Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-160

CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 387 nak csak az által szereztethetik biztosíték és megnyugtatás, ha azok maga a törvényhozás által érvényesíttetnek; valamint végre tekintve azt, hogy azon rendkívüli útnak elfogadására annak elkerülhetlen volta, mely be nem bizonyítható, nem kényszerit : mindezeknél fogva a főrendi ház nem járulhat a vele közlött törvényjavaslathoz, hanem tisztelettel ajánlja a képviselőháznak, miszerint a kormány az elhalaszthatlan esetekre nézve a kiegyenlítési szerződéseknek törvényhozási elhatározás végetti előterjesztésére utasíttassák." Széll Kálmán pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Legyen szabad a fenforgó kérdésre nézve némely észrevételeket tennem nekem is s kifejtenem azon nézeteket, melyekből, szerintem legalább, leghelyesebben ítélhető meg azon törvényjavaslat, mely a mélt. főrendek tanácskozása alatt áll. Legczélszerűbben vélem ezt akkép tehetni, hogy a mélt. főrendek engedelmével azon két beszédre teszem meg szerény reflexióimat, melyek ezen törvényjavaslat ellen az egyik tegnap, a másik pedig épen most egy határozati javaslat benyújtása alkalmával elmondatott. E törvényjavaslat két részből áll. Az első részben a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a törvényjavaslatban egyenkint megnevezett bizonyos vasúti vállalkozókkal azon követelésekre nézve, melyeket azok az ország pénztára ellen formálnak, kiegyezzék, ezen egyességeket végrehajtsa, s utólag beczikkelyezés végett a törvényhozásnak bejelentse. Második részében a törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormánynak, hogy a vasutaknál elkerülhetlenül szükségessé vált forgalmi eszközök beszerzésére, s egyéb nélkülözhetlen beruházásokra szükséges összegekről gondoskodjék. Apponyi gr. ő nmltga imént épen elhangzott előadásában leginkább az első kérdéssel foglalkozott, s határozati javaslata is leginkább erről szól. Épen ezért bátorságot veszek magamnak legelsőbben is erről szólani, s ő excellentiájának indokolására reflectálui. 0 nmltga ezen kérdésben experimentumot lát, melylyel a kormány, általa is égetőnek elismert vasúti bajainkon segíteni akar. Én experimentumot ebben nem látok; de látom egy | orvosszernek javaslatba hozatalát, melylyel ezen. égető és hitelünkön már véghetetlenül sokat rontott ügyek végtisztázása a kormány által eléretni szándékoltatik, Kérdés az, hogy -ezen orvosszer, mely szerintem nem kísérlet, helyes-e vagy nem? És itten bátor vagyok a kérdés elvi részére nézve nyilatkozni, melyet Zichy Nándor gróf is megtámadott tegnap. A ministeriUm nagyon természetesen kész elismerni, s én is elismerem ő exciájával szemben, hogy ez nem azon ut, melyet minden körülmény közt, normális viszonyokban is követni kell; és a ministerium, ha teljesen normális, viszonyok közt lennénk, ezen utat nem is választotta volna; nem választotta volna a felelősség azon súlyánál fogva, melyet ez által magára vállal. De az ok, a mely a ministeriumot arra késztette, hogy ez utat hozza javaslatba a törvényhozás előtt, az, hogy a szükség kényszerítő parancsszava előtt meghajolván, inkább kész a felelősség ezen nemét is saját javaslatába felvenni. Bizonyítja ezt azon két javaslat, melyet előterjesztettünk, hogy a követelések azon részeit, melyek a törvényhozási tárgyalásra megérettek, megérettek arra, hogy a képviselőház és főrendi ház rostáján keresztül menjenek, — már akkor, midőn a felhatalmazás nagyobb keretben kéretett, — mondom, hogy már ez által ' megmutatta a kormány, hogy elvileg ezen utat tartja helyesnek. Igen, de — s ez legyen válasz ő nmltsága egyik állítására, az idő nem : elégséges arra, hogy az, mit ő exeiája a határozati javaslatban kivan, teljesüljön, ha csak azt nem akarjuk, hogy e függő kérdések tisztába hozása végett hetekig, hónapokig együtt üljön a törvényhozás. Kettő közt kell választani: vagy a törvényhozást együtt kell tartani oly ideig, míg a kormány az ügyeket lebonyolíthatja, vagy lemondani ezen bajok orvoslásáról. Harmadik az, mit a ministerium ajánl. Én más módot nem ismerek. Az általam felállított két alternatíva egyikének vagy másikának követését absolute lehetetlennek tartom, mert nem tartom helyes politikának az ország érdekében, hogy az országgyűlés bizonytalan hosszú időre együtt tartassák, midőn a kormánynak a szükséges javaslatok előkészítése szempontjából szüksége van egy bizonyos j időre, hogy a jövő törvényhozás még olyan