Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-113

CXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 27 vényhozás bölcsessége ezen speciális szak-törvény által elérni vagy megközelíteni iparkodik. Ennek ellenében, a mint most hallották a méltóságos főrendek az indokolást, azért mert a hol eddig a törvényhozás fegyelmi szempontból intézkedett, mindig úgy intézkedett, hogy a fegyelmi eljárást és az abban való bíráskodást egészben vagy részben a törvényszékre bízta, első instantiában: ex analógia azou indítvány tétetett, hogy ezen már gyakorlatban lévő és életbe léptetett rendszert alkalmazzuk az ügyvédekre is. A méltóságos főrendek más részről figyelmeztetve voltak arra, hogy a hivatalnokok, kikre nézve ezen eljárás már rendeztetett, és az ügyvédek között semmiféle analógia fen nem forog, mert a hivatalnok az államot szolgálja, az ügyvéd pedig az igazságot szolgálja; figyelmeztetve voltak a méltóságos főrendek arra, hogy a mint jogosan, helyesen és igazságosan történik az, hogy a hivatalnokokra vonatkozó fegyelmi eljárást és bíráskodást maga az állam kezelje vagy kezeltesse, mert a hivatalnokok oly cselekvényeiért vagy mulasztásaiért, melyek fegyelmi eljárás alá tartoznak, in ultima analysi az erkölcsi felelősség az államot illeti: úgy helyesen, igazságosan és jól történik, hogy az ügyvédekre vonatkozó fegyelmi eljárást és bíráskodást az ügyvédi kamara kezelje, mert az ügyvédeknek oly cselekvényeiért vagy mulasztásaiért, melyek fegyelmi eljárás alá tartoznak, in ultima analysi az ügyvédi kamara felelős. Itt van az analógia, nem pedig ott. Végre pedig figyelmeztetve voltak a méltóságos főrendek arra, hogy ezen törvénynek két legfőbb elvét semmisitik meg, midőn a bizottság indítványát elfogadják, t. i. az ügyvédi függetlenséget és az ügyvédi felelősséget. Azonban a méltóságos főrendek előtt döntőknek látszottak azon érvek, melyek később hozattak fel, jelesen, hogy ha mi mindnyájan a törvényszék bíráskodása alá tartozunk, miért ne tartoznának oda az ügyvédek; ha mi mindnyájan megnyugszunk benne, miért ne nyugodnának meg benne az ügyvédek? Méltóságos főrendek! engem ez; az érv nem győzött meg, sőt azt hiszem, hogy az nem egészen helyes alapokon nyugszik. {Halljuk!) Igaz, mi mindannyian a törvényszékek bíráskodása alatt állunk és mióta a judicium parium és a feudális bíráskodás megszűnt, jelesen mióta mi kimondottuk az egyenjogúság elvét: ennek igy kell lenni, ez másképen nem is lehet. De ha alája tartozunk is, a mennyiben büntettet vagy vétséget követtünk el: e tekintetben, méltóságos főrendek, az általam pártolt törvényjavaslat az ügyvédekre nézve sem tesz kivételt. Fegyelmi szempontból pedig, méltóságos főrendek, nem tartoznak a törvényszékek bíráskodása alá, mert semmiféle független, szabad, speciális kötelességet el nem vállalt ember fegyelmi eljárás alá nem tartozhatik; azok pedig, kikre nézve a törvényhozás eddigelé megállapította már a fegyelmi eljárást, azok egyezred részét nem képezik az összes népességnek, és addig állnak alatta, mig nekik tetszik. Ám föltéve, de meg nem engedve, hogy fegyelmi szempontból mindnyájan a törvényszékek hatósága alá tartoznánk, még akkor is kötelességemnek tartanám a méltóságos főrendeket arra kérni, hogy az ügyvédekre vonatkozólag e tekintetben kivételt méltóztassanak tenni, azért, mert mindnyájunk függetlenségét, sze mélyi és erkölcsi felelősségét nem bántbatja az, ha a törvényszékek alá vonatunk fegyelmi szempontból, miután nekünk a törvényszékekhez semmi közünk; de az ügyvédnek egész élete a törvényszékek körül forog, az ügyvéd a törvényszéktől követel igazságszolgáltatást, a törvényszéknek végzéseit kifogásolja, a törvényszéknek Ítéleteit felebbezi, ő tehát az igazságnak szolgája, de egyszersmind a szó legnemesebb értelmében a törvénykezésnek ellenőre, hogyan tartsa meg tehát az ellenőrzéshez szükséges függetlenséget, ha a méltóságos főrendek őt fegyelmi tekintetben ugyanazon törvényszék bíráskodása alá helyezik, mely törvényszék előtt ügyködik? Hogyan fognók, méltóságos főrendek, a netán meglazult fegyelem esetében, az ügyvédi kamarát felelősségre felhívni, habár csak erkölcsi tekintetben is, ha ezen fegyelmi hatóságot nem ő gyakorolná ? A másik érv, a mely felhozatott, talán döntőbben hathatott a méltóságos főrendekre, és ez az volt, hogy ha az ügyvédi kar olyan volna, a milyenek a méltóságos főrendek szeretnék, helyesen és nyugodtan lehetne az ügyvédi kamarákra bizni a fegyelmi eljárást és bíráskodást; »••