Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

CLI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 281 főispán volt, de ha 6 a maga főispáni hivatását akként gyakorolta, hogy azon főszolgabírót, ki jó kortes volt, el nem mozdította, bár más tekintetben akármilyen volt legyen, akkor ajánlom, ne dicsekedjék főispáni eljárásával. Én részemről ilyféle rendeletet soha sem kaptam a kormánytól, s ha kapnék, bizonyosan visszautasítanám. Én sem kedvezés, sem üldözés által mint főispán magamat vezettetni nem engedem soha. Azt méltóztatott még hozzátenni, hogy az eddigi alkotmányos élet és különösen a főrendi ház, mindezídeig őre volt a birói függetlenségnek, s azt fel tudta tartani, s csak most imminál itt a veszély. No már, hogy az első folyamodása bíróságok — a megyei bíróságokat értem, mert azokról van szó — függetlenek voltak-e vagy sem, én azt itt eldönteni nem akarom. Voltak kétségkívül akkor is minden szemrehányáson felül álló egyének, kik a maguk birói függetlenségét minden inspiratió és nyomás daczára megtudták őrizni, de hogy azon institutióban feküdt volna — a választást értem — a birák függetlenségének alapja, azt el nem ismerhetem. Ha Zemplénmegyében a gróf Andrássy család ügyében per folyt a szolgabíró előtt, azon bírónak sokkal jobban meg kellett fontolni az ügyet, hogy Ítélhessen, mint azt, mely az állam és más polgár közt előfordul. Ha tehát arról van szó, hogy oly instittitiót csináljunk, a mely biztosítja a birő függetlenségét, akkor kijelentem, hogy a 48 előtti móuot erre alkalmasnak nem tartom. Ezeknél fogva én a törvényjavaslatot elfogadom. Szögyény-M. László főkamarásmester: Talán nem is szólaltam volna fel, ha gr. Andrássy Mauó ő mltga előadásában ohy kijelentést nem tett volna, melynek értelmében a főispánoknak hivatalbeli kötelességük a kormánynak többséget csinálni vagy megalkotni, szóval, hogy az elfogadott terminussal éljek, a kormány főkortesének lenni. Nem tudom, hogy ő mltga, mint Gömör és Zemplén megye főispánja mikép járt el és miként fogta fel feladatát, de hogy én nem így fogom fel, azt merem állítani. Ezt tőlem még eddig egy kormány sem kívánta, de ha kívánná is, azt teljesíteni nem fognám és hivatkozom e tekintetben a jelen levő belügyminister úrra, kinek e felfogásomról és értelmemről meglehetősen positiv tudomása van. A főispánoknak szeFŰiLENDI NAI

J-LÓ. 1872/75. ÜL rintem minden törvényes tért elfoglaló pártokon felül kell állniok. (ügy van!) Nekik lehet sympathiával viseltetniök az egyik vagy másik párt iránt, s hivatalban maradásuk folytán fel kell ugyan tenni, hogy a kormánypárttal rokonszenveznek; de az, hogy akár maguk akár közegeik hivatalos hatalmukkal és állásukkal az egyik vagy másik pártnak győzedelmet előmozdítsák vagy előmozdittassák, feladatuk nem lehet. Ezzel meg akartam felelni arra, mit e tekintetben gr. Andrássy Manó ur mondott. Miután azonban már felszólaltam, bátor leszek a szőnyegen levő tárgyra is előadni észrevételeimet. Ha valaki, bizonyosan én vagyok az, ki teljes mértékben méltányolja azon nemes aggályokat, melyek e törvényjavaslatnak a birói függetlenséget veszélyeztető visszahatása iránt nyilváníttattak, és a ki teljesen elismeri azoknak nagysúlyát, mik itt a bírói állás és függetlenségnek magasabb állami érdekek szempontjából való megóvására nézve felhozattak. Elismerem azt is, hogy régibb időkben úgy a törvényhozás mint a kormány a bíráknak függetlensége iránt mindig nagy figyelemmel voltak; ámbár szerintem a régi időkre való utalás e tekintetben ide alig alkalmazható, mert a régi állapot a közigazgatási és törvénykezési közegek között való folytonos csereviszony volt, és jól tudjuk, hogy akkoron nem a birói képzettség, hanem egészen más tekintetek voltak úgy alsó mint a felsőbb birói helyeknek betöltésénél mérvadók; sőt ha vissza tekintünk a múltra, kivált pedig e század elejére és a múltnak végére, számos esetre tudnék hivatkozni, melyekben magas állású birák csupán csak politikai nézeteknél fogva voltak kénytelenek állásaikat elhagyni, vagy másokkal felcserélni. Egyébiránt legyen ez bármiként, én a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot közvetlenül az egész politikai situatiót domináló takarékossági elv egyik corolláriumának tartom, melynek szerintem még sok dolog és személy kell hogy áldozatul essék, ha azt akarjuk, hogy zilált állapotaink rendeztessenek és államháztartásunkban az egyensúly helyreállittassék. Azonban, ha még oly jól állanak is pénzügyeink, ezen vagy ebez hasonló intézkedésnek a törvényhozás teendőinek előbbutóbb napirendére kellett volna kerülnie. Mert 3U