Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-154

CL1V. OESZÁGOS ÜLÉS. 297 tot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak, lehetőleg röviden indokolhassam. (Halljuk!) Nem akarom ugyan itt az ezen törvényjavaslat körüli tárgyalásokat és azok módozatait elősorolni, de még is megemlíteni kivánom, hogy nézetem szerint ezen javaslat szakértők kozzávónásával lehető legezélszerübben szerkesztetett, és hogy ezen javaslat a jelenlegi kívánalmaknak tökéletesen megfelel. De az igazság érdekében megemlitendőnek és kiemelendőnek tartom azt is, hogy ezen javaslatot az előttem volt minister urak kezdeményezték és fejezték be és azért nekem annak elkészítésében semmi érdemem sincs. Én ezen törvényjavaslatot készen találván, kötelességemnek tartottam azt haladéktalanul benyújtani a törvényhozásnak. (Helyeslés.) Igaz az, hogy oly nemzeteknél, hol a kereskedelem és ipar iránti mozgalom és a valódj anyagi jólét utáni vágy kellőleg kifejlődve nincs, s kik nincsenek még a műveltség kellő fokán, elmaradottságuk miatt a legjobb törvény sem iíépes a jólétet elővarázsolni, de más részről igaz az is, hogy oly nemzet, mely megragadtatott a világ hasonló mozgalmai által, melyek csak anyagiak ugyan, de azért nem kevésbé jóttevők, szükségét érzi egy ily törvénynek s átalában szükségét érzi oly törvényes intézkedéseknek, melyek ezen üdvös mozgalmat kellő korlátok közt tartani és az annyira veszélyes és annyira pusztító, bár időközi, de annál rohamosabb túlkapásoktól megóvni képesek. Ámbár hazánkban e tekintetben igen sok nehézséggel és majdnem elhárithatlannak látszó akadályokkal kellett küzdeni, mindazáltal az ipar és kereskedelem fejlődött, a társulati szellem nagy lendületet vett s ezért ily törvényre nagy szükség volt. Mindennek daczára ily törvény, minőt előbb szerencsém volt említeni, jelenleg hazánkban úgyszólván nem is létezik, inert azon egy törvény, mely e tekintetben némi intézkedéseket foglal magában, t. i. az 1840. XVIII. t. ez., igen hiányos. Ennek a t. czikknek ugyan alapeszméje az, hogy megadatik a társulati szabadság; ez helyes és jó és tanúsítja, hogy ezen t. czikknek alkotói már akkor is előbbre haladtak azon kornál, melyre a törvény intézkedései szóltak és azon helyes elvet fogadták el, hogy e tekintetben a mozoghatási szabadság megengedendő és kimondották azt, hogy részvény-társulatot alapítani és részvény-társulatba lépni mindenkinek szabad, de ezen üdvös intézkedésen kivül ezen törvény alig tartalmaz valamit. Kimondja ugyan azt, hogy az újonan alakult társulatok alapszabályaikat kötelesek a helytartó tanácsnak bemutatni és ennek következtében a későbbi alkotmányos kormányok nem tehettek egyebet, mint hogy megvizsgálták az ily alakult társulatok alapszabályait, és ha azok helyesen voltak szerkesztve, a bemutatási záradékkal ellátták; de ezentúl befolyással a kormány sem az alapításra nem birt, sem pedig a részvényesek nem voltak a törvény által kellőleg védve és nem voltak kellőleg biztosítva. Bátran mondhatom tehát azt, hogy a jelenlegi állapot olyan, hogy a dolog csakugyan úgy tekinthető, mintha törvény nem is léteznék. Mindamellett, hogy a törvényhozás e téren úgyszólván tabula rasát talált, még sem vindicálhato m ezen törvényjavaslat eredetiségét; mert őszintén megvallom, hogy figyelembe kellett vennie ezen törvényjavaslat szerkesztőjének azt, hogy a kereskedelemnek cosmopoliticus természeténél fogva czélszeríí és kívánatos az, hogy a művelt nemzetek közt legyen e tekintetben lehető egyenlőség, mert az megkönnyíti a forgalmat és leginkább elhárítja azon akadályokat, melyek a kereskedelemnek és az anyagi jólét fejlődésének útjában állhatnának és ennek következtében ezen törvényjavaslat szerkesztői figyelembe vették a szomszéd államoknak már létező intézkedéseit és törvényeit; de figyelembe vették egyszersmind hazánk anyagi viszonyait és szokásait, és ennek következtében azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslatban egyesítve vannak e tekintetben mind a külföldi szokások és intézkedések mind pedig hazánk igényei és kívánalmai. Ezen törvényjavaslat 3 fő elvet foglal magában ; legelőször a szabadság elvét, mert ezeu törvényjavaslat által mindenkinek megadatik azon jog, hogy szellemi és tőke erejét — természetesen a törvény korlátai közt — szabadon gyakorolhassa és érvényesíthesse, s a kormánynak nem ad egyéb jogot, mint hogy rendőrileg felügyeljen, hogy e tekintetben senki jogában sérelem ne történjék; 2-or, ki van mondva ezen törJÖBENW KAi-LO. lhVi Ui