumnak neveztem azt, a mi a törvényjavaslat czélját képezi. Experimentumnak neveztem azért, mert annak is tartom azt, azon tapasztalatok után, melyeket eddig tehettküu, és melyek következményeit ma érezzük; experimentumnak tartora pedig ezt azért, mert miután annyi hiba követtetett el akkor, midőn a törvényhozás és kormány együtt működött, kétségtelenül experimentum, ha ilyen fontos kérdés eldöntése most egyedül a kormányra büatik, még pedig oly kormányra, a melynek tagjai iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem, de a mely a tüzpróbáí még nem állotta ki oly mértékben, hogy feltétlenül megbízhatnánk benne. Azt méltóztatott mondani, hogy csak két alternatíva volt: vagy meghosszabbítani az ülésszak tartamát, vagy felhatalmazást adni és lemondani ez ügyek eldöntéséről. A kormány pedig a harmadik expedienst találta jobbnak, mely szerint magát felhatalmaztatta. Nincs senki, ki el ne