Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-159
376 CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. latok és azok részvényeseinek ügye itt érdekbe vonandó és vonható, én részemről nem járulhatok, nem járulhatok, mert sem magamat nem szeretem oly reményben .ringatni, sem azt nem óhajtom, hogy a közönség ringattassék oly reményben, mely tökéletesen alaptalan. Az állam által a vasuttársulatoknak kamatgarantia biztosíttatott, sőt törlesztés is, hiszen a mai egyik törvényjavaslatba az mondatik, hogy a törlesztés továbbra is biztosíttatott. Mindaddig, mig a vasúti vállalatok többet nem jövedelmeznek, mindaddig, mig kamatot nem hoznak, s mindaddig, mig a kamatokat az állam tartozik fizetni, ez oly jogi viszony, mely alól kibújni nem lehet, és akkor vajmi nehéz a a társulatoktól e részben praestatiot követelni. Le kell mondani azon reményről, hogy rövid idő alatt fog a vasutak tőkéje törlesztetni és hogy rendes kamatlábat meghaladó jövedelmeket fognak élvezni. Ez azonban visszahat magára az államra, mert annál tovább lesz kénytelen az állam a kamatbiztositást fizetni. Igenis, nagy elv az, hogy fájdalom, a mi közlekedésügyünk és vasúti viszonyaink fejletlensége és csekély jövedelmezősége következtében az állam a vasúti vállalatokkal bizonyos correlatióban áll, s mindezen társulatoknak és vállalatoknak érdeke az ő érdeke is. Ezen érdekeket el nem hagyhatja, ezeket bajaikból kigyógyítani, ezeknek ha lehet, jobb jövőt előkésziteni saját terhelíetésével is feladata. Ezen feladatot a maga egész terjedelmében felfogni, a közlekedési viszonyokat a magok egész kiterjedésében szem előtt tartani, teendője a kormánynak, arra kell törekednie, hogy azon kérdést felvesse, hogy lehet a bajokon segíteni, — azon félszegségeket orvosolni, a melyek a vasúti hálózatnak felállításában történtek és a melyek közül esak egyet akarok kiemelni, hogy t. i. Pestről lefelé Titelig, a hol a Tisza a Dunába beszakad, a jobb partvidéki vasutak Pesttel semmi összeköttetésbe nem hozzattak és csupán a déli vasút az egyedüli, a mely Pestet összeköti ama vidékekkel, úgy hogy könnyebb onnan Bécset elérni mint Pestet, — s azon sok vasút, mely a Dunán túl Somogyban és Baranyában építtetett, mind a decentralisatió elve szerint építtetett, úgy hogy épen sennni gondoskodás nem történt arról, hogy a termelő vidékek egyenes összeköttetésbe hozassanak az ország központjával. Ha a társulatokat akkor, a mikor az államsegélyt kérték, egyszersmind arra is [kötelezni igyekeztek volna, hogy a csoportosuláshoz készségesen járuljanak, ha most ezen alkalmat fel nem használjuk, hogy azon bajok, melyek részint az üzletkezelésben s részint a tariffák kérdésében rejlenek, s melyek az egymásközti, versenyzés által részint egymást rontják az állam rovására, s egyszersmind a közforgalmat is károsítják; hacsak egyes vasutak érdekeit fogjuk fel és a súlyosabb kérdéseket akarjuk elintézni egyszerre, mind a közlekedés érdekét, mind ezen kérdés pénzügyi részét nagy keretekben előlegesen nem tanulmányozva, meghatalmazás utján kívánunk intézkedni: akkor félek attól, hogy a nagyjelentőségű, nagyhorderejű kérdéseket a nélkül, hogy azokat alaposan ismernők, a nélkül, hogy azok iránt a törvényhozás tisztába lehetne, a nélkül, hogy a jobb jövő alapjai megvettetnének, egyoldalaan intézzük el, csak azért, hogy 50—100,000 frtot megtakarítsunk a jövő országgyűlésig, a mi ha létesül, nem fog latba vethető lenni, azon nagy kérdésekkel szemben, a melyek a törvényhozás által elláttatnak, és melyek megoldása a törvényhozás figyelmét közelebbről igénybe veheti. En tehát ezen alapon a törvényjavaslathoz elvileg nem járulhatok, és hogy ha azon helyzetben lennék, hogy azt módosíthatnám, és ha szavam nyomatékkal birna a kormánynyal szemközt, akkor felkérném, hogy más alapon, más elveken eszközölje a megoldást, elintézvén törvényhozási utón a mi elintézhető. Igenis, niélt. főrendek, nehéz azon helyzeí:, a melyben vagyunk. A főrendi házaknak különböző alakulásait ismerjük; a mi főrendi házunk csakugyan sajátszerű helyzetben van; a mely a főrendiházak alakulásai sorában valóban unicuninak nevezhető. Valóban, ha a főrendi ház alkotását veszszük s vizsgáljuk, kik azon tiszteletreméltó, az ország ügyeit alaposan ismerő tagok, kik a főrendi házban túlnyomó szavazattal bírnak, azt találjuk, hogy azok az országnak dignitáriusai, a főispánok voltak, a kik azon helyzetűkben tekintetnek a főrendi ház tagjainak; és ime, az átmeneti alakulások magukkal hozták, hogy a kormányválságok alkalmával ugyanazon főrendi házi tagok, a modern intézményekkel szemben a kormány végrehajtó közegeinek tekintik magukat és