Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

274 CLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. megtakarítási összegre nézve, mely resultálni fog a törvényszékek azon mérvbeni leszállítása által, mely ezen törvényjavaslatlatban czéloztatik. De különben nem ismeretlenek előttem azon aggályok sem, a melyek különösen a bírói függetlenséget illetőleg a törvényjavaslat irányában felmerültek. A bírói állásnak fontosságát kellene kétségbe vonnom, ha én a birói függetlenségnek nagy jelentőségére kiváló súlyt nem fektetnék, és méltóztassanak meggyőződve lenni a méltóságos főrendek, hogy a kormánytól semmi sem áll távolabb, mint azon gondolat, hogy a bíróra nézve a birói Ítélet kimondása tekintetében bármily irányban befolyást gyakorolni szándékozzék; azonban azt hiszem, hogy ezen aggályok nagy mérvben fogják alajrjukat veszteni, ha a szőnyegen forgó törvényjavaslat azon törvényekkel, melyek hazánkban a birói függetlenség tekintetében eddig hozattak, összehasonlításba fog vétetni. A birói hatalomról szóló 1869. IV. t. ez. valamint a bírák áthelyezéséről és nyugdíjaztatásáról szóló 1871. IX. t. ez. világosan azt rendeli, hogy a birót akaratán kivül és a törvényben megállapított eseteken kivül csak akkor lehet áthelyezni, ha a bíróságok szervezetében törvényhozási intézkedések folytán változás áll be. Már most kérdem a méltóságos főrendeket, hogy akkor, midőn a törvényhozás az első folyam odásu bíróságok számát közel felére szándékozik leszállítani, — hogy akkor, midőn ezen felállítandó törvényszékek székhelyei is kérdésessé fognak válni, akkor lehetséges-e, hogy a jelen birósági szervezetben történt változás tagadásba vétessék? Azt hiszem, nem lehet; — következőleg a szőnyegen levő törvényjavaslat az általam idézett törvényeknek corolláriumául tekintendő. A mi a nyugdíjazást illeti, e tekintetben az á'talam idézett törvény akként rendelkezik, miszerint a bíró a törvényben megállapított eseteken kivül csak azon esetben nyugdíjazható, ha azon birói állás, melyre ő kinevezve volt, törvény által megszüntettetik. Igaz, méltóságos főrendek, hogy e tekintetben a jelen törvényjavaslat az eddigi törvényes megállapodásoktól bizonyos mérvben eltér; de kötelességünkké teszik ezt a fenforgó kényszerű körülmények, mert különb sn kénytelen volna az igazságügymiuister a reduetio folytán megszüntetendő törvényszékeknél oly munkaerőket s képes egyéneket nélkülözni, s az állam terheltetésére nyugdijazni, mely bírákat az igazságszolgáltatás terétől elvonni nem feküdnék sem az igazságszolgáltatásnak, de magának az államnak sem érdekében. Azonban e tekintetben maga a törvényjavaslat szab a kormányra nézve egy bizonyos határt, a mennyiben t. i. kimondja egyik szakaszban, hogy a nyugdíjazás csak azon mértékben történhetik meg, a mily mértékben válnak a megszüntetendő törvényszékeknél birák fölöslegessé. Én azt hiszem, hogy azon korlát, melyet a törvényhozás e tekintetben kilátásba helyez, egymaga is elégséges arra, hogy azon aggályok, melyek e tekintetben is nyilvánultak, a minimumra szálljanak. Ezeket voltam bátor a méltóságos főrendek előtt felhozni, s ezeket, valamint a törvényjavaslat mellett felhozott indokokat szives figyelműkbe ajánlva, kérem a méltóságos főrendeket a szőnyegen levő törvényjavaslatnak átalánosságban leendő elfogadására. (Helyeslés.) Elnök : 0 nagyméltósága az országbíró ur kivan szólni. Mailáth György országbíró: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Miután az ostracismus, mely a birói elemet a képviselőházból kizárta, e házat nem érinti, miután e ház tagjai esetleg birói működésre vannak hivatva, bátor vagyok a szőnyegen forgó törvényjavaslatra nézve némely aggályimat előterjeszteni. Teszem ezt azon nyíltsággal, melylyel a méltóságos főrendeknek tartozom, s melyet minden alkalommal tanúsítottam. (Halljuk!) A szőnyegen forgó törvényjavaslat lényege az, hogy a Magyarországon létező törvényszékek száma 3 éven keresztül 64-ig leszállítható, s hogy ezen 3 év alatt nemcsak ezen feloszlatott vagy megszüntetett törvényszékek személyzetére, hanem átalában az elsőfokú bíróságokra és ügyészségekre nézve megszűnnek a törvény azon szabványai, melyek a bíráknak, hogy úgy mondjam, habeas corpus actáját képezik. Az elsőt, t. i. a 64 törvényszéknek leszállítását, a mint az igazságügymiuister ur ő excellentiája most épen előadta, részint az igazságszolgáltatás érdeke, részint a közszolgálat igé-