Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.
Ülésnapok - 1872-156
CL VI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 319 ben az ezekre vonatkozó okmányok és részletes tervezetek később lettek előterjesztve, tehát akkor, midfn már a kevesebb költséget igénylő tervezetek alapján, az első költségek már megszavaztattak. 1869-ben megszavaztatott 144,000 frt; 1871-ben 852,000; 1872 ben 862,000; 1873-ban 868,000 és 1874-ben 450,000, mi összesen kitesz 3.176,000 frtot. Ehhez jő még ezen 344 ezer forint, és igy az egész költség csaknem negyedfél millióra rug, ugy hogy ez a mi anyagi erö'nkhez képest nincs arányban, és hogy ez a mi viszonyaink közt nincsen indokolva. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha bár én e tekintetben a helyzetnek viszásságát leginkább érzem, de még sem birom ezt absolute megváltoztatni, mivel ez bevégzett tény. Hogy csakugyan érzem ennek súlyát, ezt tanúsítottam akkor, midőn 1871-ben ezen értelmében felszólaltam és a törvényhozásnak figyelmét ezen ügyre felhívtam, de akkor sem lehetett már ezen segíteni. Cziráky János gr.: Én is elismerem azokat, miket ő excellentiája elmondott, és sajnosán kellett tapasztalnom, hogy elődeinek hibái és vétkes mulasztásai következtében, ámbár ezen eljárásukat élesebben is jelezhetném, ily roppant összegeket kellett ily épületekre fordítanunk. Már most az a kérdés vájjon: azokat, kik ennek okozói, nem lehetne-e, mint olyanokat, kik az ország és az állam jövedelmére nem fordítottak gondot, kérdőre vonni? mivel én ebben a szigorú vizsgálatnak elrendelésére elegendő okot látok. Csak még azon kérdést vagyok bátor előterjeszteni, hogy ez a végösszeg, vagy még a jövő évben is fogunk ily és hasonló összeggel találkozni? Meg vagyok róla győződve, hogy ő excellentiája, ki az állam érdekeit szivén hordja, az erre szükséges felvilágosítást megadja, mert ha igy járunk el ezentúl is, mint a hogy eljártunk, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem elég az ország jövedelme; és hogy újabb és újabb terhekkel kell az ország lakosait keserítenünk. Széll Kálmán pénzügyniinister: A hozzám intézett kérdésre válaszolni kötelességemnek tartom. Ezen 324,000 frtból 250,000 frt beépíttetett és számlákban igazolt kiadásra, 80 — 84,000 frt pedig a kövezési költségekre esik. Utólagos költségekről, a mint én ma informálva vagyok a dologról és a mint az actákat a ministeriumban találtam, többé csak annyiban lehet szó, hogy talán igen csekély összegek fognak még felvétetni, a mennyiben a 80—84,000 frtba kerülő kövezési és alaguti költségek valamivel többe kerülnének. Arról természetesen nem állhatok jót, hogy 5—6000 frtnyi költségtöbblet nem fog előfordulni, hanem átalában azt lehet mondani, hogy ez az utolsó részlet. Én azonban mindenesetre azon leszek, hogy e czélra több semmi esetre se fordittassék. (Helyeslés.) Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa a rendkívüli kiadások III. fejezetének 6., 7., 8. és 9. czímeit, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak, olvassa a 10. czímet). Cziráky János gr.: E pontban a vajdahunyadi vár restauratiójának költségei 66,671 írttal tündökölnek. Megvallom, hogy a múlt emlékei iránt pietással viseltetem, de ha figyelembe veszem az országnak jelen helyzetét, ezen sommát mégis igen nagynak találom. Szeretnék tehát felvilágosítást az iránt, hogy az előirányzat szerint nem megyünk-e bele egy oly vállalatba, a melyről megint elmondhatjuk azt, hogy nagy fába vágtuk a fejszét, és hogy számitások nélkül új költségeket tettünk, annyival is inkább, miután ezen költség nem tartozik az elkerül hetiének közé. Már pedig egy ország, melynek pénzügyei olyanok, mint hazánké, azt igényli, hogyjdőbb az elkerülhetetlen, azután a hasznos és csak végtil fordítsuk figyelmünket az elodázható kiadásokra. Engem e felszólalásomra csakis az összegnek nagysága kényszeritett, és ezért is hangsúlyozom, hogy olykép ne értessem, mintha pietással nem viseltetném a műtörténelmi emlékek iránt. Bátor vagyok tehát azt kérdezni, hogy ezen összeggel befejezziik-e a restauratiót, és hogy nem volna-e ezen összeg ezen évben leszállítható, ha nem is törlendő ? Széll Kálmán pénzügyminister: Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezen passusra nézve ugy, mint az előbbire nézve tökéletesen osztozom azokban, a miket ő excellentiája előhozni méltóztatott, és én is azt hiszem, hogy bármily kegyelettel viseltetünk is az oly dolgok iránt, a minőkről itt szó vau és bármit kelljen is ez irányban a nemzetnek áldoznia, de jelen viszonyaink nem e.igedik meg azt, hogy egyes régi műtörténelmi becscsel biró és történelmünk
