Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

CL1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. 283 országgyűlési többségűek kifolyása, kiuek tetteit a nyilvánosság ellenőrzi, és ki azokért törvényes felelősséggel tartozik. Nem akarom tovább tartóztatni a méltóságos főrendeket, és csak azt jelentem ki, hogy miután én a törvényjavaslatot első vonalban a takarékosság és szoritó szükség követelményének tekintem, és miután az szerintem úgy van alkotva, hogy az az igazságszolgáltatási lényeges érdekek compromissiója nélkül keresztülvihető: a mltgos főrendeknek tiszteletteljesen ajánlom, hogy ezen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassanak. [Helyeslés) Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Igen rövid leszek, mert az országbíró urnak remek előadása, mely álláspontomnak fényes és megható kifejezést adott, felment attól, hogy a mélt. főrendeket ismétlésekkel fáraszszam. Azért csak azt akarom constatálni, hogy ő nagyméltóságának előadásai és részben azon előadások is, melyek utána következtek élénken éreztették velem azon hibákat, melyek a törvényhozás terén azóta elkövettettek, mióta hazánk az átmeneti epochában létezik és válság válságot ér. Pedig előttem bizonyos az, hogy nincsen közérdek, mely a stabilitást nagyobb mérvben követelné, mint az igazságszolgáltatás. és mi sem veszélyezteti az államélet ezen nélkülözhetetlen kellékét oly nagy mértékben, mint a törvénykezési rendszerben koczkáztatott gyakori változtatások. Ennek jelét látjuk különösen a mi országunkban, a hol daczára a régi törvénykezés számtalan hiányainak és ugy szólván primitív állapotainak, mégis kétséget nem szenved, hogy sokkal nagyobb volt a régi időben a birói állás iránti bizalom, és sokkal kevesebb volt a most már túlzássá is lett panasz a törvénykezés ellen, mint azóta, mióta a törvénykezési ügyekben egyszer egy újabb theoriának chablone szerinti alkalmazása kedveért, máskor pedig más okból, de mindig újabb és újabbszerű változtatások kerülnek elő, a törvényhozásnak majdnem minden ülésszakában. Nem akarom én azt állítani, hogy vissza kellene térni a régi törvénykezéshez, mely a mostani viszonyokra nem alkalmazható; nem akarom tagadni azt sem, hogy a magán érdekek fejlődését és fokozását figyelembe kell venni és hogy azokkal egy szinvonalon kell haladni a törvényhozásban; de ezen haladási processusban ajánlom mégis, hogy a legnagyobb óvatossággal járjunk el és különösen nagyobb figyelemmel népünknek jellemére, népünknek typusára és a valódi szükségre; szóval, nagyobb figyelemmel a gyakorlási czélszerüségre mint a külföldnek tiszteletre méltó ugyan, de nem mindenkor hozzánk illő példájára, és azon kívül talán bizonyos kedvező ideáknak vagy a nagyravágyásnak betöltésére. Mélt. főrendek! Hogy szelid kifejezéssel éljek: kénytelen vagyok kimondani azt, hogy eddig legalább nem igen szerencsésen működött az újabb törvényhozás a törvénykezés terén. Szervezett és ismét szervezett, de haladásának jeleit legnagyobb részben csak a törvénykönyvben láthatjuk, mig a gyakorlati életben csekély előmenetel észlelhető. Ezért, mélt. főrendek, aggodalommal vettem a mai törvényjavaslat nyomatott ivét kezembe, midőn láttam, hogy az is ismét szervező törvényjavaslat. En a törvény czímének, mert csak e czímből látom, hogy ez mi akar lenni, nagy fontosságot tulaj donitok mindenkor, de nagy fontosságot tulajdonitok különösen a jelen esetben, midőn a szervezés vagy nem szervezés fogalma körül forog a leglényegesebb kérdés. Én tehát, hogy rövid legyek, ezennel kinyilatkoztatom azt, liogy ha a jelen tvjavaslat a részletes tárgyalás alá fog kerülni, mit mellőzhetlennek tartok, én magának a tyjavaslatnak czíine ellen fogom kifogásomat előadni; más re'gzről kinyilatkoztatom már most, hogy azon korlátlan hatalmat, illetőleg az igazságügyministernek adandó felhatalmazást mely szerint, az első fokú törvényszékek vakmennyi bírája íölött akár áthelyezés, akár nyugdíjazás utján rendelkezhetik, ellenezni fogom, és pedig azért, mert ez által nagyobb mértékben látom veszélyeztetve a bírói állás függetlenségét és a birói kar tekintélyét, mint ezt némely előttem szólott mélt. főrendi tag elismerni hajlandó volt. Nem változtatott ezen véleményemen az igen t. igazságügyminister ur előadása sem, mert ámbár el akarom hinni, hogy az intézkedésnek azon módja, mely a tvjavaslatban ajánltatik, a megtakarítás tekintetében, mely czélba vétetett, némi előnyt foglal magában, és 3G«